Az a helyzet, hogy az erdei környezet nem jelent egy állandóan nedves környezetet. Az őshonos gyertyános-tölgyes a déli hegyoldalakon jóval magasabbra felkúszik, mint a hűvösebb északi lejtőkön. A bükknek itt nyoma sincs, pedig ha átmegyek az északi oldalra ott már találkozom velük. A déli kitettség azonban kedvezőbb, ahogy tapasztaltam májusig, azaz teljes lombfakadásig, szinte teljesen jól besüt a nap a telekre. Pont amikor már kezd elviselhetetlen lenni a hőség, akkor merül árnyékba a kert. A szinte állandó homály és árnyék, legalábbis talajszinten, ami egy északi oldalon lenne, nem biztos hogy jót tesz az ember lelkének hosszabb távon. Szóval nincs baj ezzel a déli fekvéssel.

Más aspektusból viszont felmerült a vízháztartás problémája. Mivel szeretnénk egy kisebb kertet is kialakítani, fel kell rúgnunk a kialakult ökoszisztémát és idegen növényekkel szeretnénk betelepíteni a helyet. A telepítendő növények esetében fontos tényező volt, hogy inkább savanyú talajt kedveljen, bírja az árnyékos, félárnyékos környezetet. Mind korábban már írtam, sikerült is ilyen növényeket találni. A gond a megfelelő vízellátottság körül adódott. A tavalyi - 2022-es nagy tavaszi és főleg nyári aszályos időszak itt is megpecsételte az ültetett növények sorsát. A fele sajnos kiment a szárazság miatt, majd újra kell telepíteni őket. De ez ráébresztett arra, hogy valószínűleg valamiféle öntözési módszert ki kell alakítani. 

A telepített növények szinte mindegyikének a leírásában szerepelt,  hogy jó vízáteresztő-képességű talajt kedvelnek és viszonylag nedves környezetet. Pedig azt hinné az ember, hogy az erdőben mindig jó hűvös és nedves minden. Pedig ez nem így van az esetünkben. Az erdőre lehulló csapadék mennyisége három nagyobb részre oszlik:  a növények levélzete által felfogott vízmennyiségre, és a növényzeten áthulló csapadékra; ez utóbbi két tagból áll, az egyik a levélzeten áthulló csapadék, a másik pedig a fák törzsén lefolyó csapadék. 

Értelemszerűen a csapadékot a kiterjedt lombozat igencsak felfogja és így annak egy jelentős rész nem tud lejutni a talajszintre. Ez ugye csak lombfakadástól lombhullatási érdekes, hiszen amikor nincs levél, akkor ez nem számít, akkor minden lejut. Persze a levélzet által felfogott csapadék - intercepció -  elsősorban az ún. levélfelületi indextől függ, amely tulajdonképpen arról szól, hogy egy nm2-nyi talaj felett hány nm2-nyi levélfelület található. Ez elég jelentős lehet hiszen a falevelek többszörösen is átfedhetik egymást. Tölgyerdőben a lombkorona által visszatartott víztartalom a teljes csapadék mennyiségének nagyjából a negyede körül van ( ez átlagot jelent, hiszen egy felhőszakadás esetén akár majdnem a teljes csapadékmennyiség is lejuthat a leveleken keresztül a talajszintre). A fatörzseken lefolyó víz mennyisége pedig olyan 4 % körül. 

Az intercepcióhoz hozzáadódik még az avarszint is, hiszen a lombkoronán átjutó csapadék nagy része az avarra kerül és ez a réteg is fel tudja fogni a víz egy részét. Összességében a csapadéknak akár 30-40% is felfogódhat a növényzet által ( lombkoronaszint + avarszint). És ezek mellé még ott van a hegyoldal dőléséből származó felszíni lefolyás is, azaz a víz nem beszivárog a talajba, hanem a lejtő mentén folyik tovább. Ez is csökkenti a beszivárgó víz mennyiségét. Persze azt azért jó tudni, hogy a végül a talajba beszivárgó víz egy erdőben egész jól eltárolódik, a talaj vízháztartás ebben a környezetben egész jó, ennek jó indikátora az erdei nebáncsvirág, amely a telken is virulni szokott. Mindezeket nézve a nyári hónapokban kvázi fele csapadékmennyiséggel lehet számolni a tényleges csapadékösszegnek. És ez valószínűleg kevés lesz a telepített bokroknak, lágyszárúaknak. Legalábbis amíg a gyökérzetük nem hatol lejjebb, az agyagos rétegbe. És vannak olyan növények, amelyek nem is fognak lehatolni, mivel inkább a talaj közelében növesztik a gyökérzetüket.

Pont a fentebb vázolt körülmények miatt lett szükséges egy víz utánpótló rendszer. Csöpögtető rendszer mellett döntöttünk, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Még tavaly beszereztük a rendszerhez szükséges cuccokat (csepegtető és nem csepegtető csövek, nyomáscsökkentő, toldók, zárókupak, rögzítő cövekek és egy vezérlőt- AMICO Rain). Fontosnak tartottuk, hogy ne kelljen hálózati áramról táplálni a rendszert, így egy elemes egységet vettünk. A vezérlő egyszerűen működik, programozható és a megadott időpontokban kinyit egy mágnesszelepet, amely engedi a vizet a rendszeren keresztül. Ha letelt az idő , a mágneskapcsoló visszazár és leáll a csepegtetés. Szerencsére alapban zárva van a kapcsoló, szóval ha lemerül az elem, akkor sincs katasztrófa.

