Hát ez is eljött, az első nagyobb fejlesztési csomag! Végre bekötötték az áramot, most már van elektromosság a dugaljakban, lehet használni például habverőt :) A folyamat így visszanézve elég lassan zajlott, de összegzem mi is történt (előző posztok alapján):

• Tavaly júniusban kerestünk meg egy villanyszerelőt, hogy kellene nekünk valami olyan megoldás, hogy a ház bontása után is legyen áram a telken. A helyszíni felmérés során először új oszlop merült fel, ami nem igazán volt számunkra szimpatikus, hiszen már kinéztük a földkábeles megoldást. De mikor látta, hogy az utcai oszlop egyáltalán nincs messze, így a földkábelre esett a választás. Elmondta a munkafolyamatot, mi hogyan, mikor fog történni. Már akkor felhívta a figyelmemet arra, hogy az ELMÜ (akkor még az volt) nem sieti el a földkábel telepítést, ő szeptemberben tud majd jönni elvégezni a szerelést. (helyszíni szemle volt 10000 Ft).
• A bontást nem mertem addig elkezdeni, amíg a ház be volt kötve a hálózatba. Az ELMÜ-nél előbb meg kellett szüntetni az előző szerződést és beadtuk a kérvényt, hogy kössék ki a házat, de ez a tulajdonosváltás miatt sajnos eléggé sokat csúszott és pont azon a napon szerelték le a villanyórát és vágták le a házat a hálózatról, amikor a villanyszerelő jött telepíteni a dobozt. Magyarán egész nyáron nem tudtam bontani semmit. Miután a lemondási szerződés el lett fogadva az ELMÜ részéről, azonnal be lett adva a kérvény egy új, földkábeles bekötési pontra. Nagyon nagy segítséget jelentett, hogy a villanyszerelő vállalta a papírmunkák végzését is, ami benne volt az árban. Csak egy meghatalmazást kellett kitölteni a részére, mert anélkül nem tudott volna intézni semmit.
• A villanyszerelő szerzett megfelelő szabvány mérőszekrényt, majd szeptemberben kijött és letelepítette a kerítés mellé . Egy fél napos meló volt, mellé csinált még egy kiállást, amelyen 4 dugalj kapott helyet. (összesen 510000 Ft-ot fizettünk érte, nagyjából fele volt a szekrény és a szerelvények, fele a munkadíj, állítólag)
• Novemberben jött fel az elektromos szolgáltatótól egy mérnök, aki lemérte a földkábelhez szükséges adatokat, mekkora távolságra kell vinni a kábelt, fotókat készített, (15 méteres távolságig a földkábel fektetése ingyenes, ebbe benne van az árok kiásása is és minden más, itt 6 méterről volt szó)
• Június közepén hívtak fel, hogy kiásnák az árkot a kábelnek, (ingyenes)
• Június végén pedig kijöttek a szerelők és nagyjából másfél óra alatt be is fejezték (ingyenes)

Mindent egybevetve, nem volt igazán stresszes a dolog, igaz nem siettünk sehová. Be is néztünk pár dolgot, ilyennek számít az, amikor a novemberi felmérésnél elfelejtettünk visszaküldeni egy papírt, amit a mérnök adott és amit két hónapos késéssel küldtünk vissza. Szerencsére nem lett következménye, a papír arról szólt, hogy elfogadjuk a 0 Ft.-os földkábel telepítési költséget. Lehet, ha ez összeggel jár, akkor nem lett volna ilyen egyszerű. Szóval az egész nagyjából egy évig tartott és félmillióba került

A terep a bekötés után

Az oszlopról lejövő vezeték

Ég a piros, van áram!

