Az első alkalmat még 3 másik követte, azaz összesen 4 alkalom kellett, hogy a teljes sávalapot kiöntsük. Jobb lett volna kevesebb nap alatt megcsinálni, de nem tudtam jobban összeszervezni, ráadásul a belső árkokat több, mint 2 méter magas zsaluzat övezte, így ki kellett találni valamit, hogy miként lehet oda bejuttatni a betont. Szerencsére a korábbi malőrt nem ismételtem meg, inkább kifizettem a szállítási költséget, de egyszerre 2 m3-nél többet nem hozattam. Ez ideális mennyiségnek bizonyult, nem állt össze, nagyjából 2 és fél óra alatt el is tudtuk tüntetni.

Szóval a 2 alkalommal 4 m3-t, a két utolsó esetben pedig két-két m3-t rámoltunk be.Mivel az első két esethez elhasználtam a maradék szabadságaimat, ezért a két utolsó alkalom már szombatra esett. Szerencsére találtam egy másik betongyárat nagyjából ugyanolyan messze mint a másik, de ez szombat délelőtt is nyitva tartott, így a szombati dzsemborikhoz onnan hozattam a betont.Ez már valódi földnedvest hozott,így kevesebb víz is kellett hozzá. Párszor átkavartuk a betonkeverőben és már mehetett is a talicskába.

Az északi oldalon lévő árok áthidalása, hogy a talicskát be lehessen tolni az árokhoz. Eredetileg betoncsúszdának csináltam, de nem vált be

A belső részhez való hozzáférést csak úgy lehetett megoldani, hogy a zsaluzatot rendesen vissza kellett vágni pár helyen, így könnyebben hozzá lehetett férni az árokhoz talicskával, és nem kellett túlságosan magasról ejteni a betont. Természetesen mindig vibrátoroztuk a betont, a keresztzsaluk leszerelésekor majd látható lesz a sávalap lépcsők elülső felülete és nagyon remélem nem lett darázsfészkes (azaz nem maradtak nagyobb üregek a betonban). Illetve akadtak olyan helyek, amelyekhez még így sem tudtunk hozzáférni, így oda be kellett lapátolni az anyagot. Összességében a sávalapba 5,5+4+2+1 m3 = 12,5 m3 ment be, ami nem is sokkal több az általam számolt 12-él.

Az északi oldalon lévő vasbeton pillér indulása

Vibrátorozás

Nagyon precízen szerettem volna csinálni, ezért összetákoltam egy sablont,hogy kell leszúrni a függőleges vasakat a betonba, hogy passzoljon a 30x50 Leier zsalukőhöz. Direkt még meg is kérdeztem a Leier egyik területi képviselőjét, mert nem találtam meg sehol azt a műszaki adatot, hogy a zsalukőben a vízszintes vasaknak kialakított vályúk milyen távol esnek a zsalukő széleitől ( ha valakit érdekel: 9cm - vályú középpont  -12 cm - vályú középpontja - 9 cm)., sajnos azonban nem tudtam rendesen használni, mert az kellett volna, hogy a zsalukövek szélét pontosan tudjam. De nem volt energiám kimérni ezt betonozás közben. Ott csak azért majréztam, nehogy ránk kössön a cucc, Igyekezni kellett, és így meg nagyon fárasztó munka volt ez a betonozás.

Zsalukő sablon

Persze balfaszságot is csináltam,😭 Ott ahol felszíni zsaluk között futott a beton, azaz nem volt talaj. ami oldalról támassza a zsalut, ott a zsalu felső széleit szögeltem össze távtartókkal, azonban betonozás közben ezeket kivettem mert csak zavart minket, de nem jutott eszembe, hogy ez tartja a zsalu széleit, így egy kicsit kinyomta a beton a deszkákat. Szerencsére ezt csak a pénzünk bánta, bontani nem kell miatta. A műszaki ellenőrnek és a FMV-nek sem volt kifogásolnivalója a betonozással kapcsolatban. Őszintén megmondva, elég kemény meló volt ez a 4 nap, elsősorban amiatt.,hogy sietni kellett az anyaggal. Szerencsére az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, egyik nap sem esett az eső,

Szóval kész lett a sávalap, eltűnt a vasalás, jöhet a pincepadló. Köszönjük szépen mindenkinek, aki segített.😀😏🤘

A sündisznónk.😉 Nem teljesen tökéletesen állnak a vasak, tudom, de a zsalukőbe jó lesz.

Vaserdő. Itt sem tökéletesek a vasak.

A vasalás elkészülte és annak a műszaki ellenőr illetve FMV általi elfogadása után nem maradt más hátra, mint be kellett önteni betonnal az alapárkot. Már régóta tervezgettem, hogy s mint legyen ez a dolog, A legegyszerűbb megoldás az lett volna ha jön egy betonpumpa és betonkeverős autókkal felhozzák a betont, majd a pumpa betolja a megfelelő helyre az árokba, Azért tűnt célszerűnek ez a választás, mert így biztos olyan minőségű és összetételű beton kapok amilyen kell. Nekünk a statikus - ez is fel volt tüntetve az alapozási kiviteli terven -  C25/30-16-S2-XC2-F2 betönt írt elő a sávalapba. Ez a kódsor értelemszerűen emberi nyelvre fordítható, de ezt most nem írom le ide, akit érdekel megtalálja a neten, pl az építőabc.hu-n is.

Találtam egy betongyárat, felvettem velük a kapcsolatot, elmondtam a problémát. Előre egyeztetett időpontban kijött két betonember - egy pumpa és egy mixer sofőrje - és megnézték a terepet, hova is kellene hozni a betont. Sajnos nem kivitelezhető a pumpa + mixer kombináció, a pumpás ember azt mondta, hogy a pumpa karjával nem tudna megfelelően mozogni a villanyoszlop és a fák miatt. Lehetett volna az is megoldás hogy a pumpa végére még csöveket szerelnek, de ez már annyira megdobta volna a költségeket (plusz emberek kellettek volna, plusz a csövezésnek is rendes méterenkénti ára van), hogy feladtam. Azért is jó lett volna ez a mixeres pumpás megoldás, mert ezzel egy nap alatt letudtuk volna az egészet.

A betonemberek azt tanácsolták, hogy hozassak földnedves betont - ez a beton abszolút nem folyik, lehet szállítani platós teherautóval is, nem kell hozzá mixer. Szóval a földnedves betont kihozzák, ott helyben egy kicsit felvizezzük, hogy folyósabb legyen és mehet be az árokba. Ez viszont azt jelenti, hogy kell egy betonkeverőgép, kell pár ember, víz, stb. És viszonylag hamar be kell dolgozni, mert egy idő után megköt és mehet a kukába  Ahogy ment is. lásd később😭🤣. Illetve ezt a verziót alkalmazva, tuti hogy egy nap alatt nem lehet kiönteni az egész árkot. 

A harmadik megoldás a helyben keverés lett volna, azaz sóder + cement + víz. Ez azért nem volt szimpatikus , mert így az előírt betont nagyon nehéz lett volna előállítani; a 3 lapát sóder + 1 lapát cement régi ökölszabály nem működött volna, hiszen rettentően pontatlan, pontosabban kellene összerakni az alapanyagokat, de a méricskélés sok időt venne el.

Szóval a földnedves beton verziónál maradtam, mert ebben az esetben biztos hogy a megfelelő beton keverik be és hozzák ki. Persze ilyen esetben, mivel a beton fel lesz vizezve, a beton erőssége is csökken a cement/víz hányados csökkenése miatt, így eggyel erősebb betont kellett rendelni, 25/30-as helyett 30/37-est. Ez felvizezve nagyjából adja a 25/30-ast. (ezek a számpárok a nyomószilárdság értékekre vonatkoznak, minél nagyobb annál erősebb) Hárman mentünk fel reggel 8-ra, mert akkor jött az első adag, mintegy 2 m3. Kiderült, hogy nem is földnedvest hoztak, hanem szárazbetont, ami egy fokkal jobb, mint a földnedves, mivel nincs benne szinte semmi víz lassabban áll össze feldolgozhatatlan döglött betonná. A betonkeverőt még előző nap vittem fel raktam össze, de nem tudtam kipróbálni, mert nem akadt megfelelő kábel, de most már volt az is és szerencsénkre a betonkeverő működött.

