A tervek már elkészültek. Szerintem sehol sem megy zökkenőmentesen egy házterv elkészítése, egyezkedések, megvalósíthatóságok kontra elképzelések, lehetőségek, ragaszkodások a megvalósíthatatlanhoz, túlzott kreativitás mindkét oldalról, ésatöbbi. Mint korábban említettem, nem álmodtunk jacuzzis, biliárdtermes, folyjon benne a víz felfelé palotát, tulajdonképpen úgy gondoltuk, hogy a régi házat próbáljuk meg visszahozni. Így nem is léptünk fel hatalmas igényekkel a tervező felé, mint egy korábbi bejegyzésben fel is vázoltam saját készítésű rajzokkal az elképzelésünk origóját. Talán ezért nem is volt gond a tervezéssel. A tervező által elküldött első vázlatokban még eszközöltünk pár javítást - pince alakja és mérete kisebb, a lépcső a teraszra máshol legyen- , de hamar megszületett a végső eredmény.

Be kell valljam igencsak tetszetős a végeredmény. Annyira merev volt a gondolkodásom, hogy teljesen meglepett mikor a tervező által küldött vázlatokon az egész helyiség eloszlás megfordult, azaz az utca felőli oldalra került a bejárat, a konyha és a fürdő, míg a másik oldalra a nappali. És mikor átgondoltam rájöttem, hogy ez még logikusabb, mint az eredeti felállás. Emellett a tervezőnk még arra is figyelt, hogy az épület ne legyen tájidegen; idézem: "Az épület egyszerű téglány alaprajzra szerkesztett csonkakontyos tömegképzése a palóc építészeti hagyományokat használja fel. Természetes anyaghasználata a hely karakteréhez és a településképi követelményekhez illeszkedik.". Oké van benne pár szakszó, de azért átjön a lényeg ;). A színképzés is nagyon tetszik, a szürke, a sötétbarna és a fehér a műkő lábazat borítással igencsak rendben van, hozza a hegyi házikó érzést. És ez fontos volt számunkra.

Délről

Nyugatról

Szóval ez lesz majd a végeredmény. Egyszer. Ha eljutunk odáig :D

Korábban azt írtam, lassan kialakul az új alapnak szükséges árok. Nos, elhamarkodott kijelentés volt, mivel még is most is azzal foglalkozom, hogy a régi alapot szedem ki. Jóval több és nehezebb munkára volt szükség, mint számítottam. Ez valószínűleg az optimista hozzáállás és tapasztalathiány következménye miatt történt. Az ember el se hinné mennyi rohadt sok követ el tud nyelni egy ilyen alap. Amelyek a föld felszíne felett voltak beillesztve a falakba azok még hagyján, de amelyek a talajszint alatt helyezkedtek el, azokkal igencsak meggyűlt a bajom. Beleragadva az agyagba, jól beágyazódva feküdtek a talajban, igencsak melósnak bizonyult kibányászni őket, ráadásul némelyik 40-50 kilót is nyomott. Kíváncsi lettem volna vajon ezt mennyiért bontják le? Biztos minden extra feláras lett volna, a nehezen megközelíthetőség, az extra köves talaj, a madárcsicsergés... 

Könnyedén azt mondtam, szintén korábban, hogyha beomlik majd lapátolok. Óriási nagy hiba volt, hogy lusta voltam! Már akkor, amikor kiástam az árkokat, be kellett volna védeni őket, mert elég sok pluszmunkától megóvtam volna magamat. Nem csak beomlott, hanem összekeveredett a talaj a sittel. Szóval elég nagy botorságnak számít a részemről, hogy nem védtem be már az elején az árkokat.

Most végre megcsináltam és bedeszkáztam a feltöltést, hogy a kiásott árkokba nem ömölhessen vissza föld. Mondjuk most se csináltam a legjobban, mert az lett volna az optimális ha figyelek az 50 centis szélességre. Mivel nem 30 hanem 50 centi széles lesz az új alap is, úgyhogy ugyanolyan széles árok kell, mint volt. Szóval az 50 centire nem nagyon figyeltem, úgyhogy majd ezt is pontosítani kell, de mivel még a szintezés hátra van, akkor majd módosítom a deszkák helyét. Bár nem kellett volna összeszögelni őket :D Szerencsére a bontásból eltett deszkákat fel tudtam használni. Egy kicsit rendezettebbé tettem az építési területet, sajnos a sittnek egyre kevesebb a hely, de nagyon remélem még el fog férni minden, a kitermelt földet is megpróbáltam nem szanaszét dobálni.

A keleti oldal

A délkeleti sarok

Az északi oldal

A középső árok

Most ismét jó alkalom kínálkozott arra, hogy felvigyek egy vésőt, hogy a bontást tovább csinálhassam. A terasz alatti fal máshogy volt összerakva, mint a ház alatti; itt a lábazat keskenyebb volt, azonban a köveket cementtel illesztették egymáshoz, így nem lehetett simán szétkapni őket. A föld feletti részt még széttudtam ütni ugyan a nagy kalapáccsal, de a föld alatti részhez már bontókalapács kellett. Ez egy harmadik gép, ezzel lehet vízszintesen is dolgozni, nem annyira nehéz és a bérlése is olcsóbb.

Hikoki

Mindig elbizonytalanodom, valóban le kellett bontani a házat? Nem lehetett volna megmenteni? Nem kellene ezen gondolkozni, hiszen már mindegy, de azért mégis. Most tavasszal ismét vizes az egész déli árok, ezt nem tudom ki lehetett volna kerülni utólagos drén lefektetésével, vagy sem.