Más.Sajnos nem járunk fel elég gyakran, a növények ismét csoffadtan vártak. Hiába vannak árnyékban a fák alatt, ha a talaj felső rétege teljesen száraz. Jól belocsoltam őket, hordtam rájuk vagy 10 cm vastag avartakarót, de úgy néz ki nem ússzuk meg locsolás nélkül, és nagyon szimpatizálunk egy csepegtetős öntöző rendszerrel. Levágtam még pár alacsonyabban lévő gyertyán ágat, egy ici-picivel szellősebb és világosabb lett a tér.

A tavasszal és a nyárral együtt a növények is elkezdtek hajtani. Ahogy megfigyeltem, nagyjából egy hónap eltérés van a fejlődésben, a fővárosi területhez képest. Nagyon örültem mikor felfedeztem, hogy a telken korábban megtalált orchidea-féléknek nem esett nagyobb baja, mind a fehér madársisak, mind a madárfészek kosbor és mind a széleslevelű nőszőfüvek is kihajtottak a nagy téglás kupleráj ellenére. Felfedeztem még egy pár tő nagyvirágú méhfüvet is. A szagos müge szőnyegként borítja a telek egy részét. Tervben van, hogy csinálok egy teljes fajlistát, majd egy nyugisabb időszakban. Valahogy ezekkel az őshonos fajokkal kellene majd összehangolni a telepített növényeket is. 

Amelyek szintén szépen kihajtottak. Igaz a rhododendronok nem virágoztak, ahogy utána olvastam nálunk nagy valószínűséggel a talajjal lesz a probléma. Az áfonya él és virul, de rajta sem láttam virágot. A többi ültetett cserje is kihajtott. Ahogy néztem a telefonra letöltött Lux Light Meter nevű alkalmazással, a fák alatt olyan 500-1000 lux lehet, viszont minden növény a nap valamely szakában kap egy kis közvetlen napfényt is, illetve egy kicsit több szórt fényt is. Talán a kis loncok, amelyek számomra gyöngécskéknek tűnnek. De még nem szabad korán örülni, egy teljes vegetációs időszak alapján már jobban meg lehet majd ítélni melyiknek hogy jött be ez a terep. Én még mindig aggódom, szerintem kevés a fény nekik, de majd kiderül. Tervben van még pár faág le- illetve kisebb bokrok kivágása, hogy egy kicsit több fény jusson a talajszintre, remélhetőleg ezek is majd segítik a normál fejlődést.

Csillagsom (Cornus kousa). Sajnos a szép fehér murvalevelek nem fejlődtek ki eléggé

Japán kövérke (Pachysandria terminalis). Reméljük hamar elterjed.

Törpelonc (Lonciera pileata). Kicsit satnyák.

Tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia). Gyertyános-tölgyesbe. Pompás:)

Borscserje (Clethra alnifolia)

És felkúrtam az egyik gyertyánra egy "A" típusú madárodút. Még nem telepedett benne meg senki. Kíváncsi vagyok lesz-e lakója?

Alakulgat a dolog, de egyre kevesebb munkát tudok elvégezni puszta kézzel. Tovább bontogattam a lábazatot, előröl is lekerült a kőfal, de a betonsáv mellé ragadt kövek bontása továbbra is nehéz gondot okoz. A két rövidebb, közbülső fal alapjának bontása is akadozik, mert nem vagyok biztos abban, hogy is kellene csinálni. Egyelőre megmaradt a lábazatok közötti feltöltés, nem lett elhordva. Szerencsére mindkettőt egy cementes réteg fedi, így nem kell nagyon attól tartani, hogy az eső lemossa az egészet. Ha pedig mégis bekövetkezne ez a sajnálatos eset, akkor lapátolok egy kicsit.

Előröl is ki vannak már bontva a kövek. Itt is jól látszódott a vízszivárgás, mert a vályogos talaj rendesen felszívta a nedvességet a ház bal alsó sarka felől.