Betonvárás

A 2 m3-t sikerült olyan 2 és fél óra alatt bedolgozni az árokba.Az FMV is feljött (20 e Ft ) hogy megnézze,hogy csináljuk és szerencsére meg volt elégedve. Aztán itt jött sajnos a feketeleves, Úgy volt tervezve a dolog, hogy reggel 8-ra hoznak 2 m3-t, majd olyan 11 körül még kettőt és 14 óra körül hármat. A betonos céggel folyamatos volt a kontakt, és fel is hívott a nő, hogy mikor jönne a következő, de sajnos elromlott a keverőjük és már nem tudnak kétszer jönni, csak egyszer, úgyhogy kérem egyben az 5 m3-t vagy kevesebbet.Itt követtem el azt a hibát, hogy azt mondtam jöhet az 5 m3 egyben.

Betonérkezés. Megjött az 5 m3. Kurva soknak bizonyult.

Tapasztalatlan voltam, az FMV is azt mondta sikerülhet bedolgozni. Hát nem sikerült. Rajtam volt a nyomás, hogy az FMV szerint jó lenne ha két alkalommal meglenne a betonozás, ehhez viszont mindenképp az kellett volna hogy bemenjen a napra tervezett 7 m3. A betonos cég is elszólta magát, korábbi telefonálás alkalmával mondta is a nő a telefonba, hogy péntek délután már lasszóval kell fogni az embereket, sofőröket. Rosszindulatúan azt is gondolhatnám, hogy nem is romlott el semmi, csak egyszerűen nem akartak már kora délután is kijönni. De száz szónak is egy a vége, f@sz voltam.

Lábazati vasak b@szogatása, illesztése, leverése

Hiába hoztak szárazbetont, az 5 m3 nagyon soknak bizonyult. Nagyjából 3,5-et tudtunk bedolgozni. Utána az anyag már nagyon rosszul működött, alig állt össze, de a legrosszabb, hogy a kupac belseje kvázi megkötött és kemény lett, mint a kő; lapát, ásó már nem segített. Szóval 4 m3 felett két keverő kell, különben gáz lesz.

A maradék 1.5 m3 egy részével az utca, autókerekek által vájt mélyedéseit töltöttük fel - már leszállt az est, de a többi ott maradt az utca szélén. Duplán kidobott pénz lett, mert nemhogy nem tudtuk bedolgozni, de még szét is kell valahogy törnöm és megy a sittbe, aminek elszállítása szintén nincs ingyen.

16-os vasak indítják majd a vasbeton pillért.

A kudarc ellenére azért nem zártunk összességében rossz napot, hiszen bement nagyjából 5 és fél m3, sikerült nagyjából szintbe simítani a betont, sikerült betenni a zsalukövek közé kerülő függőleges vasakat, amelyek tulajdonképpen az alapot kötik össze a lábazati betonnal, sikerült elhelyezni a pillérhez szükséges indító vasakat is és tudtuk használni a betonvibrátort is, amelynek segítségével hézagmentesíteni tudtuk a betont.Kezdőként, minimális tapasztalattal.

Pillanatkép egy Tarr Béla filmből 🤣 A gereblyés ember.

Miután a földmunka elkészült, a betonvas vázat kellett betenni az árokba. Régebben még betonvas nélkül, sima beton sávalapot öntöttek a házak alá, azonban manapság már nem készül rendes beton sávalap megfelelő vas betét nélkül. A vas dolga, hogy a húzóerőket kiegyenlítsük a vasbetonban, a nyomóerővel a beton foglalkozik..

Nagyon sokat jártam utána, hogy is kell a betonvasat behelyezni az árokba. Videókból, könyvekből, internetes cikkekből szedtem össze, hogy is kell szerelni a vasat. Elég sok szabályt be kell tartani, hogy a vas megfelelően működjön a betonban, nem lehet csak úgy tetszés szerint szerelni. Szerencsére nekem ugye van egy felügyelőm, ráadásul kettő (FMV és műszaki ellenőr), úgyhogy ha valamit elcseszek majd szólnak 😀

A sávalapban az alappal párhuzamos, hosszanti, úgynevezett futó vasak, amik a munkát végzik. Viszont ezeket valahogy a megfelelő pozícióba kell helyezni az árokban, mielőtt a beton teljesen befedi. Az hogy a futó vasak a helyükre kerüljenek, egyrészt az ún. kengyelek biztosítják.Ezek a futó vasakra keresztbe helyezkednek el és segítségükkel a hosszanti vasak a megfelelő helyükre kényszeríthetőek, méghozzá úgy hogy a kengyeleket kötöződróttal a vasakhoz rögzítjük. A kengyelek méretét a statikus az alapozási tervben határozza meg, ahogy azt is ő adja meg, hogy hány szál futó vasnak kell lennie, illetve a felhasznált vasak milyen méretűek. A mi esetünkben a kengyel 43 cm x 17 cm-es volt (10 mm-es vasból), és 4 futó szál vas (szintén 10 mm) került az alapba. 

Egy kengyel a mieink közül. Ahol összeér a hajlítás (jobb felső sarok) az a kengyel "szája"

Az árokban (vékony szürke vonal) a mi esetünkben így helyezkedik el a betonvas. A feketék a futó vasak, kékkel vannak jelölve a kengyelek.

És ez így néz ki a valóságban

Az armatúrának a sávalap felső részében kell elhelyezkednie, mert így dolgozik rendesen a kész vasbeton. Ez nálunk azt jelentette, hogy az árok aljától nagyjából 40 cm-re kell lennie. Ezért szükséges volt a kész, összeszerelt betonvas rendszer drótokkal való felfüggesztése (belógatására az árokba), hogy a megfelelő magasságba kerüljön az egész. Tehát a futó vasakat egyrészt a kengyelek, másrészt a felfüggesztés tartja a helyén.

Gondolkoztam rajta, hogy magam hajlítgatom meg a kengyeleket, elvégre egy betonvas hajlító kell hozzá, meg egy sarokcsiszoló amivel méretre lehet vágni a darabokat. Azonban mégis úgy döntöttem, hogy előre legyártattam a hajlítandó vas elemeket.és magam szállítottam fel a telekre kisebb adagokban. Így nem kellett vagdosni, nem maradt felesleg, hulladék vas (mivel a szálvasakat vagy 6 vagy 12 méteres szálban lehet csak kapni).és sokkal rövidebb időbe telt illetve még az árában sem volt nagy különbség (mivel elmaradt a szállítási költség).

Alapvető szabályok, amiket figyelembe vettem a szerelés során:

• A kengyelek nagyjából 20 cm-ként vannak egymástól
• A kengyelek szája felül van
• A kengyelek szája felváltva helyezkedik el 
• A kötöződrótok kilógó végeit behajtottam az armatúra belsejébe
• A toldási hossz legújabban a betonvas átmérőjének 50-szerese, azaz mivel esetünkben a futó vasak 10 mm vastagok, így 50 cm. Csak egy szakaszon kellett toldani a 4 futó vasat, mert rövidek voltak a 6 méteres szálak.
• A toldásoknak nem szabad ugyanott lenniük, így nálunk az egyik vason 2 méternél, a másikon 3,5 méternél, stb. helyezkedtek el. 

