Ha már itt van ez a sok fa, magyarán erdő és amúgy is természetbarátnak mondhatjuk magukat, evidens volt, hogy előbb-utóbb madárodúkat is ki fogunk rakni. Igaz, már két évvel ezelőtt csináltam egyet, amiben ha jól láttam idén már voltak is lakók. De egy nem elég, többet kellene készteni. Persze nem csak úgy saját kútfejből raktuk össze, hanem követtük a Magyar Madártani és Természetvédelmi  Egyesület odú kisokosát, illetve az odúk készítéséhez pár tanácsot felsoroló oldalát is. Itt be van bemutatva a négy odútípus, illetve azok a madárfajok, amelyek elfoglalhatják az egyes odú fajtákat. Az odúk csak méretben illetve a nyílás átmérőben különböznek egymástól, kivéve a 'C' típust, ahol nem egy kis nyíláson jut be a madár, hanem az odú első lapjának a fele hiányzik, így egy méretes rés marad a felszállásra és a landolásra.Szóval ezt az útmutatót követve csináltunk egy 'A', egy 'B' és egy 'C' odút.

Száradnak a pácolás után.

De persze ahogy kattintgattam az oldalon, meg itt-ott, rátaláltam például erre. Nosza, miért ne lehetne baglyunk is? Úgyhogy jobban utánanéztem és találtam olyat, hogy Magyarországi Kuvik Oltalmi Egyesület, sose gondoltam volna hogy ilyen létezik. Marhára megtetszett az a kuvikodú és mivel barkácsolós emberke vagyok, egy ilyet is összeraktam. Rossz szokásom, hogy durr bele módjára kezdek neki a dolgoknak, és itt is ez történt: már kész volt a szép kis odú - nem kicsi ám, 120 cm hosszú, 25 cm átmérőjű hengerről van szó- amikor az egyesülettel történt levelezések során kiderült, hogy nemigen számíthatunk kuvikra ott 700 méteres tengerszint feletti magasságban, majdnem zárt erdőségben. De most már ez van, maximum elfoglalják a mókusok, vagy más kisállat, én szét nem bontom!

A kuvikodúban még előszoba is van .😀

Már csak a külső ruha hiányzik.

Ha már mókus. Arról se tudtam, hogy nekik is van saját etetőjük (google: mókusetető) , amely egy cseles tákolmány. A mag és diótároló rekesz előrefelé átlátszó anyaggal van lekerítve így a mókus számára láthatóvá válik a zsákmány. Azonban nem tud bemenni érte, így az etető tetejét kell megemelnie, hogy be tudjon jutni a cucchoz. Magyarán az etető felső része nyitható, és az egész azon alapszik, hogy a rágcsáló rájön arra, hogyha megemeli a tetőt, akkor hozzájuthat a kajához. Erre azért van szükség, mert a "buta" madarak ezt nem találják ki és így a magok biztosan a mókusé lesznek.Tehát akkor csináltunk két ilyen kis etetőt is  És persze a madaraknak is készítettünk egy nyitottat.

A kuvik kudarc után még utánanéztem a baglyoknak is és talán a macskabagolyra, erdei fülesbagolyra lenne esély, hiszen ők szeretik az ilyen zárt erdőségeket. Az erdei fülesbagolynak fészek kell, míg a macskabagoly az odút részesíti előnyben. Ráadásul elég nagy odút igényelnek, amely a természetben egyre ritkábban fordul elő. A macskabagoly odújának mérete elég hatalmas, alapterülete 30 cm x 30 cm, magassága majdnem 50 cm; elég nagy létesítményről van szó - szerencsére nem kell építési engedély hozzá😀 - , ráadásul egészen magasra kell felrakni a fára és mivel jelentős a súlya, ezért alaposan rögzíteni is kell.

A bagolyodú váza. Mivel elég nagy, ezért mindenképpen egy vázat kellett készítenem hozzá. Csavarozva jobb lett volna, de én csak szegeltem.

Még terasz is van.

Igen, tudom, a baglyok a kismadarak, mókusok mellett nem jó szomszédság. De ki tudja melyik odúnak lesz lakója? Most próbálkozunk. Lehet gonosz vagyok 😈, de a bagolynak jobban örülnék; kismadaraknak szinte mindenki rak ki a kertjébe odút, de a baglyoknak csak elvétve.

A különféle odúkat természetesen  meg lehet venni különböző webshopokban, üzletekben. Ha így teszünk akkor figyeljünk az ajánlott méretekre, mert a túl kicsi és/vagy nem megfelelő anyagokból készült odú inkább csak dísz (majd sitt) lesz a kertben, mint hasznos madárszállás! De természetesen otthon is össze lehet tákolni.

Barkácsolós topikokban, fórumokon gyakran találkozik az ember olyan bejegyzésekkel, amelyek a fillérességre hivatkoznak, ahol a tárgyat, otthon található anyagokból olcsón össze lehet rakni. Adja magát, hogy ez az odúkészítés is ilyen. Nos, ha nincs otthonról anyag- illetve szerszám és eszköz támogatás, akkor igencsak költséges egy odú összerakása: hiszen faanyag, szög, vasalatok (zsanér a nyitható tetőhöz), a tetejére valamilyen vízzáró anyag ( zsindely, rozsdamentes lemez, esetleg lakk) , lazúr, ecset kell hozzá. És ez azért nem kevés pénz, főleg úgy, hogy nem mindent kapsz kis kiszerelésben. Nekem az volt a szerencsém, hogy rengeteg faanyagom maradt a bontásból így az odúk összeállítására nem kellett költeni ( még a kuvikodúra sem ), csak a lazúrra, illetve zsindelyre.

Az odúsereg. 'C' odú, mókusetetők, 'B' odú, madáretető és az odúk brachiosaurusa, a bagolyodú; van vagy 15 kiló 😀 Emellett még van a kuvikodú és egy 'A' odú is, amelyek nincsenek a képen.

De például ott van a mókusetető előlapja; nekem akadt egy régi plexilemez, így abból csináltam meg, de ha nincs arra is lesz kiadás. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a legkisebb odú kivételével, mindegyik oldala szélesebb, mint a fatelepeken kapható deszkák, szóval ha egy darabból szeretné megcsinálni az ember az odú oldalait, akkor már falapokat kell venni, ami szintén növeli az árat. Én nem vettem, így több deszkát szögeltem egymás mellé. 

Szép gondolat volt, hogy rozsdamentes borítást kanyarítok majd az odúk tetejére, hiszen régebbről maradt egy ilyen lemez, de nem tudtam szépen, egyenesen elvágni, így inkább zsindelyeztem. Az odúk összeszerelésének folyamatát nem részletezem, szerintem minden, egy kicsit barkácsolni is tudó embernek nem jelent problémát, és az interneten is sok útmutatót, illetve videót is találni erről. Az ódúink nem lettek ugyan versenyre való példányok, de szerintem egy 5-ös skálán 4-est kaphatnak 😀.