Szóval egy kicsit elbizony- és eltanácstalanodtam, hogyan tovább? Lehet mégsem lehet ezt a bontást komolyabb gépek és összegek nélkül megcsinálni? Sajnos ez a lábazat körüli betonsáv eléggé megnehezíti az egészet. Tettem-vettem de nem nagyon haladtam. Az északi, lejtő felőli sávrész elbontása a szükségszerű, mivel ott dréncső lenne lefektetve a további vizesedés, vízmozgás megakadályozásának céljából és így mindenképpen el kell takarítani az útból ezt a részt. A többit valószínűleg nem kell bántani. De elég lesz ez az egy is!

Aztán most úgy döntöttem kell egy kis erő, egy kis segítség, egy kis kraft, amivel talán könnyebb lesz a munka. A bergep.hu-n találtam robbanómotoros bontókalapácsot. Kezelése egyszerű, mint a lángos evés. Csak ez az egyfajta jöhetett szóba, mivel áram nincs, a légkalapács pedig nagyon macerás, mert kompresszor is kell hozzá. Még életemben nem béreltem semmilyen gépet, úgyhogy egy kicsit paráztam minden rendben menjen. De érdekes módon minden rendben ment. Tök egyszerűen megkaptam az eszközt - 25 kg - hozzá két bontótüskét, benzineskannát mindezt kulturált környezetben vevőtisztelő alkalmazottaktól és miután kifizettem a letétet már hozhattam is el. Egy nap 24 óra, tehát nem naptári nap. A bérlésnek persze volt költsége is, de hát semmi sincs ingyen.

Wacker BH55. Az Erő velem van.

Egy  kicsit naív voltam, mert azt hittem gyorsan fogok tudni haladni, de azért ez egy gyilkos eszköz. Eléggé nehéz, ráadásul a beton sem volt  kedves játszópajtás, főleg a saroknál. Nagyjából 20 centit tudtam levésni egy nap alatt a szükséges 60-ból. Mindemellett kiderült, hogy a beton vasalva van, ugyanolyan módon mint a koszorúkban szokott lenni, 4 vastagabb hosszirányú vas, keresztbe vékonyabb vasból készült konzolokkal. Ez annyiban nehezíti a helyzetet, hogy kerülgetni kell a vasat, mert azt nem viszi a bontókalapács. A kullancs köveket is sikerült levésnem (lásd előző poszt) és a volt fürdőszobában a volt kád mögött rakott eszméletlen keményen összecementezett maradék téglarakást is sikerült pillanatok alatt szétkapni. De még kell vagy 4-5 alkalom, hogy minden el legyen bontva, ami kell. Vagy még több 😀

Eddig jutottam. Jól látszik a betonba rakott vasalás

Mindenesetre az még továbbra is kérdés, hogy bontsam el a két keresztirányú fal alatti részt? Lehet mégiscsak le kell lapátolnom onnan a betömörített talajt, mert nem fogok beférni a kiásott mély árokba.

Atis segített a további melókban. Tovább pucoltuk a téglát, bontottuk a lábazatot és hordtuk a köveket.  A téglakupac lassan eltűnik végre. A tisztított téglákat meghirdettük, egyből jelentkeztek is sokan, de nagy valószínűséggel csak nagyon keveseknek esett le, hogy ekkora mennyiségű tégla elcipelése nem sétagalopp körömcipőben a megadott peremfeltételekkel.éspedig: lejtős terep, kézi rakodás mivel a kertbe nem lehet kocsival beállni és a cucc nincs raklapon, illetve csak kisebb teherautóval közelíthető meg, ráadásul mindegyik tégla ugyanolyan és nem az a nagyon keresett tömör kisméretű címeres falazóelem. A vége olyan 3000 db, 3 kg-mal számolva az gumimacik között is kilenc tonna. Az első jelentkező váltig állította, hogy kell neki, aztán ahogy közeledett a hétvége a konvergencia lassan divergenciába váltott át, mondván túl lukacsos a tégla, túl lejtős a terep és eleve is túl sok ahhoz a kerti sütögetőhöz, amit akart belőle építeni :D. Kíváncsi vagyok mi lesz a vége, azért elég sok munkát és pénzt tudnánk spórolni, ha nem kellene felcipelni mindet egy újabb konténerbe.

