Az a helyzet, hogy az erdei környezet nem jelent egy állandóan nedves környezetet. Az őshonos gyertyános-tölgyes a déli hegyoldalakon jóval magasabbra felkúszik, mint a hűvösebb északi lejtőkön. A bükknek itt nyoma sincs, pedig ha átmegyek az északi oldalra ott már találkozom velük. A déli kitettség azonban kedvezőbb, ahogy tapasztaltam májusig, azaz teljes lombfakadásig, szinte teljesen jól besüt a nap a telekre. Pont amikor már kezd elviselhetetlen lenni a hőség, akkor merül árnyékba a kert. A szinte állandó homály és árnyék, legalábbis talajszinten, ami egy északi oldalon lenne, nem biztos hogy jót tesz az ember lelkének hosszabb távon. Szóval nincs baj ezzel a déli fekvéssel.

Más aspektusból viszont felmerült a vízháztartás problémája. Mivel szeretnénk egy kisebb kertet is kialakítani, fel kell rúgnunk a kialakult ökoszisztémát és idegen növényekkel szeretnénk betelepíteni a helyet. A telepítendő növények esetében fontos tényező volt, hogy inkább savanyú talajt kedveljen, bírja az árnyékos, félárnyékos környezetet. Mind korábban már írtam, sikerült is ilyen növényeket találni. A gond a megfelelő vízellátottság körül adódott. A tavalyi - 2022-es nagy tavaszi és főleg nyári aszályos időszak itt is megpecsételte az ültetett növények sorsát. A fele sajnos kiment a szárazság miatt, majd újra kell telepíteni őket. De ez ráébresztett arra, hogy valószínűleg valamiféle öntözési módszert ki kell alakítani. 

A telepített növények szinte mindegyikének a leírásában szerepelt,  hogy jó vízáteresztő-képességű talajt kedvelnek és viszonylag nedves környezetet. Pedig azt hinné az ember, hogy az erdőben mindig jó hűvös és nedves minden. Pedig ez nem így van az esetünkben. Az erdőre lehulló csapadék mennyisége három nagyobb részre oszlik:  a növények levélzete által felfogott vízmennyiségre, és a növényzeten áthulló csapadékra; ez utóbbi két tagból áll, az egyik a levélzeten áthulló csapadék, a másik pedig a fák törzsén lefolyó csapadék. 

Értelemszerűen a csapadékot a kiterjedt lombozat igencsak felfogja és így annak egy jelentős rész nem tud lejutni a talajszintre. Ez ugye csak lombfakadástól lombhullatási érdekes, hiszen amikor nincs levél, akkor ez nem számít, akkor minden lejut. Persze a levélzet által felfogott csapadék - intercepció -  elsősorban az ún. levélfelületi indextől függ, amely tulajdonképpen arról szól, hogy egy nm2-nyi talaj felett hány nm2-nyi levélfelület található. Ez elég jelentős lehet hiszen a falevelek többszörösen is átfedhetik egymást. Tölgyerdőben a lombkorona által visszatartott víztartalom a teljes csapadék mennyiségének nagyjából a negyede körül van ( ez átlagot jelent, hiszen egy felhőszakadás esetén akár majdnem a teljes csapadékmennyiség is lejuthat a leveleken keresztül a talajszintre). A fatörzseken lefolyó víz mennyisége pedig olyan 4 % körül. 

Az intercepcióhoz hozzáadódik még az avarszint is, hiszen a lombkoronán átjutó csapadék nagy része az avarra kerül és ez a réteg is fel tudja fogni a víz egy részét. Összességében a csapadéknak akár 30-40% is felfogódhat a növényzet által ( lombkoronaszint + avarszint). És ezek mellé még ott van a hegyoldal dőléséből származó felszíni lefolyás is, azaz a víz nem beszivárog a talajba, hanem a lejtő mentén folyik tovább. Ez is csökkenti a beszivárgó víz mennyiségét. Persze azt azért jó tudni, hogy a végül a talajba beszivárgó víz egy erdőben egész jól eltárolódik, a talaj vízháztartás ebben a környezetben egész jó, ennek jó indikátora az erdei nebáncsvirág, amely a telken is virulni szokott. Mindezeket nézve a nyári hónapokban kvázi fele csapadékmennyiséggel lehet számolni a tényleges csapadékösszegnek. És ez valószínűleg kevés lesz a telepített bokroknak, lágyszárúaknak. Legalábbis amíg a gyökérzetük nem hatol lejjebb, az agyagos rétegbe. És vannak olyan növények, amelyek nem is fognak lehatolni, mivel inkább a talaj közelében növesztik a gyökérzetüket.