A déli árok tele vízzel, valószínűleg nem csak közvetlen esővíz

Már az egész folyamat elején azt tartottuk szem előtt, hogy ha lehet és megvalósítható, akkor nem az anyagokon, nyílászárókon, stb. szeretnék pénzt megtakarítani, hanem azon, hogy amit lehet magunk végzünk el. Ez lehet naív elképzelés, lehet azt sugallja, hogy mi mindenkinél okosabbnak és ügyesebbnek gondoljuk magunkat. De nem erről van szó. Több olyan dolog van ami miatt emellett tettük/tennénk le a voksunkat

• először is a pénz, amivel munkadíjat tudjuk megspórolni;
• emellett ott van az a tényező is, hogy amit magunk csinálunk, hiba esetén csak magunkra lehetünk dühösek; viszont az utolsó cementszemig tudni fogjuk mi és hogyan került bele a házba;
• harmadszor ott van az a rengeteg, kókler kivitelezőről, szakemberről szóló bejegyzés a fórumokon, csoportokban, a neten mindenhol, amelyek igencsak elveszik az ember kedvét attól, hogy kiadja a munkát a kezéből, és én nem az az ember vagyok, aki rossz munka esetén képes elküldeni a fenébe a munkásokat.
• negyedszer azt is fontos megemlíteni, hogy a legtöbb munkát egy kis odafigyeléssel, utánajárással saját magunk is meg tudjuk oldani ( és ez nem beképzeltség!) és mivel nem egy ötemeletes, 30 lakásos társasházról van szó, hanem csak egy kicsi nyaralóról, így nem nagyképűség azt állítani, hogy képesek vagyunk rá. Persze lesznek munkafázisok, amelyeket nem vállalunk be, de a legtöbbel elbírunk magunk is.
• ötödször pedig ott van az a nem elhanyagolható tényező, hogy szeretjük csinálni és egyáltalán nem nyűg a dolog.

A legnagyobb hátránya viszont, hogy sokkal több időbe kerül, de mivel annyira nem sürget minket senki, ezért ez nem érdekes.

Szóval ez a mi hozzáállásunk a dologhoz, azonban van ennek egy jogi oldala is, amelyet - ha mindent legálisan szeretnénk véghezvinni - nem hagyhatunk figyelmen kívül. Nem vagyok jogban (sem 😀 ) hozzáértő, keresgéltem a neten különböző bejegyzéseket, írásokat, jogszabályokat erről, hogyan és miként lehetne azt kivitelezni, hogy magunk csinálhassunk fizikai munkát a saját nyaralónkon.

A jogszabályok eléggé megkötik az ember kezét, és tegyük hozzá teljesen érthető módon, hiszen egy nem szakmabeli miért végezhessen olyan építőipari tevékenységet, amely hozzá nem értés esetén komoly baleseteket is okozhat? És mégis ott van ilyenkor a kérdés -és szerintem ez is teljesen jogos -, hogy vajon miért nem áshatom ki magam az alapozás árkát, miért nem csinálhatom meg a vasalást az alapba, miért nem keverhetem magam a betont, miért nem rakhatom magam a falat? Saját véleményem szerint szakmák között is vannak könnyebbek és nehezebbek olyan szempontból, hogy egy laikus is bele tud tanulni iskolába járás nélkül vagy sem. Például nem kezdenék el műteni, ha nem vagyok orvos, de egy alapárkot kiásnék, akkor is ha nem vagyok kőműves, repülőgépet nem vezetnék neten található leírások alapján, de vasalást meg tudok csinálni még akkor is ha nem vagyok kőműves és így tovább.

A jogszabályi háttér a saját esetünkre vonatkoztatva (2023-03-23-án)

Kell-e építési engedély? Mivel a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 1 mellékletében - ahol fel vannak sorolva az építési engedély nélkül végezhető munkák - felsoroltak közé nem tartozik és mivel a 155/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet 1 § (1) pontjában felsorolt feltételek sem igazak rá (egyszerű bejelentés) - mivel nem lakóépületről van szó, és nem is lehet lakóépület mivel üdülőházas övezetben van a telek - , ezért kell hozzá építési engedély.

Kivitelezési dokumentáció kell-e ? A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 22 § (1)(a) pontja alapján ha kell építési engedély, akkor kivitelezési dokumentáció alapján végezhető az építés, tehát ez is kell.

Kell-e e-napló? A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 24 § 1 pontja alapján, -  hogyha kell kivitelezési dokumentáció, akkor kell építési naplót vezetni - kell.

Kell-e felelős műszaki vezető (FMV)?  A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 13 § 1 pontja alapján, amely szerint az építési munkálatokat az FMV irányítja, a 8 pont alól nem mentesülünk sajnos, mivel kell kivitelezési terv, mivel építési engedélyköteles az épület - kell.

Szóval eddig világos a helyzet. Itt viszont választhatunk, vagy keresünk egy generálkivitelezőt, vagy a különböző részfeladatokra keresünk vállalkozókat. Jelenleg még nem tudjuk melyik lesz a befutó

Kell-e műszaki ellenőr? A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 16 § 1 pontja alapján, akkor kell műszaki ellenőrt fogadnunk, ha nem generálkivitelezővel csináltatjuk a munkát, tehát ha keresünk külön kőműves, villanyszerelő, ács, stb vállalkozókat. 

És akkor mikor végezhetem én a munkát? A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 12 § 6 pontja alapján:

"(6) ^*  Az építőipari kivitelezési tevékenység építési szakmunkáit vagy annak egyes munkafázisait saját részre vagy a Ptk. szerinti hozzátartozó részére a vállalkozó kivitelezői tevékenység végzésére nem jogosult személy is végezheti

a) szakirányú szakképesítés nélkül,

aa) ha az építőipari kivitelezési tevékenység végzéséhez nem kell kivitelezési dokumentáció, vagy

ab) kivitelezési dokumentációhoz kötött építőipari kivitelezési tevékenység esetében a vállalkozó kivitelező jóváhagyásával, felügyeletével,

b) szakirányú szakképesítéssel azt a szakmunkát vagy munkafázist, amelyre a szakképesítése kiterjed,

a szakmai szabályok betartása mellett."