Gyűlik az andezit

A lábazat bontása a földfelszín felett nem egy nagyon bonyolult dolog, a legnehezebb a kövek eltalicskázása, hiszen korábban már írtam, hogy nincs köztük semmilyen kötőanyag, így gyakorlatilag csak szét kell szedni a köveket. Azonban a szopóroller a talajszint alatt kezdődik, ugyanis a ház körül utólag összeöntött beton sáv - amelynek mélysége nagyjából 60 cm - rettentően ragaszkodik a szomszédos kövekhez, így elég nehéz, sőt néhol lehetetlennek tűnik kézi erővel lebontani. Kellene már lassan az áram, mert nemsokára olyan munkafázisok jönnek, amelyekhez az én kis pehelykarjaim gyengék.

A kiásott lábazat, jól látszanak a kis köcsög, kullancs kövek, amelyek nem engednek

De pont ezt rontottuk el. Vártuk már, hogy értesítsenek mikor jönnek a földkábelt fektetni, de aztán kiderült, hogy roppant elfelejtettünk visszaküldeni egy papírt, amelyben tulajdonképpen elfogadjuk a 0 Ft-os árajánlatot (hiszen a földkábel kiépítése 15 méterig ingyenes). Eszembe nem jutott tavaly év végén, mikor kijött a mérnök felmérni a terepet, majd aláíratta a felmérési lapot, és a kezembe nyomott még pár másikat, hogy azok közül nekünk bármit is vissza kellene küldenünk. Szóval benéztük, így most két hónapos késéssel küldtük el a választ, nagyon remélem nem kell újra igényt beadni, felmérni. 

Végül is nem szeretnénk kacsalábon forgó palotát, úszómedencés luxusvillát. Tulajdonképpen a régi ház teljesen megfelelt volna, ha nem lett volna teljes csőd. De mivel bontani kellett, így új elképzelésre is szükség lett. Nincs sok újítás, sőt, szinte teljesen meg szeretnénk tartani a régi méreteket. A külsőben két lényegesebb változásnak örülnénk. Az egyik a nyeregtető a régi sátortető helyett, amivel érdemi helyet nyernénk. Igaz, a tető meredekségét növelni kell. A másik pedig az utcafrontra tervezett két ablak. Eddig azon az oldalon csak egy kisebb ablak árválkodott, de most két normál méretű ablakot szeretnénk odatenni. Így sokkal világosabb lenne a belső tér. Ráadásul a nyeregtető két végén lévő oromfalra is kerülne két-két kisebb ablak. Ezek mellett még felmerült egy upgradelt verzió is, amely annyival tartalmazna többet, hogy a tetőn is lenne ablak.

Összességében ezt egy jó iránynak érezzük, remélhetőleg a végleges terv nem sokban fog különbözni ettől. Saját kis rajzok:

Illetve ilyen lenne az upgradelt változat

Most nem volt kedvem téglákat pucolgatni, így ismét egy látványosabb bontási fázisba fogtam bele, nevezetesen elkezdtem bontani a lábazatot. Az már a korábbiakban is kiderült, a feltárások illetve az építész vizsgálódásai alapján, hogy a a lábazatot alkotó terméskövek nincsenek egymáshoz cementelve, mindenféle kötőanyagot mellőzve simán egymásra vannak pakolva. Csak a lábazat külső felén vannak a kövek közötti hézagok behúzva egy cementes keverékkel. A házat amúgy alul egy vaskeret fogta össze, a sarkokat egy-egy derékszögű vas tartotta, míg ezek a vasak egy vasrúddal voltak összeerősítve.