Pont a fentebb vázolt körülmények miatt lett szükséges egy víz utánpótló rendszer. Csöpögtető rendszer mellett döntöttünk, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Még tavaly beszereztük a rendszerhez szükséges cuccokat (csepegtető és nem csepegtető csövek, nyomáscsökkentő, toldók, zárókupak, rögzítő cövekek és egy vezérlőt- AMICO Rain). Fontosnak tartottuk, hogy ne kelljen hálózati áramról táplálni a rendszert, így egy elemes egységet vettünk. A vezérlő egyszerűen működik, programozható és a megadott időpontokban kinyit egy mágnesszelepet, amely engedi a vizet a rendszeren keresztül. Ha letelt az idő , a mágneskapcsoló visszazár és leáll a csepegtetés. Szerencsére alapban zárva van a kapcsoló, szóval ha lemerül az elem, akkor sincs katasztrófa.

A kerti csapra gondoltam rászerkeszteni a rendszert. Egész jó és tiszta vízaknánk van, abból áll ki a kerti csap. Elképzelésem szerint az aknába kerül a vezérlő és onnan fut ki majd a cső. Teljesen jól rákészültem a munkára :) Először elvágtam a kerti csapot, majd mindkét csővégre menetet kellett metszeni. Egy kicsit megszenvedtem mindkét menettel, az egyikkel azért mert nem tudtam rendesen leszorítani, nem volt satum, a másikkal pedig azért mert elforgott. Azt hittem a betonba fogott cső nem fog megmozdulni, de rosszul hittem. Végül azért csak sikerült a menetkészítés.

A kerti csap a vízaknával

Menettel

T idom is bent van a helyén

Ezután egy 3/4-es T idom került be ide; persze mint minden illesztéshez, ide is kellett a jó öreg teflonszalag. A felső részbe visszakerült a csap, oldalra pedig egy tömlővéget tettem és egy slagdarab került rá. A slagot először felül szerettem volna bevezetni az aknába, de elakadtam; valami volt a betonban amit nem tudtam átvinni. Így végül oldalról fúrtam meg az aknát. Készült egy lyuk a bemenő illetve a kijövő víznek is. A vezérlőt elvileg csapra tervezték, így a vezérlő befolyó oldalára is került egy tömlővég egy 3/4-1/2 es szűkítővel. A vezérlő aljára került a nyomáscsökkentő, majd indult a cső. Halványan még csöpögött valamelyik illesztés, de épphogy. Kicsit ívben kellett hagynom, hogy ne törjön meg a műanyag cső. Mivel a vezérlő csak egy körös volt (azaz csak egy csőrendszert tud egyszerre vezérelni), így a csepegtető csőrendszer se lett túl bonyolult. Egész hamar sikerült is leraknom, könnyen össze lehetett építeni, a toldók könnyen kezelhetőek, a csövek fektetésénél is csak arra kellett figyelni, hogy ne törjön meg sehol. Minden rögzítő, műanyag tekerhető anyát teljesen rá kellett húzni, mivel így vált teljessé a csöpögésmentesség. Mivel át kellett vezetnem az egészet az építési területen így megpróbáltam úgy igazgatni a csövet, hogy sehol ne legyen útban. A teljes rendszer olyan 40 méter hosszú lehet, ennek nagyjából a fele csepegtetős, a másik fele nem csepegtetős cső, hiszen az aknától legalább 15 méterre el kellett vezetni a vizet a célterületre és közben ugye minek csepegjen. A rendszerhez elég sok különböző idom kapható, szóval igény szerint tetszőlegesen variálható. 

A vezérlő. Hát igen, egy sima polctartó konzolt tettem fel alátámasztásnak. Nem a legszebb de a célnak megfelel. A képen még nincs rajta a nyomáscsökkentő és a csepegtető cső, amely a vezérlőből alul indul

A csepegtető és nem csepegtető cső összetoldása.

Viszont a tapasztalatlanságom illetve a talán nem teljesen alaposan megfontolt terv miatt átépítésre kényszerültem. Azaz nem kényszerültem, de átgondolva egy jobb megoldás is kínálkozott. De akkor ezt már otthagytam tesztelésnek és a legközelebbi alkalomkor alakítottam át. Mivel kiderült, hogy az eredeti csapnak a csöve nincs a betonba kötve - mivel egy colos védőcső van a betonban, amin keresztül a csap csöve mozgatható és így kivehető -, akkor már célszerűbbnek tűnt, hogy a vízaknába tegyem a T idomot is és így a felszínen nem lesz más csak a csap. Emellett az is eszembe jutott, hogy egy sima egykaros golyós csapot is betehetnék, amit ha elzárok, a kerti csapon keresztül nem jön a víz, viszont a csepegtető rendszer továbbra is kapja a vizet.