• A kész betonvas rendszernek teljesen, mindenhol a betonban kell lennie, és van egy ún. minimális betonfedés, ami földdel érintkező részeken 3 cm, azaz a vas és az árok földdel érintkező oldala között minimum 3 cm vastagnak kell lennie a betonnak.A kengyeleink is ezért 43 cm-esek az 50 cm széles árokban
• a műszaki ellenőr javaslatára a hosszabb, egyenes szakaszokon párokban, nagyjából két méterenként leütöttem egy-egy vasat az árok aljába és azokhoz is hozzákötöttem az armatúrát.(mondjuk ilyet nem olvastam sehol)
• Bárhol, ahol két futó vas azonos irányban találkozik - magyarán toldás van -, vagy a pipavas egyik szára egy futó vas mellé kerül, akkor ott a megfelelő toldási hosszal kell egymás mellé tenni a vasakat.
• T-elágazásokban, illetve a sarkokban rendesen meg kell erősíteni a vasalást, nem elég ha a sima futó vasak összeérnek. Ráadásul ezek az erősítések 12 mm-es vasakból állnak. Ezeket a derékszögben meghajlított vasakat pipavasnak becézik szakmai berkekben. Rendszerint ezek is fel vannak tüntetve az alapozási kiviteli terven
• T-elágazásokban, illetve sarkokban a futó vasaknak át kell fedniük egymást, nem elég ha összeérnek.
• Sarok vasalása. 

A kiviteli tervünkön így szerepel a sarok vasalása (szóval külső oldalról belső oldalra, belső oldalról külső oldalra, illetve külső oldalról külső oldalra 😀 ) és ez az alsó illetve felső futó vas párnál is, azaz összesen 6 db, 80 cm x 80 cm pipavas kell,

Így néz ki nálunk. A képen kicsit közel van a talajhoz a felső oldalon, de meg lett igazítva. Szerintem tök fasza lett 😀

• T-elágazás vasalása. A mi kiviteli tervünkben ez nem volt lerajzolva, úgyhogy példát kellett keresni a neten.

Móricka rajz a T-elágazás vasalásról. A piros és kék pipavasak kellenek az alsó illetve a felső futó vas pároknál is, azaz összesen 8 db.

• Szintlépés vasalása. Ez sem volt lerajzolva a tervünkön. Erre egyszerűen nem találtam példát, úgyhogy végül a műszaki ellenőr által javasolt (vagy inkább kért) vasalási rendet csináltam.

Függőleges keresztmetszet Móricka rajz a szintlépés vasalásáról. Tehát a felső szint felső vasa és az alsó szint felső vasa két pipavassal van rögzítve egymáshoz, az alsók szintén és ez ugye a másik alsó-felső futó vas párnál is meg kell csinálni, úgyhogy összesen 8 pipavas kell hozzá. Ide a 80 cm x 80 cm-es méret nem fért el úgyhogy rövidebb vasakat használtam, de figyelembe vetettem a toldási hosszra vonatkozó szabályt is természetesen, azaz mivel 12 mm-es pipavasak vannak ezért. 60 cm toldási hossz maradt.

A mi árkunkban így néz ez ki. Itt elég szép lett, sajnos a többi lépcsőnél az alsó és felső futó vasakat összekötő pipavasak elég közel vannak egymáshoz

A betonvas szerelés nem egy könnyű dolog, ha egyedül csinálja az ember. Általában úgy szokták csinálni, hogy a gödrön kívül bakokon, vagy valami alkalmas helyen összeszerelik a kész armatúra egy részét, majd beemelik az árokba. Egyedül meg se tudtam volna emelni a kész cuccot, nem hogy betenni az árokba! Ráadásul a lépcsős alap eléggé megnehezítette a helyzetet, hiszen a keresztzsaluk alatt kellett kúszkálni ki-be. Kellett pár szakasz mire összeraktam egy olyan módszert, ami végül elég hatásosnak és jól kivitelezhetőnek bizonyult, de azért így is voltak kényes részek. Ha árokban szerelsz, azért annak is vannak előnyei, például az, hogy csinálhatod egyedül is, illetve nem lesz elméretezve a rendszer, hogy esetleg nem fér be a helyére és át kell alakítani.

Gondolom mindenhol akadnak vis maior helyzetek, amik nincsenek a terven, hanem helyben kell kiötölni rá valamilyen megoldást. Persze hogy nálunk is akadt egy ilyen helyzet, egy szakmabelinek biztos könnyen jött volna a megoldás. A déli oldalon van egy 15 cm-es ugrás (mivel a ház alatti lábazatra 15 cm-es szigetelés kerül, de a pince falán azaz a terasz alatt nem lesz), ráadásul egy elágazásnál. Ide egy eltolt T-elágazás vasalása került, de a műszaki ellenőr tanácsára a futó vasak is össze lettek kötve 

Az eltolt T-elágazás vasalata. A sima T-elágazás vasalása van belerakva, de mivel a futó vasak megszakadnak ( a kép tetején és alján lévő árkokban lévő futó vasak), ezért azokat is össze kellett kötni egy-egy vassal alul-felül figyelembe véve a toldási hosszt. Szóval még 4 darab nyújtott S alakú vas is került a rendszerbe, Nálunk ez volt a legbonyolultabb csomópont.

A legjobb szerszám, ami nélkülözhetetlen volt számomra, az a kézi betonvas kötöző. Mivel a vasakat össze kellett kötni ( melynek célja, hogy beton öntésekor a vasak ne másszanak szanaszét, utána már senkinek nem kell) ezért szereztem be egy ilyet, mert különben kézzel vagy fogóval kellett volna tekergetnem a drótokat, amelyeket biztos nem tudtam volna szorosra megkötni. Ezt a kötöző szerszámot viszont csak húzgálni kell, nem tekergetni és ez hallatlan előny, ha nehezen hozzáférhető helyeken kell kötni. Egy hátránya van, hogy ehhez ún. füles huzal kell, mert a szerszám végén egy kampó van, amelybe a füles huzal két lyukát be kell akasztani és már huzigálható is; a húzgálás hatására a drót szépen összetekeredik Ez a füles huzal gyártható egyedileg is, de lehet kapni ezres, több ezres kiszerelésben is. Mint ahogy mindenre, a betonvas kötözésre is vannak kézi szerszámgépek, de abszolút nem volt kedvem beruházni egy ilyenbe, teljesen feleslegesnek éreztem.

A kézi kötöző és a füles huzal

Az FMV illetve a műszaki ellenőr is megnézte a vasalást, és mindkettő elfogadta (20 e Ft + 60 e Ft, mármint egy alkalom mikor feljönnek, ennyibe kerül, amiben az útiköltség is benne van ) . úgyhogy jöhet a beton! 😱😬😎💪

A rhododendron már adott évben megkezdi a bimbók növesztését a következő tavaszi virágzásra. Ezt elő lehet segíteni azzal, ha elvirágzás után az elhervadt részeket levágjuk, így a növény nem használ energiát a termés növesztésére. Tavaly is azt hittem, hogy na majd idén szép virágok lesznek a rhodón, de nem így lett. Az egyik kertészetben csak úgy mellékesen megkérdeztem, honnan lehet tudni, hogy a hajtáscsúcsokon megjelenő bizbasz rügy lesz vagy virág? Azt mondták, hogy a rügyek olyan rakétásabb, nyúltabb, keskeny alakúak, míg a leendő bimbók teltebbek, ducibbak. És tényleg! Most ősszel megvizsgáltam a töveket és azt hiszem most már valóban van rajta bimbaj. Három is.😀

Egy rügy tavaly késő ősszel

Egy bimbó idén ősszel

Az árok kizsaluzása után meg kellett csinálni a betonlépcsőknek is a "gátat". Ezek akadályozzák meg, hogy a beton szétterüljön, ennek a célja, hogy formában tartsa az anyagot és az elvárt lépcsős alakot adja ki végül. Az alapban összesen 10 szintlépés van, mindegyikhez kellett csinálni egy ilyen keresztben fekvő akadályt. Nem is a formára alakítás okozta a nehézséget, hiszen csak le kellett vágni pár 50 cm-es deszkát, majd szépen két keresztben fekvő tartóra rászögelni. Nehezebbnek bizonyult a kész, deszkákból álló táblák beillesztése a megfelelő helyre, hiszen nézni kellett a függőlegest, a derékszöget, a vízszintest is és arra is ügyelni kellett, hogy a megfelelő magasságban legyen, de ebben nagy segítség volt a múltkor, a zsalu oldalára felfestett betonszint. Különben a szintlépések 45 cm-esek a terven, így az 50-es magas táblák megfelelőek.