A piros sarokvasak és az azokat összekötő piros vasrúd

A lábazat nagyjából 40-45 centiméter széles lehet, a mélységét egyelőre még nem tudom, a 64-es terveken 80 cm mély alap van feltüntetve. Simán el is tudom képzelni, hogy ott kezdődik. Az utolsó sor téglát fel kellett szednem, alatta egy kátrányos vízzáró réteg akadályozta meg a nedvesség felszivárgását a falakba, bár ez nem mindenhol sikerült, a falakon itt-ott látszódtak a vizesedés nyomai. A kátrány alatt egy földes réteg következett, a kövek által alkotott egyenlőtlen felszínt javították vízszintesre ezzel. A földréteg eltávolítás után kezdődtek a kövek. Nagyobb, kisebb, sőt, egészen apró andezittel is találkoztam, és ahogy az eddigi tapasztalatok mutatják, rengeteg kövünk lesz ha kiszedjük végig a lábazatot :). Néhol akkora kövekre akadtam, amit nem is tudom hogy tettek be, mert egyedül nagyon nehezen lehetett mozgatni. A szerencse különben rám akadt, hiszen a kövek közötti föld feltöltés aránylag vízmentes volt, így elég könnyen ki lehetett feszegetni, csákányozni a szikladarabokat, nem épültek egybe egymással és az anyafölddel.

Hát ez se egy Macchu Picchu, ahol a kövek közé egy hangya sem fér be:)

Hah, és láttam egy szarvasünőt is, éppen szaladgált az utcánkban, emellett mókusok is viháncoltak a fenyőfán. Lassan lombot bontanak a tölgyek és a gyertyánok, és az egyre melegedő nap ellen védelmet fognak nyújtani. Emellett valamiféle törpe nárcisz is kivirágzott. Az ősszel ültetett növényhalmazból egyelőre a somon és a borscserjéken nem látok semmi nyomot, hogy élni akarna, illetve pár Vinca tő is eltűnt, bár lehet ott vannak az avar alatt.

A törpe nárciszok; olyan 15 cm magasak lehetnek :)

Már egy ideje érett a gondolat, kellene egy konténert rendelni, hogy legalább egy adagnyi dzsuva elkerüljön a telekről. Na, ezt nagyon szépen sikerült összehoznom! Egész márciusban nem esett az eső és én mikorra kértem konténert? Hát persze, hogy arra a napra, amikor végre megjött a csapadék. Április elsejére. Szóval bolondok napjára, és ez nagyon találó, mert tényleg bolond voltam. Pedig a párom is célzott rá, nem most kellene ezt csinálni. De hát bolond férfi nem hallgat senkire.

Teszteltem a konténer rendelést, mert ilyet még sosem csináltam. Kezdő konténeres is simán belevághatnak, marha egyszerű ám, könnyű, mint az arachnofóbia. Felhívod a céget, megbeszéled mikorra kéred, és hozzák. Nincs napidíja a konténernek, hanem ahol én rendeltem van egy kilométer függő kiszállási összeg (oda-vissza), illetve köbméterenként egy adott ár. És arra is érdemes nagyon odafigyelni, hogy általában külön van a sittes, a lomos, a vegyes elszállítás és nem ugyanannyiba kerül. Sitt esetén csak a építkezési törmelék mehet bele, fa, műanyag, kommunális szemét nem. Mikor kihozzák akkor fizeted (vagy akár előre is utalhatod), mikor elviszik nem is kell ott lenned. A hétvégét úgy oldják meg általában, ahogy esetemben is történt: pénteken kirakják, majd következő hét elején elviszik. Elég bazi nagy járművek különben, érdemes előtte egyeztetni hova tudnak lemenni és hova nem. Lásd lejjebb. És még egy fontos tartozéka van ennek a műveletnek, a helyi önkormányzattól úgynevezett közterület foglalási engedélyt kell kérni az adott időtartamra. Ez eléggé változó, mindig a helyi önkormányzatnál kell érdeklődni az engedélykérés menetéről, mert sűrűn lakott és forgalmas helyeken más, mint egy kevésbé frekventált környéken, Van ahol fizetni is kell érte, szerencsére nekem nem kellett, csak emailon elküldtem a kitöltött, korábban az önkormányzattól megkért nyomtatványt és visszaküldték az aláírt engedélyt. De erre csak akkor van szükség, ha közterületre kerül a konténer, ha az ingatlan területére, akkor nem kell vele foglalkozni. A konténeres cég egyáltalán nem nézi, hogy van-e ilyen engedély vagy nincs.