Kiemeltem ami ránk vonatkozik: nincs szakirányú képzettségem, ( programozó vagyok b@ssza meg 😁 ),és kell kivitelezési dokumentáció. Mivel könnyen bele lehet kavarodni a dolgokba, ezért az illetékes kormányhivatal Építésügyi Osztályára is bementem és ott mondták: ez generálkivitelező esetében a gyakorlatban azt jelenti, hogy kell keresnem valakit  - vállalkozó kivitelezőt - akivel szerződést kötök és a szerződésbe beleírjuk, hogy én mit csinálok meg és ő mit csinál meg. Ha nem generálkivitelezős utat választjuk, akkor külön-külön kell szerződnöm a szakági vállalkozókkal és kell műszaki ellenőrt is fogadni. Ha generálkivitelezőt találunk, akkor a felelős műszaki vezető kérdése is meg van oldva, hiszen egy generálkivitelezőknek általában van ilyen munkatársa. Ha külön-külön szerződünk a vállalkozókkal, akkor valószínűleg FMV-t is kell fogadni.

És ami a legnagyobb kérdés: találunk-e vajon ilyen vállalkozó(ka)t, aki(k)nek kvázi csak az lenne a feladatuk, hogy ellenőrizzék a munkát és vezessék az e-naplót?

Források: Építem a házam blog , epitkezes.info.hu, epitesijog.hu

Ahhoz hogy a házat felépíthessük, mindenképpen kell egy tervező, aki elkészíti a szükséges terveket, amelyeket be lehet adni és amely alapján fel lehet építeni a házat. Ez nem kikerülhető, legalábbis ha hivatalos úton szeretnénk házat építeni. Mi emellett  döntöttünk és mivel nem vagyunk építészek, ezért keresnünk kellett valakit.

Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz dolog lesz. Azt hittem csak írok egy emailt és máris minden klappolva halad előre. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom egyáltalán nem így történt. Már amikor megvettük a telket, akkor felvettem kapcsolatot egy közeli építésszel, Csak úgy találomra, az interneten keresgélve választottam ki egy szimpatikusnak tűnő honlapot. Akkoriban ugye még fel sem merült a teljes bontás és újraépítés, csak egy tetőt szerettük volna felújítani, és lakhatóvá tenni a tetőteret. Mit tudtunk mi még akkor arról, hogy a ház erre egyáltalán nem alkalmas!

Amúgy az ismerős ismerőse nevű társadalmilag igencsak gyakori kapcsolat keresést mellőztük, még sosem származott belőle számunkra kellemes végkifejlet.

A helyszíni szemle során az építész körbejárta a házat, megnézte, leméregette, elmondtuk neki az akkori célt, majd pár nap múlva elküldött egy egymillió körüli tervezési árajánlatot. Persze leesett az állunk és persze nem fogadtuk el. Nekünk nagyon soknak tűnt. Azóta már kiderült nem volt az az ajánlat annyira sok, de így elsőre eléggé ütött. (1)

Tovább keresgéltem, majd ismét találtunk egy szimpatikus honlapot. Ismét levelezés, majd telefonálgatás, helyszíni szemle. Az építész alaposan felmérte a házat, fényképeket készített. Aztán a statikusával megbeszélte a dolgot, aki azt tanácsolta neki a képek alapján, hogy meneküljön ettől az épülettől. Az nem volt ebben az ügyben a szerencsés, hogy nem mondta ki a szemünkbe, az épületre nemhogy ráépíteni nem lehet, hanem inkább az egészet le kellene bontani. Egy kis mismásolás, nem akarják hogy túl sokat költsünk az épületre, nem szeretnék ha szopórollerre kerülnénk. Persze nem ezekkel a szavakkal. Szóval az lett volna a legjobb, ha kerek-perec megmondják, az épületet a legjobb lenne lebontani és az alapoktól újra kezdeni az egészet. Ajánlatig el se jutottunk. (2)

Újabb kör. Most már nem honlapot kerestem, hanem névsort. Talán a joszaki.hu-n találtam rá a következő építészre. Ismét telefon, ismét helyszíni felmérés. Itt már sokkal jobban alakultak a dolgok. Egyértelműen megmondta, hogy erre a házra nem lehet tetőteret ráépíteni, sőt, bontani kellene. Elsőre abban maradtunk, hogy megnézem milyen mélyen van az alap és egyáltalán milyen az alap. Megástam a kutatógödröket, elküldtem a kért információkat. Levelezgettünk, kérdeztem tőle jó pár dolgot, és tulajdonképpen a beszélgetésünkből indult el a gondolat egy könnyűszerekezetes ház építésének irányába. Ő a SIP panelt említette. Szóval jól indult a dolog, de aztán ez a kapcsolat is dugába dőlt. Ugyanis egyszerűen nem haladtunk előre. Nem készült el semmilyen terv, csak állandóan toltuk a határidőket, mikor kezd el vele foglalkozni. És aztán meguntam megírtam neki, hogy sajnálom, de azt hiszem jobb lesz ha inkább szakítunk, neki is és nekünk is jobb lesz. Mindennek ellenére igencsak jó volt a viszonyunk.(3)

Kész csőd: 3 építész, 0 terv.