Az árok sajátosságai miatt a keresztzsalukat vagy olyan helyre kellett tenni, ahol mindkét oldalt zsaluanyag helyezkedett el, de akadt olyan rész, ahol csak az egyik oldalt volt faanyag a másik oldalon föld, illetve a keleti árok szakaszban előfordult olyan rész, ahol az egyik oldalt szintén zsalu állt, de a másik oldalon viszont beton határolta az árkot. A fával érintkező helyeken a tartókat hozzászögeltem a zsaluhoz. A földdel érintkező oldalon átfúrtam a tartót és olyan 40 cm-es, 8-as betonvas tüskéket ütöttem be a földbe, majd 30 cm mélyre. Ahol beton mellé került a kereszt zsalu ott viszont a betont fúrtam meg és szintén 8-as betonvassal rögzítettem, igaz itt csak 10 cm mélyen.

Emellett a zsalu oldalán még egy kereszt merevítőt is beszögeltem. A földdel szomszédos oldalon pedig egy faékkel és egy hosszabb léccel is kitámasztottam a keresztben fekvő táblákat. Az egyik esetben viszont nem tudtam ezeket a pótlólagos kitámasztókat betenni, így ott kénytelen voltam a szemközti agyagos földhöz feszíteni a táblát.

Majd az FMV megmondja elég lesz így rögzíteni ezeket a keresztzsalu táblákat, vagy erősebben kell. Ezután végre már jöhet a vasszerelés! :)

A deszka keresztzsalu tábla egyik oldalon fa merevítővel, a másik oldalon pedig betonvas szárakkal rögzítve és tetőléc darabbal kitámasztva és kiékelve

Ahol betonba rögzítettem ott nem támasztottam ki

Sajnos a keleti oldalon a külső beton sáv alatti földes rész több helyen kimosódott így néhol hosszabb deszkákra volt szükség.

Itt nem tudtam a szokásos módon kitámasztani a táblát, ezért került bele ez a merevítő amely a táblával  szemközti földfalnak támaszkodik

Az alcím sejtet valamit abból, hogy miért is lett az alapárkok kiásása ennyire hosszú történet. Persze nem csak ez a közmondás játszott szerepet ebben, de ez is benne volt mi tagadás. Meg ahogy az is, hogy a régi alapároknál jóval komolyabbra volt szükség, meg az esős idő is, illetve a kövek. De kezdjük az elején.

Mint korábban írtam, nagy vehemenciával álltam neki a régi épület alapjának elbontásának. A régi alap terméskövekből készült semmi cementelő anyaggal ( csak agyag volt a kövek közé tapasztva) és nagyjából 60 cm mélységben ágyazódott bele a talajba, azaz olyan 20 cm-re mélyebbre, mint ahol a humuszos felső réteg véget ér és kezdődik az agyag. A kövek között, mivel nem kötötte őket egymáshoz semmi, illetve a lejtős talajban igencsak szivárgott a víz, főleg tavasszal, néhol igen jelentős rések alakultak ki és így nem csoda, ha néha elmozdultak, illetve az egész alap itt-ott megsüllyedt, sőt egészen a bontásig süllyedgetett. Tulajdonképpen ezért kellett eliminálni az egész házat.

Azt hittem nagyon egyszerű dolgom lesz, csak kiszedegetem a köveket, aztán megfelelő mélységig leások és kész is vagyok. De elég sok, előre nem várt akadályba ütköztem. Ha egy hozzáértő csinálta volna, akinek van tapasztalata már ebben, neki valószínűleg nem lett volna vis major helyzet, de nekem sok ilyen jött szembe. Egy hozzáértő sejtette volna mi van a mélyben, hogy kell védeni a kiásott árkokat, hol vannak betonozott részek, jobban fel tudta volna mérni mennyi idő is kell ehhez. Emiatt folyton optimizmusban éltem, már csak két munkanap és megvagyok egy munkafázissal, Vagy csak három. De persze mindig több lett.

Felmerülhet a kérdés, miért nem béreltem árokásót, biztos hamarabb megcsinálták volna. Igen, aláírom,biztos lett volna sokkal gyorsabb megoldás, nem is vitatkozom ezzel. Pár dolog viszont nagy valószínűséggel extra felárral lett volna elszámolva, például az egyik árok szinte közvetlen a szomszéd kerítése mellett húzódik, Nem tudom hogy fért volna oda be egy bobcat. Emellett közvetlen az építési terület mellett jó pár tő védett orchideaféle is növöget, ezek megóvása szinte kivitelezhetetlen lett volna, ha nem magam csinálom. De mindegy, nekünk ez így volt jó, szívesen csináltam. Igaz az is, valószínűleg olcsóbban kijöttünk, mintha csináltattuk volna, még akkor is ha beleszámolom az üzemanyagot.

Hogy miért fárad kétszer a rest? Mint már egy korábbi bejegyzésben írtam, talán az volt a legnagyobb hiba amit elkövettem, hogy nem zsaluztam ki egyből a kiásott részeket, hogy nem egy szakaszt csináltam meg teljesen, megfelelő mélységre kiásva. Ennek az lett a következménye, hogy a korábbi lábazati feltöltés szép lassan megadta magát az időjárásnak és beomlott több helyen.

A déli árok miután a régi alaphoz tartozó kövek ki lettek szedve.A régebbi bejegyzésekben sok kép van a korábbi állapotokról.

Eleinte nem okozott gondot a kiásott talaj elhelyezése. Nem szerettem volna az egész telket csatatérré változtatni, csak a terület utcához közeli felét használtam. A végére már nagyon nehezen fértem el, de csak sikerült elhelyezni a kiásott agyagot egy elég nagy kupacba.Még szerencse hogy tavasszal eltűnt egy konténernyi sitt is, mert ha még az is itt foglalta volna a helyet, akkor nem tudom hogy lehetett volna megoldani a talaj deponálását.

Természetesen a legkönnyebb résznek az északkeleti szakasz adódott, ahol csak 80 cm-el kellett a talajszint alá ásni, a legnehezebb pedig a legmélyebb rész, amely 180-200 cm-el fekszik a talajfelszín alatt. Nagy szerencsémre, miután ki lettek termelve a régi alap kövei, az agyagban nemigen találkoztam már nagyobb andezittel. Egy-két darab azért akadt, sőt olyan is, amely egyelőre benne van még az árokban, majd az FMV ( felelős műszaki vezető) és/vagy műszaki ellenőr eldöntik, maradhat-e úgy, hogy egy részük belóg az árokba vagy valamilyen úton-módon, de ki kell szedni. Elvileg nincsenek a betonba kerülő vas útjában...

A középső árok észak felől nézve kezdetleges zsaluzással. Na például ezt sem lett volna szabad így itt hagyni, hanem ki kellett volna ásni rendesen és bezsaluzni

Néhol annyira keményre száradt a talaj, hogy szinte csak faragni lehetett, ásni nem. Eleinte nem védtem semmivel a munkát, de aztán beszereztem ponyvákat és lefedtem az egész árkot. Az a gond az esővel, illetve a vízzel, hogy mivel az agyag tényleg, de tényleg vízzáró, ezért nemigen szivárog el a talajba a víz, hanem összegyűlik a mélyebb részeken és vízben ásni nem tudtam. Ráadásul ha nem is feküdt már víz alatt a rész, akkor a cuppogós, mindenhez tapadó és ragadó agyag szintén megnehezítette a kitermelést. Főleg úgy, hogy akadt olyan rész, ahol két méter magasra kellett a lapáttal kivetni a földet a talicskába. Ezért lett szükséges az árkok befedése, de ezt sajnos tavasszal egy kicsit kevésbé alaposan végeztem el - nem azt mondom hogy hanyagul, csak nem elég odafigyelve, nem végiggondolva, hogyan is folyik majd a víz - és így az eső elég rendesen befolyt, birtokba vette a mélyebb részeket, volt ahol 50 cm víz is összegyűlt. A fene se fogja ezt kézzel kimeregetni,, megpróbáltam sima gravitációval - értsd megszívom a slag végét és majd kifolyik, de olyat szívtam majd megfulladtam. Így végül beszereztem egy Einhell szivattyút előszűrővel és azzal tüntettem el a szeszélyes április és május folyékony következményeit.