Nem bántam meg a telekvásárlást. Eddig. Borzalmasan genyó munka volt föltrágárkodni a sok téglát és sittet. Mert természetesen nem tudta lehozni a teherautó a konténert a telekig, fent rakta le az aszfaltos úton, így nekem nagyjából egy 150 méteres szakaszon, körülbelül 10 méteres szintkülönbséget leküzdve kellett feltolnom a talicskát vagy 100-szor, mire tele lett a konténer. Sőt, tudtam volna meg többet is tenni bele, ha rétegesen töltöm az anyagot: egy sor törött tégla, majd a hézagokba sitt, de így is elég fárasztó volt, és nem is tudtam volna befejezni két nap alatt. 

Szóval leesett az eső és a boulevard pillanatok alatt tiszta sár lett:), mint egy jó kis cserháti túrán. Csúszkáltam is rendesen, az egész utcát kipörgésre utaló talpnyomok tarkítják. Mindent egybevetve köcsög nehéz meló volt a lehető legrosszabb időjárásban. Soha többet így nem csinálom.Csak az vigasztal, hogy ha nem esik az eső, akkor se hozták volna le a konténert. Illetve az, hogy a második napon esett a hó :)

Amúgy több helyen is kibújtak a krókuszok, mindegyiknek szép nagy virága van, valószínűleg jól érzik itt magukat, ami nem is annyira meglepő.

Béna kis rigmus, itt a tavasz lehelete, hihihahahihihehe. És valóban. Melegen sütött a nap, már-már túlságosan is, ideje lombosodni a fáknak. Megjelentek az első poszméhek, láttam mókust is és elképesztő madárcsicsergés ment egész nap. Kinyíltak a kertben szanaszét dugdosott krókuszok is. Szóval itt a tavasz.

Krókusz

A múltkor elkezdtem felszedni a parkettát, mostanra pedig nemcsak a parkettát, hanem az alatta lévő mettlachi lapokat is levadásztam. Sajnos teljesen használhatatlanok, mert a parketta kátránnyal volt a mettlachira rárögzítve, így biztos nem tudom továbbadni. Szerencsére a parkettafák nem voltak egymáshoz ragasztva, ahogy a mettlachit lapokat sem rögzítette semmi az alatta lévő homok feltöltésre, így mindkettő felszedése különösebb probléma nélkül zajlott. Nagy nehezen elbontottam a korábbi kisszoba válaszfalait is, sikerült kiszednem az ajtótokot, így mostanra teljesen sima lett a terep.

Lebontottam az utolsó előtti téglasort is, már csak egy sor maradt, amely a mischung rétegen fekszik,hiszen ahogy kiderült a belső részen a rétegrend első szintje a feltöltött föld, amelyre mischungot terítettek, majd erre került egy vékonyabb, pár centis homokréteg, ezen feküdt a mettlachi, azon pedig a parketta. A mettlachi felszedése után is került elő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy itt a házalappal valóban gondok voltak, hiszen a délnyugati sarok közelében jól látható repedés futott végig a homok rétegen.

A süllyedésre utaló repedés a mettlachi alatt

A tervezővel megállapodva tovább kell bontani, az alapot is ki kell szedni és majd sima sávalap kerül a helyére. A mostani lábazatból kikerülő terméskövek pedig maradnak a kertben, jól felhasználhatóak lesznek támfalnak és egyéb kerti elemekhez. Ráadásul egyáltalán nem tájidegen.

