Béna kis rigmus, itt a tavasz lehelete, hihihahahihihehe. És valóban. Melegen sütött a nap, már-már túlságosan is, ideje lombosodni a fáknak. Megjelentek az első poszméhek, láttam mókust is és elképesztő madárcsicsergés ment egész nap. Kinyíltak a kertben szanaszét dugdosott krókuszok is. Szóval itt a tavasz.

Krókusz

A múltkor elkezdtem felszedni a parkettát, mostanra pedig nemcsak a parkettát, hanem az alatta lévő mettlachi lapokat is levadásztam. Sajnos teljesen használhatatlanok, mert a parketta kátránnyal volt a mettlachira rárögzítve, így biztos nem tudom továbbadni. Szerencsére a parkettafák nem voltak egymáshoz ragasztva, ahogy a mettlachit lapokat sem rögzítette semmi az alatta lévő homok feltöltésre, így mindkettő felszedése különösebb probléma nélkül zajlott. Nagy nehezen elbontottam a korábbi kisszoba válaszfalait is, sikerült kiszednem az ajtótokot, így mostanra teljesen sima lett a terep.

Lebontottam az utolsó előtti téglasort is, már csak egy sor maradt, amely a mischung rétegen fekszik,hiszen ahogy kiderült a belső részen a rétegrend első szintje a feltöltött föld, amelyre mischungot terítettek, majd erre került egy vékonyabb, pár centis homokréteg, ezen feküdt a mettlachi, azon pedig a parketta. A mettlachi felszedése után is került elő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy itt a házalappal valóban gondok voltak, hiszen a délnyugati sarok közelében jól látható repedés futott végig a homok rétegen.

A süllyedésre utaló repedés a mettlachi alatt

A tervezővel megállapodva tovább kell bontani, az alapot is ki kell szedni és majd sima sávalap kerül a helyére. A mostani lábazatból kikerülő terméskövek pedig maradnak a kertben, jól felhasználhatóak lesznek támfalnak és egyéb kerti elemekhez. Ráadásul egyáltalán nem tájidegen.