A délkeleti sarok, amely nagyon sokáig víz alatt állt.

Mivel az alappontok megvoltak, így nem okozott túl nagy nehézséget a zsinórállvány összerakása. Igaz, ez nem a hagyományos értelemben vett zsinórállványt jelentette, hiszen csak madzagokat húztam ki a pontok között, és mindig csak azokat használtam, amelyekre éppen szükségem volt. Az ároknak 50 cm szélesnek kellett lennie és persze függőleges falúnak. Legalábbis azon a részen ahova majd a beton kerül. Ez 60 cm mélységet jelent. Megvoltak a zsinórok, a magassági pontok, volt mérőrudam, így meg tudtam határozni milyen mélységre kell ásnom. A függőleges méréséhez egy madzagra felkötött nagyméretű alátétet használtam. 

Függőleges megállapítása az alátétes függővel 😀

A zsaluzáshoz eleinte a lebontott házból megmaradt másfél méteres deszkákat használtam. Ezek nem igazi zsaludeszkák, vastagságuk maximum másfél centi lehetett, de olyan helyekre teljesen alkalmasak, ahol a sávalap árkának oldalán föld volt, és ez a földréteg nem volt magas. Akadtak viszont olyan helyek, hova rendes zsaludeszkákat kellett tenni, ilyen például az északkeleti rész, vagy azok a belső szakaszok, ahol a lábazat majdnem 3 méter magasra ért fel. Nem tudom szükséges volt-e, de én mindegyik deszka végét nyíl alakúra fűrészeltem és így tettem a helyükre, mindegyiket egy kicsit beütve a földbe. Öt alkalommal - egy adag átlagosan 20 ezer Ft volt (3 m hosszú, 2,5 cm vastag)- vittem fel deszkát a telekre, egyszerre olyan 25-30 darabot, nem akartam túlságosan megterhelni az autót.

A sávalap felső szintjének bejelölése szintezéssel

Az utolsó előtti fázisban a zsaluzat aljára felfestettem, hogy a betonnak meddig kell majd érnie. Egy lézeres szintezővel ez nem volt nagy feladat. a délkeleti sarokban belőttem a szintet és utána csak végig kellett vonulni az árkon és festeni a vízszintest. Legutolsó lépésként pedig a bejelölt szinthez igazítottam az árkot, hogy mindenhol meglegyen az 50 cm-s szélesség és 60 cm-s mélység. Mivel az ásás közben nem méricskéltem folyamatosan milyen szintben vagyok éppen, ezért akadt olyan szakasz ahol 10 cm-t is utána kellett mélyíteni.

A nyugati oldali árok

Az északi oldal nyugat felől két szintlépéssel és székkel 😀

A középső árok észak felé szintén két szintlépéssel és vödörrel 😀

 Északi oldal kelet felől. A jobb oldalra, megfelelő mélyítés és kavicsozás után majd jön a dréncső

Mikor megvettük a telket, már akkor gondoltam rá, hogy ez a kvázi hegyi környezet milyen jó lesz pár savanyú talajt kedvelő növénynek. Pont ezért ültettünk havasszépét, illetve áfonyát. Sajnos pont a legfontosabbat felejtettem el, hogy milyen fajta áfonyát ültettünk. Összesen 3 tőt vettünk, 2 fajtából.

Ültetéskor a szokásos módszert alkalmaztuk, a gödör mélyére töltöttünk egy kis rhododendron földet illetve egy kis humuszt. Amúgy a telken agyagbemosódásos barna erdőtalaj található, nagyjából 30-50 cm mélységig humuszos lazább talaj , majd onnantól lefelé végig agyag. A bokrok a legnaposabb helyre kerültek, nyáron nagyjából 8 órától 12 óráig vannak napon, előtte illetve utána a tölgyfák már árnyékot vetnek rájuk.

Az első évben szépen kihajtottak a növénykék, trágyáztuk őket hosszanható táppal. A 2022-es tavaszi csapadékhiány, illetve a rendkívül aszályos nyár viszont ráébresztett minket arra, hogy hiába erdő és savanyúbb talaj, csapadék nélkül semmi nem lesz az egészből (illetve egyik növény sem viselte jól ezt az időszakot), így került kiépítésre a csepegtető rendszerünk.

Aztán szerencsére jól megszoktak a kis bokrok, erőteljesebb hajtásokat hoztak és idén tavasszal az egyik tő rendesen kivirágzott, nem csak pár hanem nagyjából 100 virágot hozott. Már vártam, de azért mégis meglepődtem, hogy sikerült virágzásra bírni 3 év virágmentes időszak után. Az áfonya harang alakú fehér virágait állítólag a poszméhek tudják a legjobban megporozni, a telken pedig igencsak sok poszméh kergetőzik főleg tavasszal. 

A termésből persze nem készítettünk lekvárt, és valószínűleg sosem lesznek a bokrok roskadásig tele áfonyaszemekkel, de azért lehet hogy pár év múlva egy pitére elég lesz.

A virágok április közepén, igaz ezek még nincsenek kinyílva

A beporzás sikeres volt. a bogyók június elején

Kezdenek lilulni, július eleje

Július közepe. Mosolyogni való, de nagyjából kétszer ennyi termett. Remélem a következő években lesz még több is.

Nem is tudtam,hogy az azbeszt az egy ásvány. Teljesen abban a hiszemben voltam, hogy ez valami mesterséges, vegyi úton előállított anyag. Egy nagyon puha ásványról van szó, melyből Kanadában vannak a legnagyobb telepek. Ami miatt annyira elterjedt az építőiparban, az valószínűleg annak a következménye, hogy tűz-, sav-, lúgálló emellett pedig hang és hőszigetelőként is megállja a helyét. Nem csoda, hogy ennyire nagyot futott. Pedig csak magnéziumból szilíciumból, hidrogénből és oxigénből áll. Csak későn ismerték fel, hogy igencsak szétbarmolja az ember tüdejét, az ásvány kristályai, mint megannyi kampós horog, beleakadnak a tüdő hólyagocskáiba és onnan már semmi nem szedi ki őket, így az állandó irritáció és gyulladt környezet miatt lesz a probléma. Mivel az azbesztet tartalmazó anyagok veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért nem kúrhatom bele csak úgy a sittbe.

Atissal még 2021-ben leszedtük a palát a tetőről és a teraszon kupacoltuk fel, de aztán úgy adódott, hogy a teraszt is lebontottuk, így még egyszer át kellett pakolnom az egészet, de most már semleges területre.

Ennyi azbesztes cuccunk volt

Igaz, nem sok, csak ötvenvalahány négyzetméter pala volt a tetőn, de így is örülnénk neki ha elvinnék, ráadásul ingyen, mert különben az ilyen veszélyes hulladék elszállítása nem kevés pénzbe kerül. Először arra gondoltunk, hogy majd a cserép megrendelésekor szabadulunk meg a palától, mivel jó pár éve szinte minden cserépgyártó nagyobb cég meghirdette a palacsere programját, aminek a lényege, hogyha tőlük rendeli meg az ember a tetőfedő anyagot, akkor a veszélyes palát jóval kedvezményesebb áron lehet elszállíttatni. De ez még viszonylag messze volt.

Ekkor jött szembe velünk az NKHV Zrt. által kiírt lakossági azbesztmentesítési pályázat, melynek lényege, hogy egy benyújtott sikeres pályázat esetén ingyen elviszik a palát. Tavaly adódott az első ilyen lehetőség, de sajnos akkor lemaradtunk róla. Azt hittem ez egy egyszeri alkalom volt, így elég kellemesen érintett mikor kiderült, hogy 2023-ban is lesz ilyen lehetőség. Szerencsére idén már könnyebben sikerült "nevezni", külön létrehoztak erre egy weboldalt, 2022-ben elég nyögvenyelősen lehetett beadni a szükséges papírokat. És novemberben írták, hogy elfogadták a kérelmet, így el fogják vinni a palát.