Ez az utolsó próbálkozás fél évig tartott, mire eljutottunk oda hogy elváltunk. Ezután ismét keresésbe fogtam, ismét az internetet túrtam. Beleestem az internetes keresőmotorok csapdájába: az első pár oldalt néztem csak és írtam is pár helyre. Tetszetős honlapok, minőségi tervező irodák, szép képek. Ez is a tapasztalatlanságomnak tudható be, de itt is kudarcra volt ítélve a tervem. Ugyanis az ajánlatok itt is igencsak magasak voltak. Amikor egy fickóval tudtam telefonon beszélni és kiderült mit szeretnénk, mekkora projektről van szó, elárulta, hogy nem tudnák olyan olcsón megtervezni a házat, ami nekem megérné. Egy iroda drágán tervez hiszen van rezsiköltéség, van áfa, ki kell termelni az alkalmazottak bérét, a cég működéséhez szükséges inputot. Azt ajánlotta, hogy próbáljak meg egyéni vállalkozókat keresni, mert ők biztos olcsóbban el tudják vállalni.(4)

Megfogadtam a tanácsát és most már nem cégeket, kft-ket kerestem. Fel is vettem ismét a kapcsolatot pár egyéni építésszel, ismét telefonbeszélgetések, egyeztetések, egy tervezővel már egész sokáig eljutottunk, De közben próbáltam a SIP házakról is érdeklődni, miként és hogyan megy is ez az egész. Írtam egy SIP-es vállalat területi képviselő cégének, akiktől sikerült megtudnom, hogy is van ez az egész. Kiderült, hogyha megrendelem tőlük a házat - tehát a fal és a többi elemeket - akkor a tervezést tulajdonképpen ajándékba adják. Így a korábbi tervezőnek, akivel legutóbb felvettem a kapcsolatot, sűrű elnézések közepette megmondtam mi a helyzet és elköszöntem tőle (5). Szóval az ingyen tervezéshez az kell, hogy kössük meg a szerződést, mert a tervezés csak szerződéskötés után ingyenes. Ez teljesen érthető, de valahogy ekkor már nem tűnt olyan szuper ötletnek az egész; ódzkodtam tőle, mivel tudtam, hogy lassan fog haladni az építkezés. A területi cég kolléganője azt hiszem nem vette komolyan az érdeklődésemet,, nem nagyon erőltette a levelezést. És így szépen elmaradt az egész (6).

Ismét keresgélni kezdtem, már nem érdekelt annyira SIP panel, inkább csak az volt a lényeg, hogy kész ház legyen, azaz a paneleket gyárban gyártják le  és a helyszínen csak összerakják. Ez ugye nem azonos azzal, amikor helyszínen megy a gerendaváz felépítése, a szigetelőanyag vázba építése. A kész ház szimpatikusabbnak tűnt, egyrészt mert a paneleket nem a terepen rakják össze, így biztos pontosak lesznek a méretek, a szigetelőanyagok fixen ragasztva vannak az osb lapok között, másrészt mert ezt akár egyénileg is össze lehet rakni ( ha csak a szerkezetet kéri az ember).

Elég sok ilyen készház gyártó cég van, mivel Magyarországon ez még elég új dolog, nagy múlttal egyik cég sem rendelkezik. De valahogy mégis csak bizalmat kell szavazni valamelyiknek!  Végül is letettem a voksomat az egyik mellett és írtam nekik. A levelezés elindult, kaptam is ajánlatot a ház elemekre.Ez mind szép és jó, de még mindig nem volt tervező, aki az elképzeléseinket áttranszformálja tervekké. Megkérdeztem a céget, tudnak-e ajánlani tervezőt és kiderült, hogy az általuk küldött árajánlat végén ott szerepelt annak a két tervezőnek az elérhetősége, akikkel a cég szívesen dolgozik együtt.

Nosza rajta, már majdnem a célegyenesben vagyunk! Mindkét elérhetőségi címre írtam egy emailt, amelyben felvázoltam miről is lenne szó! Az egyikre szinte még aznap jött válasz, az ajánlat 4(!) millió Ft-ról szólt. Nem tudom mit tartalmazott pontosan az ajánlat, de azt hittem rosszul látok. Van az az elterjedt nézet, hogy a terv nagyjából a teljes építési költség 10%-a szokott lenni. Ez is ehhez az ökölszabályhoz igazodott: az elképzelésünk a cég szerint teljes generál kivitelezéssel nagyjából 40 millió forint lenne és ehhez alakították az árat. Ez mind rendben is van, de ezt az árat nem tudtuk elfogadni.(7)

A másik ajánlott tervező is válaszolt, ott nagyjából két millióra jött ki a terv. Nos ezt sem fogadtuk el. (8)

Végül a Facebookon az egyik könnyűszerkezetes csoportban találtunk egy tervezőt, aki készségesen elvállalta a tervezést. Egyéni vállalkozó, teljesen elfogadható árat adott - jóval egymillió alatt -, amely elvileg tartalmazza az összes olyan dokumentációt, amely az engedélyeztetéshez szükséges. Nekünk pont ilyenre volt szükségünk. Szerződést kötöttünk és már halad is a munka. Egy kicsit még tartok attól, hogy a házgyár és a tervező által készített tervek miként fognak kapcsolódni, nem lesz-e valami egyet nem értés, megvalósíthatatlanság, illetve a házgyár le fogja-e tudni a fal paneleket gyártani a tervek alapján. 

Szóval nagyon macerás volt a megfelelő tervező megtalálása. Mondjuk csak két kiszállási díjat kellett kifizetni, mire megtaláltuk a mostani építészt.

Kialakítottuk az első kis támfalacskát a telken. Nem egy nagy alkotmányról van szó, mivel nem jelentős a lejtés, így csak pár 10 cm-nyi emelés történt. Ez különben a véglegesnek szánt kert terv koncepciójának a része.