Szóval így nézett ki az első alkalommal. Működött, de valljuk be, esztétikailag az a slagcső eléggé gusztustalan.

Így legközelebbi alkalommal már vittem egy új csapot, a tartozékokat és egy 3/4 colos menetes csövet és újra csináltam az egészet. Minden bekerült az aknába, így felül már nincs semmi csak maga a csap. Az tömlővégekre tettem még egy bilincset és így a két bilincs már megfelelően zárt, nem is ereszt sehol a rendszer. Az aknafedél még kapott egy pántot és egy lakatot a miheztartás végett. 

Ez a vége. Jól látható rajta minden

 És az új csap 

Források: Hagyó Andrea: Vízforgalom gyep és erdő területeken

Bolla Bence: Erdőállományok vízháztartása

Führer Ernő: Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben

Elvileg az építkezéseket azzal kezdik, hogy a terven lévő padlószint ( vagy padlószint feletti egy méter) magasságát bejelölik a környező tereptárgyakon. Mikor először olvastam ezt, nemigen tudtam minek kell ez. Most hogy már eléggé benne vagyok ebben a témában, teljesen világos miért is olyan fontos ez. Persze aki tudja és ezzel foglalkozik, annak ez alapvető dolog és felesleges tovább olvasnia. 

Szóval az a helyzet, hogy a terven minden magasságot és mélységet egy viszonyítási szinthez képest adnak meg - +0,5 vagy -3,02 stb. Ezt általában méterben adják meg és általában  - így a mi tervünkön is - a leendő padlószint a 0.00 méter és ez számít az origónak. Amikor az ember mondjuk az alapot ássa, a terven csak annyi van feltüntetve, hogy -3.02. Most ugye én honnan a hózentrógeres radai rossebből tudjam, mikor értem el azt a szintet?! Ezért van az, hogy a padlószintet feljelölik az építkezés környéki stabil tárgyakra és ha mérni kell, akkor ettől a jeltől való eltérést kell nézni. És így a -3.02 méter már egész jól értelmezhető.

Persze ott a kérdés hogy honnan tudjuk milyen magasan van a padlószint? Azaz azt tudjuk, mert a terven az építész az origót, a 0.00-t tengerszint feletti magasságban is megadja, nálunk ez 708.50 méter. Ez idáig ok, de a terepen ez megint kérdéses, hogy honnan tudom én bárminek a tengerszint feletti magasságát? Ha nem vagyunk abban az extra helyzetben, hogy a telkünkön egy magassági alappont található, akkor sehonnan. Azaz dehogynem, hiszen a tervezés előtt szinte mindig kell csináltatni egy geodéziai felmérést, amin viszont szinte minden tereptárgy tengerszint feletti magassága be van jelölve.

A terven jelölve a 0.00 szint, ami 708.5 Balti tenger feletti magasságot jelenti (bal oldalt); a geodéziai felmérésen a vízakna bal alsó sarka 706.419 méter szintén a Balti tenger felett (jobb oldalt). Tehát a különbség 2.08 m

Tehát megvan a tereptárgy, aminek tudjuk a tengerszint feletti magasságát és megvan a leendő padlószint tengerszint feletti magassága is. Innen már csak az van hátra, hogy a tereptárgy magasságához hozzáadjunk vagy levonjunk annyi métert, hogy megkapjuk a leendő padlószint magasságát. Itt még megint bejön egy nehézség, hogy tudjuk a tereptárgy magasságához gyakorlatban hozzáadni vagy levonni a kiszámolt métert. Ehhez jó ha van egy mérőrudunk. Ha megvan a rúd, akkor ráállítjuk a tereptárgyra és egy szintezővel pedig a rúd segítségével bejelöljük, tehát úgy állítjuk be a lézeres szintezőt, hogy a vízszintes lézersugár a kiszámolt méternél metssze a rudat. azaz ahol a leendő padlószint lesz. Ezután már csak annyi van hátra, hogy a szintező lézer jeleit felvéssük a tereptárgyra. Ez nem nehéz hiszen a lézerfény látszik a tereptárgyakon csak festék, vagy kréta, vagy valami jelölő eszköz kell, hogy felvéssük a szintet.

Ha megvan ez a szintjel, akkor az alapárok ásás esetén ha -3.02 métert kell elérnünk, akkor a szintező lézert beállítjuk a tereptárgyon jelölt jelre ( így az a leendő padlószintet, azaz a terven lévő 0.00-t fogja mutatni), a mérőrudat pedig berakjuk az árok aljára. Ha a szintező lézer vízszintes sávja 3.02-nél metszi a mérőrudat, akkor rendben is vagyunk, ha ennél kisebb értéknél, akkor még ásnunk kell, ha ennél nagyobb, akkor már túlszedtük az árkot.