Aztán december elején már telefonáltak is, hogy adatokat egyeztessünk. A korábban küldött tájékoztatóban az állt, hogy egy 26 tonnás darus kocsival fognak jönni. Ennyi erővel hidroplánnal is jöhetnének, sehol sincs hely ekkora gépjárműnek. A telefonban azonban kiderült, hogy van nekik egy 3 tonnás furgonjuk is és az ilyen nehezen megközelíthető helyekre ezzel szállnak ki. Az is világossá vált, hogy közvetlenül a kocsiba kell majd pakolni, így nincs szükség Big Bag zsákokra se. Az egyetlen hátrány, hogy erre csak tavasszal kerülhet majd sor, amikor az utca annyira megszárad, hogy elbírja a furgont.

De amilyen szerencsénk van, ez nem simán nehezen megközelíthető helynek számított, hanem extrémnek. Persze hogy a furgon nem tudott lejönni a rommá ázott út miatt és persze hogy nekem kellett feltalicskázom a palát. Igaz, megedződtem már a sitt miatt, de most az ffp3-as maszk minden belégzéskor úgy tapadt az arcomra, mint az Alien filmek arctámadója. Ráadásul az elszállító cégnél is valami összekeveredett, mert a furgonban csak egy raklap volt, és arra felpakolni a síkpalát nem lehetett, mivel rögzítés hiányában minden fékezésnél, kanyarodásnál szanaszét csúszott volna. Így miután feltoltam pár talicskányi cuccot, a srác úgy döntött inkább visszamegy és hoz IBC tartályt, mivel azzal sokkal jobban el tudja szállítani a palát.

De minden jó, ha vége jó, délben már el is tűnt a cucc. Azért örültem neki, hogy jó helyre került a pala és nem fogják kiszórni valahol mondjuk a Gödöllői-dombságban. Jah igen, a pala hűlt helye lentebb látható.

A hűlt hely

Szeretném összefoglalni (szárazon és hosszan), hogy jutottunk el az építési engedélyig. Természetesen ez mindenki esetében más és más, de talán, aki még nem kezdett bele, az egy kicsit képbe kerülhet, még ha nem is ugyanezekkel a buktatókkal szembesül. Vagy ha valaki fel szeretne ülni a nosztalgikus szopórollere, annak is esetleg érdekes lehet. Nagyon sok minden függ az építésztől, az adott építési hatóságtól, illetve az ügyintézőtől, az adott település önkormányzatától, illetve - akinek vannak- az összeköttetésektől. 

Lássuk a peremfeltételeket és kezdeti paramétereket:

• nem sürgetett minket az idő,
• az építész olcsón vállalta. Mondjuk attól, hogy valaki drágábban vállalja a tervezést, még nem biztos, hogy a munkája is jobb lesz 😏.
• üdülő épületről van szó üdülőterületen, nem állandó lakhatásra szánt épületről. Azaz kell hozzá építési engedély, nem elég az egyszerű bejelentés és emiatt kell építési naplót is vezetni, ráadásul nagyon megnehezíti azt, hogy magunknak építsük fel a házat. Nem is teljesen érthető, hogy egy 300 nm-es lakóházat felépíthetek magam szakmai felügyelet nélkül, míg egy 40 nm-es nyaralót csak úgy, ha van szakmai felügyelet 😈. WTF?! Tehát arra fogunk kiadni egy nagyobb összeget, hogy legyen valaki, aki vezeti az e-naplónkat, míg lakóépület esetén erre nem lenne szükség. És mindez annak a következménye, hogy az egyikhez kell építési engedély a másikhoz pedig nem.
• általában 30 napos válasz határidők vannak a közigazgatásban,
• kifejezetten nem szeretek telefonálni, az emailt részesítem előnyben,
• semmilyen kapcsolati hálónk nem volt.

Az egész történet egy kicsit azokra a mesékre hasonlít- biztos ismerős, például a kakas és a pipe -, amelyben a mese szereplői csak akkor adnak valamit, ha hozunk is nekik valamit😂. Szóval.

egy: Január 18-án kerestem meg az építészt az ügyünkkel, aki készségesen válaszolt és a teljes tervdokumentációra, amely magában foglalja a szakágak munkáit is, úgymint statika, épületvillamosság, épületgépészet, valamint az ügyintézésre 600 e Ft-os ajánlatot adott. Mivel ez az ár a korábbiakhoz képest jóval kedvezőbb volt, ezért simán elfogadtuk. Elküldtem az elképzeléseinket illetve azt is hogy melyik készház gyártóval szeretnénk legyártatni a házat.

kettő: Mivel teljesen lebontottam a házat már ekkor felmerült a visszaépítés kérdése. A laikus azt hihetné, hogy ez nem kérdés, hanem evidencia, azonban ez koránt sincs így. A visszaépítésnek korlátot szabhat a HÉSZ (a helyi építési szabályzat), vagy ennek hiányában az OTÉK. Mivel amikor épült a ház, még nem voltak ilyen szabályok érvényben, ezért ennek alaposan utána kell járni. Nekünk nagyon fontos volt, hogy a ház a régi helyére épülhessen vissza, mind a fák, mind pedig amiatt, hogy ne kelljen sokkal többet ásni.

három: Az építész március 15-re vállalta a tervek elkészítését.

négy: Január 24-én kötöttünk szerződést az építésszel.

öt: Január 31-én küldte meg az építész az első alaprajzokat egyeztetésre. Nekünk nagyon tetszett a terv, hagyományos házikót szerettünk volna és azt is kaptunk. Pár dolgot javíttattunk benne és február 2-re a módosítások is kész lettek. Megjegyzem, hogy az építész egyszer sem jött fel megnézni a telket és a helyszínt, pár képet kapott, illetve rendelkezésére állt a geodéziai felmérés.

hat: Február 6-án megjött az épületvillamossági leírás is. Ez abszolút nem volt túlbonyolítva, az elvárásaink se voltak nagyok. Az épületgépészet még ennyire se. A statika is viszonylag hamar elkészült.

hét: Február 17-én az építész megküldte az anyagot, amit az építési hatósághoz kell benyújtani. Jóval a vállalt határidő előtt. Ez már tartalmazott minden szükséges anyagot, benne volt az építészi műleírás, a szakági tervek, az építészeti tervhez kötelezően előírt metszetek, alaprajzok, építménymagasság számítás. Legalábbis ekkor azt hittük minden benne van, ami kell 😂.

nyolc: Ezután be lett adva a terv településképi eljárás lefolytatására az önkormányzathoz. Legalábbis azt hittük, hogy be lett adva😂. Elvileg 14 napja volt az önkormányzatnak, hogy reagáljon a tervre, de nem történt semmi.

kilenc: Megkerestem azt a készház gyártót, akivel szeretnénk a ház elemeit megépíttetni. Kiderült, hogy a terv nem jó, annak alapján nem tudják legyártani a házat. Pár hetes levelezés illetve személyes találkozó alapján kiderült mi a probléma a tervvel. A terven a rétegrendek úgy voltak megadva, amelyet ők nem tudnak legyártani. Megnéztem és tényleg! A készház gyártók elemei szinte mindig úgy épülnek fel, hogy a központi elem két OSB lap közé ágyazott szigetelő anyag, ennél a gyártónál ez kőzetgyapot. Azonban a terven nem így alakult a rétegrend. Szerintem egész egyszerűen az történt, hogy az építész egy korábbi tervévről másolta át a rétegrendet, egy olyanról, amely nem készházra készült, hanem helyben összeszerelt könnyűszerkezetes házra és ugye itt nem fontos a két OSB lap és közé rakott szigetelő, mert itt simán más lehet a rétegrend. 

