Miután a sávalap rendbe került, a következő fázis a pincepadló alsó rétegeinek összerakása volt, mivel csak ennek megalkotása után lehet nekiállni a lábazat építésének.A terven a pincepadló rétegek a következő sorrendben szerepelnek:

• Mapecoat I 62 W műgyanta vékonybevonat
• kellősítés
• 8 cm C20/25-F2-XC1 aljzatbeton hegesztett háló vasalással
• technológiai PE fólia talajnedvesség ellen átlapolással, teljes felületen ragasztással rögzítve
• 0,4 cm 2 réteg E-G 4 F/K Extra vízszintes fal és padlószigetelés talajnedvesség ellen átlapolással, teljes felületen ragasztással rögzítve
• 1 réteg SIPLAST PRIMER® Speed SBS kellősítés
•  12 cm C20/25-F2-XC1 aljzatbeton hegesztett háló vasalással 
•  15 cm tömörített kavics ágyazat, Tr,ro= 95% 

illetve így néz ki ez a terven:

A pince terv részlete egy metszeten, amin látható, hogy a 12 cm vastag aljzatbeton elkészítése után indulnak a zsalukövek felfelé. Kékkel a sávalap van jelölve.

Bevallom, hogy a karácsonyi időszakban eléggé lusta voltam, így sokáig nem mentem fel dolgozni. 

A meló első fázisa, hogy a kavicságynak ki kellett ásni a gödröt (szakipari szakszóval tükröt). Anno erre nem is fordítottam figyelmet, mikor néztem a terveket, de most bizony arcul csapott a tudat, hogy igencsak ki kell mélyíteni a régi pincét, hogy a terven előírt szintre jussunk. Ez majdnem 50 cm-t jelentett, pedig azt hittem, hogy végre nem kell már több földet kiásnom.Ráadásul el is kellett pakolni, mert a régi pince területén elég sok csetresz, sitt, és egyéb gyűlt össze, amit a munka előtt el kellett onnan távolítani.

A munka megkezdése előtt így nézett ki a terep. Látható, hogy a talaj szintje jóval feljebb van, mint a sávalap felső síkja, és ugye odáig kellett leásni (lásd a fenti terven), sőt még az alá 15 cm-el ahova a kavics kerül majd

Egy nagyobb nehézséggel kellett csak szembenézni, mivel nemigen akadt már hely ahova a deponálandó földet fel lehetett halmozni, de végül egy kis átcsoportosítással sikerült helyet csinálni neki. Viszont több szerencse is szembe jött velem, hiszen a föld könnyen ásható volt, egy kővel sem találkoztam. De még ennél is nagyobb öröm ért, mert kiderült, hogy a zsalunak használt deszkákat igenis ki lehet szedni, nem egyszerű, de ki lehet. Többen kérdezték, akik látták, hogy ez akkor bent maradó zsalu lesz-e, de mondtam, hogy nem szeretném. Pont ezért a betonszint alatt sehol nem lettek a deszkák összeszögelve, így nagyon reméltem, hogy tényleg ki tudom szedni a zsaluhoz használt faanyagot. A régi deszkákért nem lenne kár, de jó sok szál rendes zsaludeszkát vettem és cipeltem fel, semmi kedvem nem volt csak úgy otthagyni őket a beton mellett.

A terep készen áll a kavics fogadására. A kavicsrétegre azért van szükség, hogy a talaj felől ne tudjon felszivárogni a víz az aljzatbeton aljához és onnan akár tovább is, hiszen a kavicsok közötti nagyobb hézagok nem engedik a víz talaj felszíne felé irányuló (ún. kapilláris)  mozgását..

A kavicshordás már pikk-pakk ment, a földásás után ez alig volt megterhelő. Sajnos itt is benéztem valamit. Laikus lévén nem tudtam erről, de az építőiparban kétféle kavicsot szoktak használni: az egyik tömöríthető ( sarkos kőtörmelék, kőzúzalék, éles élekkel stb.), míg a másik nem ( lekerekített, folyami kavics). Nos én ez utóbbit rendeltem és tettem be, remélem nem akkora bűn, hogy cserélni kelljen...

Bent a kavics is

Elvileg a terven a 12 cm vastag aljzatbetonba a tervező 15 cm x 15 cm osztású, 8-as betonvasból  készült hegesztett vashálót írt elő, azonban a műszaki ellenőr tanácsára nem vettem meg a hálót. hanem helyette a helyszínen kötöttem meg a rácsot 8-as betonvasból és valószínűleg ezt fogom tenni minden olyan esetben, amikor ilyen hálót kellene használni. Hátránya hogy lesz nyesedék vas, hiszen a betonvasat 6 m-s szálakban tudom megvenni, így biztos lesz maradék. Emellett több munkát igényel. Viszont ezt egyedül is lehet csinálni, nem kell több méterszer több méteres vashálókat mozgatni, amit igencsak nehezen tudnék kivitelezni. És egy kicsit olcsóbb is.