A kerti csapra gondoltam rászerkeszteni a rendszert. Egész jó és tiszta vízaknánk van, abból áll ki a kerti csap. Elképzelésem szerint az aknába kerül a vezérlő és onnan fut ki majd a cső. Teljesen jól rákészültem a munkára :) Először elvágtam a kerti csapot, majd mindkét csővégre menetet kellett metszeni. Egy kicsit megszenvedtem mindkét menettel, az egyikkel azért mert nem tudtam rendesen leszorítani, nem volt satum, a másikkal pedig azért mert elforgott. Azt hittem a betonba fogott cső nem fog megmozdulni, de rosszul hittem. Végül azért csak sikerült a menetkészítés.

A kerti csap a vízaknával

Menettel

T idom is bent van a helyén

Ezután egy 3/4-es T idom került be ide; persze mint minden illesztéshez, ide is kellett a jó öreg teflonszalag. A felső részbe visszakerült a csap, oldalra pedig egy tömlővéget tettem és egy slagdarab került rá. A slagot először felül szerettem volna bevezetni az aknába, de elakadtam; valami volt a betonban amit nem tudtam átvinni. Így végül oldalról fúrtam meg az aknát. Készült egy lyuk a bemenő illetve a kijövő víznek is. A vezérlőt elvileg csapra tervezték, így a vezérlő befolyó oldalára is került egy tömlővég egy 3/4-1/2 es szűkítővel. A vezérlő aljára került a nyomáscsökkentő, majd indult a cső. Halványan még csöpögött valamelyik illesztés, de épphogy. Kicsit ívben kellett hagynom, hogy ne törjön meg a műanyag cső. Mivel a vezérlő csak egy körös volt (azaz csak egy csőrendszert tud egyszerre vezérelni), így a csepegtető csőrendszer se lett túl bonyolult. Egész hamar sikerült is leraknom, könnyen össze lehetett építeni, a toldók könnyen kezelhetőek, a csövek fektetésénél is csak arra kellett figyelni, hogy ne törjön meg sehol. Minden rögzítő, műanyag tekerhető anyát teljesen rá kellett húzni, mivel így vált teljessé a csöpögésmentesség. Mivel át kellett vezetnem az egészet az építési területen így megpróbáltam úgy igazgatni a csövet, hogy sehol ne legyen útban. A teljes rendszer olyan 40 méter hosszú lehet, ennek nagyjából a fele csepegtetős, a másik fele nem csepegtetős cső, hiszen az aknától legalább 15 méterre el kellett vezetni a vizet a célterületre és közben ugye minek csepegjen. A rendszerhez elég sok különböző idom kapható, szóval igény szerint tetszőlegesen variálható. 

A vezérlő. Hát igen, egy sima polctartó konzolt tettem fel alátámasztásnak. Nem a legszebb de a célnak megfelel. A képen még nincs rajta a nyomáscsökkentő és a csepegtető cső, amely a vezérlőből alul indul

A csepegtető és nem csepegtető cső összetoldása.

Viszont a tapasztalatlanságom illetve a talán nem teljesen alaposan megfontolt terv miatt átépítésre kényszerültem. Azaz nem kényszerültem, de átgondolva egy jobb megoldás is kínálkozott. De akkor ezt már otthagytam tesztelésnek és a legközelebbi alkalomkor alakítottam át. Mivel kiderült, hogy az eredeti csapnak a csöve nincs a betonba kötve - mivel egy colos védőcső van a betonban, amin keresztül a csap csöve mozgatható és így kivehető -, akkor már célszerűbbnek tűnt, hogy a vízaknába tegyem a T idomot is és így a felszínen nem lesz más csak a csap. Emellett az is eszembe jutott, hogy egy sima egykaros golyós csapot is betehetnék, amit ha elzárok, a kerti csapon keresztül nem jön a víz, viszont a csepegtető rendszer továbbra is kapja a vizet.

Szóval így nézett ki az első alkalommal. Működött, de valljuk be, esztétikailag az a slagcső eléggé gusztustalan.

Így legközelebbi alkalommal már vittem egy új csapot, a tartozékokat és egy 3/4 colos menetes csövet és újra csináltam az egészet. Minden bekerült az aknába, így felül már nincs semmi csak maga a csap. Az tömlővégekre tettem még egy bilincset és így a két bilincs már megfelelően zárt, nem is ereszt sehol a rendszer. Az aknafedél még kapott egy pántot és egy lakatot a miheztartás végett. 

Ez a vége. Jól látható rajta minden

 És az új csap 

Források: Hagyó Andrea: Vízforgalom gyep és erdő területeken

Bolla Bence: Erdőállományok vízháztartása

Führer Ernő: Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben