Most nem volt kedvem téglákat pucolgatni, így ismét egy látványosabb bontási fázisba fogtam bele, nevezetesen elkezdtem bontani a lábazatot. Az már a korábbiakban is kiderült, a feltárások illetve az építész vizsgálódásai alapján, hogy a a lábazatot alkotó terméskövek nincsenek egymáshoz cementelve, mindenféle kötőanyagot mellőzve simán egymásra vannak pakolva. Csak a lábazat külső felén vannak a kövek közötti hézagok behúzva egy cementes keverékkel. A házat amúgy alul egy vaskeret fogta össze, a sarkokat egy-egy derékszögű vas tartotta, míg ezek a vasak egy vasrúddal voltak összeerősítve.

A piros sarokvasak és az azokat összekötő piros vasrúd

A lábazat nagyjából 40-45 centiméter széles lehet, a mélységét egyelőre még nem tudom, a 64-es terveken 80 cm mély alap van feltüntetve. Simán el is tudom képzelni, hogy ott kezdődik. Az utolsó sor téglát fel kellett szednem, alatta egy kátrányos vízzáró réteg akadályozta meg a nedvesség felszivárgását a falakba, bár ez nem mindenhol sikerült, a falakon itt-ott látszódtak a vizesedés nyomai. A kátrány alatt egy földes réteg következett, a kövek által alkotott egyenlőtlen felszínt javították vízszintesre ezzel. A földréteg eltávolítás után kezdődtek a kövek. Nagyobb, kisebb, sőt, egészen apró andezittel is találkoztam, és ahogy az eddigi tapasztalatok mutatják, rengeteg kövünk lesz ha kiszedjük végig a lábazatot :). Néhol akkora kövekre akadtam, amit nem is tudom hogy tettek be, mert egyedül nagyon nehezen lehetett mozgatni. A szerencse különben rám akadt, hiszen a kövek közötti föld feltöltés aránylag vízmentes volt, így elég könnyen ki lehetett feszegetni, csákányozni a szikladarabokat, nem épültek egybe egymással és az anyafölddel.

Hát ez se egy Macchu Picchu, ahol a kövek közé egy hangya sem fér be:)

Hah, és láttam egy szarvasünőt is, éppen szaladgált az utcánkban, emellett mókusok is viháncoltak a fenyőfán. Lassan lombot bontanak a tölgyek és a gyertyánok, és az egyre melegedő nap ellen védelmet fognak nyújtani. Emellett valamiféle törpe nárcisz is kivirágzott. Az ősszel ültetett növényhalmazból egyelőre a somon és a borscserjéken nem látok semmi nyomot, hogy élni akarna, illetve pár Vinca tő is eltűnt, bár lehet ott vannak az avar alatt.

A törpe nárciszok; olyan 15 cm magasak lehetnek :)