A helyben szerelt vasalat, mely a 15 cm x 15 cm hegesztett háló helyett készült. A kavicsos részen nem tudtam a műanyag távtartó bakokat (a képen a kis fekete bizbaszok) használni, oda köveket pakoltam be itt-ott. 

Az lenne a lényeg, hogy a beton a beletett vasakon keresztül kapcsolódjon a megmaradt ciszternához, hogy a rendszer együtt tudjon mozogni. Azonban mint látható a képeken, a ciszterna alja jóval magasabban van, mint a kiásott tükör alja, sőt még a bekerülő aljzatbeton felső síkjánál is magasabban helyezkedik el. A műszaki ellenőr javaslata az volt, hogy nagyjából 15 cm mélyen ássak be a beton síkjában a ciszterna alá, így képezve egy kvázi betonperemet, amire rá tud "ülni" a felépítmény.

A régi nyaralóban két 125 mm átmérőjű lefolyócső biztosította szennyvíz elfolyását. Sajnos az egyikbe belevágtam miközben mélyítettem a pincerészt. Azonban internetes kérdezősködés után kiderült, hogy nem lesz szükség két ilyen átmérőjű csőre, így csak a épet hagytam meg. Azon viszont a régi, kissé sérült 90 fokos könyököt kicseréltem két 45 fokos kanyarra, majd ezt karmantyúval ( ez egy szép szakipari szakszó a toldó elemre 😀 ) rögzítettem az ép cső csonkjához. Szilikonzsírozás után könnyen össze tudtam illeszteni a PVC elemeket. Egy dolog kicsit aggaszt, a karmantyú remélem nem fog ereszteni...

 A kicserélt lefolyócső kanyar. Jól látszik a két 45 fokos elem illetve a karmantyú, amely tulajdonképpen két, sima csővég összetoldására szolgál.

Szerencsére január vége felé egy melegebb időszak jött, így merészen arra gondoltam, hogy meg is lehetne csinálni a betont. Szintezéssel kimértem, hogy milyen magasságig kell lennie az aljzatbetonnak ( az első képen zölddel jelölt sáv), majd feljelöltem a zsalura illetve a kiálló vasakra mintegy iránymutatásként.

A szintezés egy kicsit macerásabb teodolit nélkül, de olcsóbb mintha geodétát hívok. Egy madzagot kötöttem feszesen a 0 szinthez, korábban földmérők által megjelölt két pont közé. Ezután a saját kis lézeres szintezőmet addig pozicionáltam fel-le, míg a kifeszített madzag kitakarta a lézersugarat, így a szintező műszer már a 0 szintet mutatta. Végül innentől lehetett használni a mérőrudat.

A cementet és a sódert szerencsére a tüzépes autó le tudta hozni a telekig 😀. Bevallom izgultam a betonozás előtt, reméltem minden rendben megy, nem fog felfagyni a beton, kész tudok lenni vele egy nap alatt; nagyjából másfél m3 betont kellett keverni.

Értelemszerűen szóltam az FMV-nek, betonozás elkezdése előtt nézze meg, hogy a vasalás rendben van-e. Nem volt kifogása, az sem okozott gondot, hogy nem tömöríthető kavics lett berakva a tükörbe. Az aljzatbetonhoz a tervben C20/25 minőségű beton van előírva, ehhez kellett "receptet" keresni, amit végül ezen a linken találtam meg.  A fenti link alapján 1 m3 sóderhez ~400 kg (C20) cement szükséges. A 3 sóder : 1 cement arányt javasolták nekem, de makacsul ragaszkodtam a recepthez,  így rendesen, mérleggel mértem ki az arányokat (fontos tudni,. hogy a beton erősségét nem lehet csak 2 összetevő alapján meghatározni, nagyon fontos a cement / víz arány is. Így a 3 sóder : 1 cement megoszlás esetén a hozzáadott víz mennyiségétől függően lehet erősebb és gyengébb betont is keverni).Persze nem minden alkalommal mértem, hiszen a harmadik-negyedik keverésre összeállt, hogy mennyi sóder és víz kell fél zsák cementhez, és onnan már gyorsabban ment a dolog. Nem mindig sikerült pontosan, de nagyjából tartottam az arányokat és ezt igazolja, hogy kb 1.6 m3 sóderhez 25 zsák (625 kg) cement fogyott el. A kész beton tetejét hosszabb vízszintmérővel illetve simítóvassal egyengettem és simítottam el. Mikor este otthagytam a kész betont még EPS lapokkal is lefedtem amennyire tudtam, de az előrejelzések szerint az éjszaka amúgy sem megy 0 fok alá a hőmérséklet,

Félkész állapotban. Este, mikor kész lett, már nem fotóztam le a sötétben