Előtte azért utánaolvastam, hogyan is kell összerakni egy ilyen támfalat. Sokféle módszer van, lehet például  előregyártott beton elemekből, vagy csak szimplán kövek felhalmozásából. Most persze leírhatnám milyen típusai vannak a támfalaknak, de nem szeretnék itt okoskodni, én is a neten találtam pár cikket (például ez is arról szól ), ahol ezek össze vannak rendesen foglalva, akit érdekel úgyis utánanéz. A lényeg, hogy 1 méternél kisebb (alacsonyabb) támfalak esetén nincs szükség nagyobb előkészületekre, betonozásra, merevítésekre, így elég egyszerű dologról van szó.

Szóval ez lesz a helye

A helyét már régebben kinéztem, egy háromszög alakú terület lenne, ahol a két rövidebb oldal lesz tulajdonképpen maga a támfal. Szerencsére kőből elegendő állt rendelkezésre �, úgyhogy azzal nem kellett foglalkozni. A  célom egy nagyjából természetes kis falacska összerakása, amelyről csak a vonalvezetés árulja el, hogy mesterséges.

A hely kiválasztása után, kiástam nagyjából egy ásónyomnyi mélységben a nyomvonalat. Elég macerás munka volt, mivel rengeteg gyökér nehezítette az ásást. A kitermelt földet nem vittem messzire hiszen a feltöltéshez szükség lesz rá. 

Elvileg az aljára nagyobb, masszívabb köveket kellett volna tennem, ezután kisebbeket, végül a tetejére nagyobb laposabbakat. Nos, ez az elmélet. Próbáltam követni, de egy idő után el kellett döntenem: vagy évekig itt fogok keresgélni, vagy nem lesz annyira tökéletes. Az utóbbi győzött � Szóval keresgéltem, de nem vittem túlzásba; néha el kellett engednem egy elképzelést és más köveket keresnem.

Szép lassan megtelt az árok, ezután következett a többi kő. Nem tudtam tartani a szinteket, így összevissza pakolgattam. A kövek közötti réseket agyaggal töltögettem ki.Megpróbáltam, hogy ne hagyjak túl nagy üregeket a kövek között, így jó sok agyagot betuszkoltam a hézagokba. 

Aztán végül csak összeállt a rendszer. Nem lett egy Macchu Picchu, de egész jól sikerült. A kövek nem teljesen stabilak ugyan, de ha majd jól "összeérik" a rendszer ( csapadék, növények, gyökerek, stb.), akkor valószínűleg erősebb lesz. Maguktól a kövek nemigen fognak elmozdulni. Az utolsó sor elemei, azaz a fedőkövek sem azok a jól megtermett, robosztus darabok. 

Végül be is ültettem pár növényt. Ezt a részt olyan harasztos, árnyékliliomos területnek céloztuk be, hiszen amúgy is itt található egy nagyobb telep erdei pajzsika. Sajnos kevesebb növényt vettem mint kellett volna, de sebaj, tavasszal mikor kihajtanak és látjuk mi a helyzet, akkor majd pótoljuk. Viszont locsolni mindenképpen kell majd.

Mivel a teraszt is bontani kell, ezért most megint egy látványosabb munkával haladtam előre a telekátalakítás Mount Everestjén, úgy nagyjából 2000  méteren �. Mivel eddig úgy terveztük, hogy hozzá sem nyúlunk, ezért mindent oda tettem, ami kikerült a házból, így ott kuporogtak a sarokban a tetőről leszedett palakupacok, a kibontott nyílászárók, az innen-onnan előkerült vasdarabok, az olajkályha, stb. Így először ezeket kellett elpakolni az útból. A másik nagyobb probléma, hogy a terasz alatti félszuterénben tároltunk rengeteg mindent. Pont emiatt szereztük be a kis kerti tárolót, így át kellett oda cipelni szinte az összes kacatot. Szinte, mivel akadt pár cucc amit sehogyan sem tudtam beszuszakolni a kis házba, de szerencsére a nagy részét sikerült.

Munka előtt

Ó kéj, ó mámor! Mivel van áram, ezért felhagytam a korábbi Wacker BH55 robbanómotoros géppel és megpróbálkoztam egy elektromos Hilti TE 2000-AVR-rel. És micsoda különbség, mindenképpen megérte váltani. 

A munkatársam

A kevéske tapasztalatom alapján a Hilti jó sok előnnyel rendelkezik a Wackerhez képest:

• Könnyebb és kisebb a gép
• Olcsóbb a bérlése (legalábbis ott ahol én béreltem)
• Olcsóbb az üzemelése. Tény, hogy nem néztem mennyi áramot fogyasztottam el,de mivel 2000 W-os a gép ha mondjuk 6 órát volt bekapcsolva, akkor az olyan 12 kWh lehetett ami mondjuk 100 forinttal számolva 1200 Ft, míg a Wackerhez kellett vagy 3-4 liter benzin, ami piaci árral számolva olyan 2100-2800 Ft
• Csak egy gombnyomás és indul, nem kell berántani.
• Erősebb
• Halkabb is valamivel

Van azért pár hátránya is:

• Ha nincs áram akkor nincs munka, legfeljebb simogatni lehet, vagy súlyzózni vele
• Hosszabbító is kell
• Nem lehet vele szögben vésni. Míg a Wackerral simán bontottam akár 45 fokos dőléssel is addig a Hilti már pár fokos függőlegestől való eltérésnél sem akarta az igazat

A terasz szépen eltűnt a Hilti erőszakos követeléseinek következményeként. Szerencsére a födém nem volt vastag, úgy nagyjából 10 cm lehetett. A födémet a kamra felett 8-as vasakkal erősítették meg, azonban ahol nem volt alatta üreg, ott a betonba drótfonatot toltak, a bontókalapács jó sokszor bele is akadt, átkozódtam ilyenkor rendesen. De végül sikerült teljesen felszedni a 18 nm-t. A végén még arra is maradt időm, hogy a korlátot is szétvagdaljam. Úgy néztem ki majdnem, mint egy élmunkás,  véstem, bontottam, flexeltem, már csak a félmeztelenség hiányzott, a markáns szögletes áll, meg a szúrós tekintet.