Azért néha elég unalmas ez a dolog, el is vesztem időnként a kedvem, Itt ez a k urva sok tégla és csak nem akar fogyni. A barátoknak nem akarok szólni, mert elég kulimunka ez, az ismerősöknek aztán még kevésbé, fizetni nem akarok érte, a családot nem nagyon érdekli az egész, így kénytelen vagyok egyedül csinálni. A sittes konténeres autó úgysem fog tudni lejönni idáig, majd cipelhetem fel a sok szart a konténerbe, amit majd teleszórnak minden mással a környéken lakók. Sose fogok a végére érni, pedig mikor feljövök nem a lábamat lógatom. A rohadt euró is egyre feljebb kúszik, ahogy az oroszok Ukrajnában rohadt háborújukkal; a lassan összekuporgatott pénz nem ér semmivel sem többet, mint 5 évvel ezelőtt, ugyanúgy kurva sokba fog kerülni minden, a fa, a cement, stb, és persze azokat se fogják tudni idáig lehozni. 

Nah egy kicsit kieresztettem az elkeseredésemet. De ma legalább már melegebb volt, szépen sütött a nap. A változatosság kedvéért ma nem téglákat rakosgattam, hanem kiszedtem a kádat, a wc-t, lebontottam a maradék falmaradványokat, pihenésképp felszedtem egy kis parkettát, és lehordtam több mázsa vakolatot, csempét, sittet és ki tudja még mit. Rendesen összefagyott a korábbi alkalmak alatt rendesen letaposott cucc, kellett egy kis ráhatás mire engedett és össze tudtam lapátolni. Mondjuk a födém bontásakor egyáltalán nem figyeltem arra, hogy a nádat külön tegyem, így most próbáltam valamennyire szeparálni a sittet a nádtól. Remélem az a kevés ami benne maradt, belemehet a sittes konténerbe és nem kell a drágább konténert rendelni, mert ugye a sittbe nem kerülhet fa, lom, műanyag és egyéb dolog így gondolom nád se. 

Kád sehol. Végre! Egész télen várta, hogy megszabadítsam keserű cementbörtönéből

Nah, tessék, találj 3 különbséget a korábbi képpel összehasonlítva :D A komoly fejtörőkben ez 12 különbség szokott lenni; szóval lassan haladok 

Gyűlik a sok sz@r :)

Nem azért posztoltam régen, mert nem jártam fel, hanem azért,mert nemigen tudtam volna miről írni, hiszen csak monoton rendrakás zajlott. A szétdobált téglákat pucoltam le annyira, hogy normálisan fel lehessen őket kupacolni. A cél az, hogy a bontásból származott anyag ne szanaszét dobálva heverjen, mert úgy sokkal több helyet foglal és nem is lehet tovább haladni a munkával, mert folyton útban lesz. Szóval az elmúlt alkalmakkor a téglapakolás volt a fő téma, elég ingerszegény lássuk be. Eddig már több, mint 1500 téglát sorakoztattam fel, de még van legalább 1000 szanaszét. A ház falában a téglák hosszabbik oldala nem a fal síkjával volt párhuzamos hanem arra merőleges (biztos van erre valami építőipari szakszó :) ), így több tégla is lett felhasználva az építés során.A vakolatot illetve az egyéb sittet egy külön elkerített részbe kezdtem el lehordani a talicskával, hiszen lassan majd a parketta felszedése következik.

Sose tengett bennem túl a rend utáni vágy, de most erőt vettem magamon.Szépen csoportosítva teszem külön a különböző bontási cuccokat.

Viszont a sárga varázsmogyoró (Hamamelis sp.) kivirágzott és ennek igencsak megörültem. Az egyik rhododendront megrágta valami, valószínűleg valamilyen nagyvad, bár ott maradt bennem a kérdés, hogy jutott be a körbezárt telekre?

A varázsmogyoró sárga virágai