Felvívtam rá az építész figyelmét, majd fizettünk az áttervezésért. Pedig szerintem nem kellett volna, hiszen már a legelején leírtam neki, hogy melyik gyártótól szeretnénk a házat rendelni, amire ő úgy válaszolt, hogy akkor majd a gyártó oldalán található rétegrendekkel fog dolgozni. Nos, ez elsőre nem sikerült...

tíz: Május 4-én lett a cucc elküldve a helyi építési hatóságnak

tizenegy: Május 8-án jött a hivatali levél, hogy május 18-án helyszíni szemlét fognak tartani a hatóság emberei. 

tizenkettő: Május 12-én jött a hiánypótlásra felszólító levél a hatóságtól. Hiányzott:

1. tervezői aláírólap,
2. geotechnikai talajvizsgálat,
3. a csapadékvíz elvezetés műszaki megoldásának ábrázolása,
4. a pince alaprajzának mérete más volt két különböző helyen a tervdokumentációban,
5. szintén elírás az építménymagasságra vonatkozóan,
6. gépkocsi telken belüli elhelyezésének ábrázolása,
7. illetve a tervezett előkert mérete nem megfelelő.

Azt hiszem látható, hogy az építész pár dolgot elfelejtett megcsinálni, javítani és utánanézni....

Az egyedüli, ami ekkor szemet szúrt nekem az az előkert problémája. Mivel a HÉSZ nem fogalmazott meg az előkertre vonatkozóan előírást, illetve nem szerepelt benne kialakult állapot (az építész ezt írta a tervbe az előkerthez, hogy kialakult) , ezért az OTÉK előírás szerint 5 méternek kellene lennie az előkertnek a jelenlegi 1,5 méter helyett. Ez ugye azt jelentené, hogy a ház nem épülhet vissza a régi helyére!

Amúgy más is szemet szúrhatott volna 😌.

Az építész javaslatára az eljárás szüneteltetését kezdeményeztük, mivel az előkert problémájának megoldása valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni. Egyébként az építész minden ilyen hivatalos dolgot becsülettel elvégzett, az emailos megkereséseimre szinte mindig azonnal válaszolt, kérdéseimre mindig hamar kaptam választ.

tizenhárom: Május 18-án megtörtént a helyszíni szemle, amelyre a hatósági ügyintéző illetve egy kollégája jött el; tulajdonképpen kiderült, hogy az egész csak azt a célt szolgálta, hogy  meggyőződjenek arról, még semmilyen építési folyamat nem kezdődött el. Aztán itt kiderült egy érdekes dolog, miután rákérdeztem az előkert problémára: a hatóság nem kapta meg az önkormányzattól a településképi eljárás határozatát! Mint később világossá vált az építész nem jó helyen adta be (EPapír helyett az ÉDTR-ben kellett volna) az önkormányzathoz a kérelmet és ennek következtében nem zajlott le semmilyen településképi vizsgálat!

tizennégy: Az építész a településképi eljáráshoz ismét benyújtotta a tervdokumentációt, most már jó helyen. Sajnos hivatalos elutasító válasz jött, miszerint a tervezett ház terasz fedése nem illik bele a településképi környezetbe. És szintén sajnos a főépítész (aki az önkormányzat nevében lefolytatja a településképi eljárást, azaz megvizsgálja a tervet, hogy az mennyire illik bele a környezetbe, be van-e tartva a HÉSZ,stb) nem részletezte mivel van a gondja, én azt hittem, hogy biztos a terasz tető hajlásszöge túl kicsi (10 fok), ezért megegyeztem az építésszel hogy azt nagyobbra veszi. Áttervezésért ismét fizetni kellett. 

tizenöt: Július 4-én sajnos a megemelt hajlásszögű terasztető sem felelt meg a főépítésznek, egész egyszerűen a tető alakjával volt a probléma. 

tizenhat: Augusztus 2-án kértem az építészt újabb áttervezésre. Itt már mondtam, hogy a gépkocsi beállót is tegye rá a tervre. Sajnos le kellett mondanunk a terasz feletti oromfalra tervezett ablakról, mert oda kontyolt tető került. Közben még az is kibukott, hogy a terven nem megfelelő méretek szerepeltek, hiszen mikor ástam az alapárkokat, a tervrajzon lévő épület szélessége és a már meglévő, két szélső alapárok közötti távolság 50 cm-rel eltért egymástól, pedig kértem az építészt hogy a régi épület helyére tervezze az újat. Úgyhogy ezt is kértem javítsa ki. Újabb összeg az áttervezésért.

tizenhét: Augusztus végére készült el az építész a kért módosításokkal.

tizennyolc: Szeptember 4-én küldtem el a főépítésznek az átdolgozott tervet településképi eljárás lefolytatására.

tizenkilenc: Szeptember 28-án a főépítész elfogadta a tervet és meg is kaptuk a hivatalos állásfoglalást az önkormányzattól.

húsz: Október 3-án írta az építész hogy összerakta az anyagot az eljárás folytatásához, illetve hogy talajvizsgálati szakvéleményt is kérnek. Ez volt az, ami nem szúrt szemet az első hiánypótlásnál! Az építész megpróbálta eltussolni a dolgot, kérjek a statikustól egy véleményt, miszerint nincs szükség talajmechanikai vizsgálatra. Vitatkoztunk ezen, mert én szinte biztos voltam benne, hogy a hatóság kérni fogja, ráadásul a telkünk esetében kötelező is, mivel a lejtő dőlésszöge meghaladja a 10%-t, és így a 2. geotechnikai kategóriába tartozik. Úgy érzem ezt az építésznek már a legeslegelején jeleznie kellett volna, hogy erre szükség lesz!

huszonegy: Október 4-én kerestem meg egy céget, akik talajmechanikai szakvéleményt készítenek. Az árat sikerült a cég logikus nagylelkűségének következményeként a felére "alkudni", hiszen az ár jelentős része a talajminta vételre vonatkozott (fúrás, kiszállás). De mivel nekünk már szinte kész árkaink voltak, ezért megegyeztem velük, hogy én beviszem a mintát.

huszonkettő: Október 16-án jött meg a talajmechanikai szakvélemény, amit tovább küldtem az építésznek. Ő azzal válaszolt, hogy ugyan már kérdezzem meg a statikust, a szakvélemény tudatában módosítani kell-e a terveken vagy sem. Úgyhogy írtam a statikusnak.

huszonhárom: Október 30-án válaszolt a statikus (nem kell változtatni), így minden akadály elhárult az elől, hogy az eljárás folytatódjon. Az építész kérvényezte az eljárás folytatását és beadta a módosított terveket, a településképi eljárási határozatot, a talajmechanikai szakvéleményt.

huszonnégy: November 7-én a hatóság iratbekérési végzést küldött. A szakági aláírólapok még mindig hiányoztak, illetve a településképi eljárásban csak az van leírva, hogy az épület elhelyezése megfelelő azonban nincs benne az épület illeszkedésére vonatkozó megállapítás.😵 Szerintem ez az illeszkedési vélemény a főépítésztől azért volt fontos a hatóság számára. hogy az előkert OTÉK szerinti előírását figyelmen kívül lehet hagyni és a ház visszaépíthető a régi helyére. Ugyanis a vélemény arról szólt, hogy a ház elhelyezése a telken belül a telek blokk többi házának elhelyezkedéséhez igazodik. Sajnos a hatóság csak 5 napot hagyott az iratok pótlására. Ebből ismét az eljárás szüneteltetése lett 😂

huszonöt: Az illeszkedési vélemény november 21-én érkezett meg. Az építész ismét kezdeményezte az eljárás folytatását és benyújtotta az illeszkedési véleményt a hatósághoz.

huszonhat: November 29-én jött meg a hivatalos építési engedély, így az új ház visszaépülhet az eredeti helyére és nincs probléma az előkerttel kapcsolatban.