Lerombolva

A régi házhoz úgy a 80-as években építették hozzá a teraszt. Akkoriban a ház előtt egy ciszterna kapott helyett, viszont a terasz építésekor teljesen lebetonozták, és arra kerültek a járólapok. Most kibányásztam a víztározót. Nem tudom miért, de azt hittem tele lesz emberi csontokkal, vagy falevelekkel, régi VHS pornókazettákkal, a Riemann-sejtés bizonyításával. De nem volt benne semmi, teljesen üresen és tisztán találtam meg. Nagyjából 120 cm x 100 cm x 120 cm-es lehet a mérete, úgyhogy simán elfér benne 1000 liter víz. Jó lenne valahogy hasznosítani víztározásra, bár egy kicsit gondolkozni kell rajta, hogy legyen megoldva, hiszen az új terasz a régi helyére kerül majd.

A kis rejtett ciszterna

Mivel a teraszt is lebontjuk, ezért a terasz alatti helyiségben tárolt pár szerszámnak és egyéb dolognak kellett valami tárolóféle, amelybe eltehetjük őket. Nézegettem a kerti tárolókat, de semmiképpen nem szerettem volna drága és nagy megoldást, hiszen terveink szerint és ha minden jól sikerül, akkor csak átmeneti tárolásra lenne szükség. Ha kész lesz a ház, akkor a kerti tárolóra nem lesz tovább szükség. Emiatt a legolcsóbb és legkisebb tárolókat kerestem. Alapvetően kétfélét találtam, fémből illetve műanyagból készülteket. A fémlemezeseket egy kicsit olcsóbban számítják, azonban ahogy elolvastam a megjegyzéseket az ár összehasonlító oldalakon, úgy döntöttem inkább műanyag házat szerzek be. 

Szerencsémre egy adminisztrációs illetve weboldal hiba miatt, egész jó áron jutottam hozzá a címben említett kis tárolóhoz. Volt ugyan még kisebb, de ez a nagyjából két négyzetméteres alapterület szükséges, ha mindent el akarunk tenni. 

Először olyan bemutatóféle, összeszerelős bejegyzést szerettem volna készíteni, de aztán hagytam a francba, nem az én világom ez a mi van a dobozban bohóckodás �. Úgyhogy inkább csak egy egyszerű összefoglaló lett belőle. Az unboxing is elég minimalistára sikerült �

Unboxing. Szóval ez volt a dobozban :)

Az útmutató is azt ajánlja, hogy sima alapot keressünk a rendszerhez. Sajna eléggé összekuszáltam magam, nem voltam elég határozott, hova is tegyem. Először a földön akartam neki helyet találni, el is kezdtem kialakítani, de aztán rájöttem, ez sehogy sem lesz jó. Betonozásról szó sem lehetett  Maradt az emésztő, amely elég vastag betonnal van fedve és így úgy határoztam oda fogom telepítem a dolgot. Azzal is elment jó sok idő, hogy tisztára varázsoljam a terepet. Egy óra volt, mikor nekikezdtem az összeszerelésnek.

Elég nagy dobozban vettem a csomagot, be se fért a kocsiba, csak a tetőre, azt hittem csak azért mert egymás mellé vannak téve az elemek, de aztán kiderült, hogy az alaplap mérete adta a doboz méretét is. Szóval egy kicsit nehézkesen ment a szállítás, de végül sikerült. Az útmutató szerint két ember szükséges az összeszereléshez, ami a tapasztalatom alapján valóban helytálló, de egyedül is össze lehet építeni, csak egyes fázisok kissé nehézkesek. A második ember inkább csak arra kell, hogy pár esetben tartsa a paneleket, a súly nem okoz gondot. Néhány lépést kell máshogy csinálni, mint ahogy az útmutatóban le van írva. Az összeszerelési segédlet különben teljesen jól használható, tulajdonképpen nyelvfüggetlen, csak az ábrákat kell tudni értelmezni. Néhány ábránál van pár mondatos angol megjegyzés.

Elég rugalmasak és vékonyak a műanyag lemezek

Amikor a műanyag mellett döntöttem, nem tudom miért de azt hittem, ez biztos vastagabb lemezből készült. Hát nem. Akár teljesen ívbe is lehet hajlítani a paneleket. Az alumínium merevítéseknek köszönhető, hogy a lemezek megállnak a helyükön. Az fém keret nagyon korrekt, minden elemre - még a műanyagokra is - rá van vésve, vagy ragasztva a száma, így az útmutató alapján könnyen megkereshető az adott alkatrész. 

Az alkatrészekre jól láthatóan rá van ragasztva, vagy bele van gravírozva a számuk

Az összeszerelés a szokásos menetben történik, vagy inkább úgy mondanám a lehető leglogikusabban halad előre:  először a hátoldal, majd az oldalfalak, az ajtó melletti kis panelek, ezután a tető váza, a tető panelek, végül az ajtó.

Az oldalfalak belefűzve a merevítő profilokba

Szinte mindenhol pontosak a furatok, bár akadt pár eset, amikor elég nehezen tudtam rendesen összeilleszteni az elemeket. A falak összeillesztése elég egyszerűen ment, az alumínium profilokba készített sínek tökéletesen passzoltak a műanyag lemezekben lévő hornyokba. A falak építésénél valóban el kelt volna egy segítő kéz. El is tértem az útmutatótól és csak akkor csavaroztam le a paneleket az alaplaphoz, mikor már álltak az oldalfalak, mert így nem, dőltek el. A falak alumínium profiljaiban lévő sínekbe kellett illeszteni a négylapfejű csavarokat, majd belülről megfogatni őket egy anyával és ezután csavarozni az alaphoz. Érdekes ötlet volt, még nem találkoztam ilyennel korábban. 

A négylapfejű csavar...

és a profilon található sín, amelybe beleillik

Az ajtó melletti vékony panelekkel gyűlt meg a bajom, Valamiért nem akartak megfelelően passzolni a helyükre, ugyanis itt a műanyagban nem voltak hornyok és sínek sem a fémben, így simán szét tudtak csúszni. Mondjuk nem is értem itt miért nem voltak hornyok, semmi nem indokolta a hiányukat. Szóval itt szintén jól jött volna a segítség, 

A falak a helyükön, de azért itt még cseklik-csaklik az egész. Különben az elemek egyszer sem törtek, vagy sérültek meg, mikor véletlenül kihajoltak, vagy eldőltek a helyükről. Pedig akadt egy-két ilyen alkalom

Ezután belül lecsavaroztam mindent, majd a falak felső élére kerültek a további fém profilok. A felső sarkokat műanyag elemekkel kellett összehúzni. A profilok előkészített furatokkal érkeztek, amelybe a csavarok vágták a menetet. minden csavarból adtak plusz darabot is. Ezután került fel a tető és itt volt egy jó nagy adag szívás, mivel az alsó kereszt merevítők egyszerűen nem akartak a helyükre csusszanni. A már korábban meghúzott csavarokat kellett ismét kilazítanom, mire végre sikerült összeerőszakolnom az elemeket. De elment vele több, mint egy óra. Sajnos belül egy csavart ki is kellett szednem, hogy sikerüljön. Simán lehet, hogy valahol valami félrecsúszott az összeszerelés közben, de ugyanakkor annak is nagy az esélye, hogy tényleg nem minden passzol mindenhol tökéletesen.

A tető tényleg egyedi, nem átlátszó és mégis átereszti a fényt. A tárolón nincs ablak, azonban ez a fényáteresztő tetőlemez biztosítja az elegendő fényt belül.Az alaplapot le lehet rögzíteni a szilárd talajhoz (föld nem jó, de beton, esetleg fa már tökéletes), megvannak hozzá a furatok, de csavar nincs hozzá. Én most nem tököltem ezzel és valószínűleg nem is fogok. Lesz benne elég súly ahhoz, hogy eszébe ne jusson feldőlni. Az ajtó összerakása már könnyebben ment; a zsanérok, ajtózáró rigli jó minőségű. Persze csodálkoztam volna, ha tökéletesen passzol az ajtó a helyére. nem is stimmelt. Kell egy kis rásegítés, hogy a helyére pattanjon. 

Itt kezdődött a szívás; a tető alsó élére sehogy sem sikerült rögzíteni a keresztmerevítő profilt

Az összeszereléssel eléggé elment az idő, egy teljes délután kellett hozzá, ha nincs bénázás néhány helyen, akkor pár óra alatt össze lehet tákolni. Már teljesen besötétedett mire végeztem, úgyhogy a kész házról nincs is kép.

Összességében jó a tároló, ár-érték arányban is. Legalábbis arra, amire nekünk kell. Én nem vagyok ilyen kerti kisház híve, szóval nem vettem volna meg, ha nincs rá szükség. Ha már vennék valamilyent, akkor biztos merev falúban gondolkodnék, de azoknak az ára igen borsos. Az alkatrészek minőségiek, könnyű velük dolgozni, a furatok úgy 95 %-ban stimmelnek, a szerkezet könnyű és viszonylag könnyen összeállítható. A termékleírásban szereplő időtállóság, könnyen tisztíthatóság szerintem simán megfelel a valóságnak.  Azonban a képek ellenére - amelyek azt sugallják, hogy ez egy merev épület - nem egy totál szikla építmény. Simán mozgatható jobbra-balra, zörögnek a lemezek is, de persze nem dől össze. Talán elkelt volna pár átlós merevítő alumínium profil is. És ahogy elnéztem és összefogdostam akár egy nagyobb késsel nem lehet túl bonyolult lyukat vágni rajta. 

Amúgy beszéltem magamban és hozzám miközben szereltem. Gáz.�

Sajnos annyi hulladék gyűlt össze, hogy már nem lehetett rendesen elférni, az árkokból nem lehetett a földet kitermelni, így mindenképpen szükség volt egy második konténeres fordulóra. Mivel az itteni konténeres cégnél az ár kiszállási díjból és köbméter árból áll össze, ezért az a célszerű ha egyszerre minél nagyobb konténert rendel az ember. Azonban egyedül képtelen lettem volna normális határidőn belül megtölteni egy nagyobb konténert, így szükséges volt a barátok segítsége. Természetesen ahogy a múltkor, most sem hozta le a konténert a teherautó a házig, maradt a fárasztó és nehéz felfelé talicskázás. Persze elhiszi az ember, ha egy hozzáértő mondja, hogy nem tud lejönni, de azért marad kétség, hiszen az ember az erdőben, úttalan utakon is találkozik telerakott faszállító teherautókkal. Pénteken jött reggel a konténer így én már aznap elkezdtem feltölteni a 8 m3-es térfogatot. Aztán szombaton már négyen voltunk és jól összerakott munkamegosztással délutánra tele is hánytuk az egészet. Sajnos azt hittem több sitt tűnik el, de csalódnom kellett. Mindenesetre legalább van hely annak a pár talicskányi további törmeléknek, amiket még ki kell hordani a házból. 