Ahogy néztem az ÉDTR-ben, ez a 7 hónap igencsak hosszú idő az építési engedélyig, volt, ahol egy hónap alatt lezavarták az egészet, benyújtástól az engedély megadásáig. Tanulság számunkra az, hogy az építészre egy kicsit figyelni kell. Attól, hogy szerinte ez meg az nem fog kelleni az engedélyezéshez, attól még szükség lehet rá, hiszen akármennyire is kukacoskodónak tekintjük a hatóságot, mégis csak a törvények, rendeletek és határozatok alapján járnak el. Ha van idő, energia érdemes átnézni azt a pár dokumentumot, ami jogi keretet ad az egész folyamatnak (OTÉK, a HÉSZ,  191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet,  312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet). Nem azért, hogy kötözködjünk az építésszel és az orra alá dörgöljük mit rontott el, vagy hogy okosabbnak képzeljük magunkat nála, jobban tudjuk, hova milyen rétegrend kell, hanem azért, hogy képben legyünk és esetleg udvariasan felhívjuk a figyelmét, ha úgy érezzük valami nem stimmel, illetve rákérdezzünk bizonyos dolgokra, amiket máshogy értelmezünk.

Ha már itt van ez a sok fa, magyarán erdő és amúgy is természetbarátnak mondhatjuk magukat, evidens volt, hogy előbb-utóbb madárodúkat is ki fogunk rakni. Igaz, már két évvel ezelőtt csináltam egyet, amiben ha jól láttam idén már voltak is lakók. De egy nem elég, többet kellene készteni. Persze nem csak úgy saját kútfejből raktuk össze, hanem követtük a Magyar Madártani és Természetvédelmi  Egyesület odú kisokosát, illetve az odúk készítéséhez pár tanácsot felsoroló oldalát is. Itt be van bemutatva a négy odútípus, illetve azok a madárfajok, amelyek elfoglalhatják az egyes odú fajtákat. Az odúk csak méretben illetve a nyílás átmérőben különböznek egymástól, kivéve a 'C' típust, ahol nem egy kis nyíláson jut be a madár, hanem az odú első lapjának a fele hiányzik, így egy méretes rés marad a felszállásra és a landolásra.Szóval ezt az útmutatót követve csináltunk egy 'A', egy 'B' és egy 'C' odút.

Száradnak a pácolás után.

De persze ahogy kattintgattam az oldalon, meg itt-ott, rátaláltam például erre. Nosza, miért ne lehetne baglyunk is? Úgyhogy jobban utánanéztem és találtam olyat, hogy Magyarországi Kuvik Oltalmi Egyesület, sose gondoltam volna hogy ilyen létezik. Marhára megtetszett az a kuvikodú és mivel barkácsolós emberke vagyok, egy ilyet is összeraktam. Rossz szokásom, hogy durr bele módjára kezdek neki a dolgoknak, és itt is ez történt: már kész volt a szép kis odú - nem kicsi ám, 120 cm hosszú, 25 cm átmérőjű hengerről van szó- amikor az egyesülettel történt levelezések során kiderült, hogy nemigen számíthatunk kuvikra ott 700 méteres tengerszint feletti magasságban, majdnem zárt erdőségben. De most már ez van, maximum elfoglalják a mókusok, vagy más kisállat, én szét nem bontom!

A kuvikodúban még előszoba is van .😀

Már csak a külső ruha hiányzik.

Ha már mókus. Arról se tudtam, hogy nekik is van saját etetőjük (google: mókusetető) , amely egy cseles tákolmány. A mag és diótároló rekesz előrefelé átlátszó anyaggal van lekerítve így a mókus számára láthatóvá válik a zsákmány. Azonban nem tud bemenni érte, így az etető tetejét kell megemelnie, hogy be tudjon jutni a cucchoz. Magyarán az etető felső része nyitható, és az egész azon alapszik, hogy a rágcsáló rájön arra, hogyha megemeli a tetőt, akkor hozzájuthat a kajához. Erre azért van szükség, mert a "buta" madarak ezt nem találják ki és így a magok biztosan a mókusé lesznek.Tehát akkor csináltunk két ilyen kis etetőt is  És persze a madaraknak is készítettünk egy nyitottat.

A kuvik kudarc után még utánanéztem a baglyoknak is és talán a macskabagolyra, erdei fülesbagolyra lenne esély, hiszen ők szeretik az ilyen zárt erdőségeket. Az erdei fülesbagolynak fészek kell, míg a macskabagoly az odút részesíti előnyben. Ráadásul elég nagy odút igényelnek, amely a természetben egyre ritkábban fordul elő. A macskabagoly odújának mérete elég hatalmas, alapterülete 30 cm x 30 cm, magassága majdnem 50 cm; elég nagy létesítményről van szó - szerencsére nem kell építési engedély hozzá😀 - , ráadásul egészen magasra kell felrakni a fára és mivel jelentős a súlya, ezért alaposan rögzíteni is kell.

A bagolyodú váza. Mivel elég nagy, ezért mindenképpen egy vázat kellett készítenem hozzá. Csavarozva jobb lett volna, de én csak szegeltem.

Még terasz is van.

Igen, tudom, a baglyok a kismadarak, mókusok mellett nem jó szomszédság. De ki tudja melyik odúnak lesz lakója? Most próbálkozunk. Lehet gonosz vagyok 😈, de a bagolynak jobban örülnék; kismadaraknak szinte mindenki rak ki a kertjébe odút, de a baglyoknak csak elvétve.

A különféle odúkat természetesen  meg lehet venni különböző webshopokban, üzletekben. Ha így teszünk akkor figyeljünk az ajánlott méretekre, mert a túl kicsi és/vagy nem megfelelő anyagokból készült odú inkább csak dísz (majd sitt) lesz a kertben, mint hasznos madárszállás! De természetesen otthon is össze lehet tákolni.

Barkácsolós topikokban, fórumokon gyakran találkozik az ember olyan bejegyzésekkel, amelyek a fillérességre hivatkoznak, ahol a tárgyat, otthon található anyagokból olcsón össze lehet rakni. Adja magát, hogy ez az odúkészítés is ilyen. Nos, ha nincs otthonról anyag- illetve szerszám és eszköz támogatás, akkor igencsak költséges egy odú összerakása: hiszen faanyag, szög, vasalatok (zsanér a nyitható tetőhöz), a tetejére valamilyen vízzáró anyag ( zsindely, rozsdamentes lemez, esetleg lakk) , lazúr, ecset kell hozzá. És ez azért nem kevés pénz, főleg úgy, hogy nem mindent kapsz kis kiszerelésben. Nekem az volt a szerencsém, hogy rengeteg faanyagom maradt a bontásból így az odúk összeállítására nem kellett költeni ( még a kuvikodúra sem ), csak a lazúrra, illetve zsindelyre.

Az odúsereg. 'C' odú, mókusetetők, 'B' odú, madáretető és az odúk brachiosaurusa, a bagolyodú; van vagy 15 kiló 😀 Emellett még van a kuvikodú és egy 'A' odú is, amelyek nincsenek a képen.

De például ott van a mókusetető előlapja; nekem akadt egy régi plexilemez, így abból csináltam meg, de ha nincs arra is lesz kiadás. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a legkisebb odú kivételével, mindegyik oldala szélesebb, mint a fatelepeken kapható deszkák, szóval ha egy darabból szeretné megcsinálni az ember az odú oldalait, akkor már falapokat kell venni, ami szintén növeli az árat. Én nem vettem, így több deszkát szögeltem egymás mellé. 

Szép gondolat volt, hogy rozsdamentes borítást kanyarítok majd az odúk tetejére, hiszen régebbről maradt egy ilyen lemez, de nem tudtam szépen, egyenesen elvágni, így inkább zsindelyeztem. Az odúk összeszerelésének folyamatát nem részletezem, szerintem minden, egy kicsit barkácsolni is tudó embernek nem jelent problémát, és az interneten is sok útmutatót, illetve videót is találni erről. Az ódúink nem lettek ugyan versenyre való példányok, de szerintem egy 5-ös skálán 4-est kaphatnak 😀.