Brigád szelfi

Hosszas gyötrelem után a téglán is sikerült túladnunk. Még fizettek is érte, bár a 8 kupacból eddig még csak 3 tűnt el. Nagyon remélem, hogy a többi halmot is elviszik hamar, és akkor lesz elég hely a kitermelt nagyobb andezit szikláknak is, mert jelenleg azok is ott tobzódnak az alap mellett. Szerencsétlenségemre a sok szeptemberi eső beomlasztotta a volt falak közötti földet, hiába takarta mischung a tetejét. Lehet majd lapátolni.

Előtte 

Utána. Jó, azért egy nagy halom törött tégla és még egy kisebb kupac sitt is eltűnt csak az nincs a fotón. Azért még látszik, hogy maradt anyag bőven.

Valószínűleg változni fog a terv. Eddig azért nem nagyon akaródzott hozzányúlni a jelenlegi teraszhoz, mert az alatta lévő helyiségben tárolunk pár dolgot, ásó, lapát ilyenek. Azonban teljesen logikus lenne, ha most, hogy minden az origóig vissza lesz bontva, akkor a teraszt is el kellene bontani. Így az építésznek is könnyebb lesz megtervezni a házat, illetve a lábazat, az alap is egységes lenne. Remélem a terasz alá nem kell 80 centi mély alap. A tárolandó dolgoknak pedig beszerzünk egy kis kerti tárolót, amelyen majd túladunk ha már nem lesz rá szükség. Az egyedüli ami aggaszt, a terasz alatti helyiség födéme. Amúgy a bontás folyik tovább.

Anno a gond ugye az volt, hogy a ház délnyugati sarka megsüllyedt, a fal megrepedezett. Tavasszal jelentős víz jelent meg az ottani kutatógödörben, amit még tavaly ástunk ki. Most hogy szedem vissza a nyugati fal köveit. azt tapasztaltam, hogy eléggé lazán voltak egymásra pakolva, néhol tekintélyes méretű üregekkel találkoztam. Nem csak a földfelszín felett, hanem alatta is. Teljes mértékben el tudom képzelni, és logikus is, hogy a tavaszi olvadékvizek, miután beszivárogtak a talajba és megindultak föld alatt, ezekben az üregekben könnyen össze tudtak gyűlni és ezáltal koncentrálódhatott ebbe a sarokba a vízmennyiség.  De az is elképzelhető, hogy mégis csak van valamilyen vízér a földben és az mosta ki a kövek közül a földet és amiatt alakultak ki a kövek közötti üregek. A keleti falnál nem tapasztaltam ilyet, ott a földfelszín alatti kövek közötti hézagokat teljesen kitöltötte a föld.

Délről.

A déli oldal is már eléggé ki van bontva.

Lassan de biztosan egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy végre ki legyen szedve a korábbi terméskő alap és kialakuljon az új sávalaphoz szükséges árok. Többször vittem fel magammal a bontókalapácsot, mindenképpen szükség volt a segítéségére, hiszen enélkül meg se tudtam volna mozdítani a köveket. Sikerült az északi és a keleti oldalt végre teljesen kibontani, itt már csak az árkot kell majd mélyíteni. a déli illetve nyugati fal viszont még hátra van.

A piros, 50 cm széles terméskő falakat kell kibontani

Nagyon remélem, hogy a nyugati falnál nincs lebetonozva az alap kívülről. Ahhoz, hogy a középső falhoz, amely a déli és az északi fal között húzódik, hozzáférjek, fel kellett törni a konyha és a fürdőszoba járókővel borított aljzatbetonját is. A munkát apróbb kellemetlenségek is hátráltatták, ilyen például hogy a középső terméskő fal kövei közé a konyha és fürdőszoba aljzatbetonozásakor a betont vagy 20-30 centi mélyen az andezit kövek közé is betermelték és így nemigen tudtam szétszedni őket, mivel nem volt nálam a megfelelő célszerszám. Vagy volt egy fél nap míg locsoltam a növényeket, mert akkora szárazság repesztette őket. Vagy a kitermelt andezitet el kellett talicskázni a gyűjtőpontra, a bontókalapács által termelt sittet is le kellett szállítani. A sitt különben egyre gyűlik, nem is nagyon fér már el sehol. A téglákhoz nagy reményt fűztünk, hogy valaki mégis elviszi, kell neki, de eddig nem jártunk sikerrel és a téglarakások is csak foglalják a helyet. Elbontásra került a konyha alatt lévő kis fáskamra is, amely szervesen egybeépült a lábazattal. Ha minden jól megy akkor már csak egyszer kell felcipelnem a bontókalapácsot.

Végre az északkeleti sarkot sikerült teljesen kitisztítani

A fáskamra romjai

A középső fal bontásának megkezdése. Itt akadtam el az összebetonozott kövek miatt az utolsó alkalommal.

Andezitkupac

Sajnos a telepített növények fele kipusztult. Nem fognám teljesen a szárazságra, azt hiszem a gondatlanságom is közrejátszik a dologban. Az agyagos részt fel kellett volna lazítani, vagy felásni, vagy eltenni onnan,mert szinte biztos vagyok abban, hogy a hosszú esőmentes időszak mellett az agyag, mint ültető közeg sem tett jót a növényeknek. Jövőre mindenképpen telepítünk egy kis csepegtetős öntözőrendszert hogy elkerüljük a következő ilyen katasztrófát. Az agyagos résszel kapcsolatban pedig az az ötlet, hogy majd visszakerül a lábazat közé, hiszen vagy 20 cm-rel keskenyebb lesz az új alap, mint a régi volt és így a különbség biztos benyel jó pár talicska agyagot.