Mostanában már szeretek beruházni szerszámokra, mert úgy érzem később is hasznát vehetem. Persze nem profi szintű, hanem csak sima barkács szerszámokról van szó. Szintezőt is beszereztem és néztem mérőrudat is, de egyszerűen nem volt szívem kiadni 20-25 ezer forintot egy ilyen rúdra. Mivel a mi terveinken -3.02 méter a legmélyebb pont, ezért egy 3.30-as rúdra volt szükségem és össze is eszkábáltam egyet. Hatalmas terveim voltak, szétszedhető, 3 részből álló csilivili csodát akartam, de aztán letettem róla és egyszerűbb megoldást választottam. :D Szerencsére nem milliméter pontosságú kellett, mert azt nem tudtam volna kivitelezni, de centiméterest igen. A bontásból megmaradt cseréplécet használtam, levágtam egy 3.30-as darabot, lecsiszoltam. Egy csavarral hozzárögzítettem a mérőszalagot a léc végéhez és kartonpapírból vágott sablon segítségével minden második centimétert befestettem kékre. Először vonalakat akartam jelölni, de aztán beugrott a vízmérce kinézete amit sokkal könnyebb kivitelezni, így maradt ez a megoldás. A 10-es centimétereket pedig egy piros vonallal és deciméterben jelölt számmal festettem fel. Nem a legszebb, de használható lesz arra a pár alkalomra amikor szükségem lesz rá.

Festés közben

A kész rúd

A Bosch szintező lézer. Jó kis eszköz de kültérre csak kis távolságra alkalmas. Az állvány nem tartozék, az egy fotóállvány, de mivel szabvány menetes ezért a szintező is ráment.

A tervem egy helyen hiúsult meg. Hiába szereztem be egy egész jó kültéri szintezőt, nem elég erős, és mivel a kiválasztott tereptárgy (a vízakna bal alsó sarka) annyira messze helyezkedett el a szintezőtől, hogy napközben nem lehetett kivenni a lézersugarat a rúdon, így meg kellett várni az alkonyatot, amikor már szépen le tudtam olvasni a megjelölt értékeket. 

Alkonyatkor lehetett már látni a lézert.208 cm. Jó, 207.8 :D

Update: Aztán persze megtaláltam ami hiányzott  :)  Vannak ún. lézerszemüvegek, amelyek pont emiatt lettek kitalálva, kültéri esetekben, mikor túl világos van és nem látható a lézerfény, akkor ezeknek a szemüvegeknek a segítségével könnyebben észrevehető lesz a lézer jele. Zöld és piros lézerhez külön zöld és piros szemüveg is kapható.

Update2: Azért az a szemüveg sem csodaszer. Nagyjából olyan 2-3 méterrel növeli azt a távolságot, ahol még észre lehet venni vele a lézersugarat.

Update3: A mérési folyamat teljesen korrekt volt, csak azt rontottam el, hogy nem a vízakna felső pontjához kellett volna viszonyítanom, hanem a vízakna sarkának terepszinti pontjához. Szerencsére hívtam földmérőket - más okból - és ők helyretették a dolgot.

A tervek már elkészültek. Szerintem sehol sem megy zökkenőmentesen egy házterv elkészítése, egyezkedések, megvalósíthatóságok kontra elképzelések, lehetőségek, ragaszkodások a megvalósíthatatlanhoz, túlzott kreativitás mindkét oldalról, ésatöbbi. Mint korábban említettem, nem álmodtunk jacuzzis, biliárdtermes, folyjon benne a víz felfelé palotát, tulajdonképpen úgy gondoltuk, hogy a régi házat próbáljuk meg visszahozni. Így nem is léptünk fel hatalmas igényekkel a tervező felé, mint egy korábbi bejegyzésben fel is vázoltam saját készítésű rajzokkal az elképzelésünk origóját. Talán ezért nem is volt gond a tervezéssel. A tervező által elküldött első vázlatokban még eszközöltünk pár javítást - pince alakja és mérete kisebb, a lépcső a teraszra máshol legyen- , de hamar megszületett a végső eredmény.

Be kell valljam igencsak tetszetős a végeredmény. Annyira merev volt a gondolkodásom, hogy teljesen meglepett mikor a tervező által küldött vázlatokon az egész helyiség eloszlás megfordult, azaz az utca felőli oldalra került a bejárat, a konyha és a fürdő, míg a másik oldalra a nappali. És mikor átgondoltam rájöttem, hogy ez még logikusabb, mint az eredeti felállás. Emellett a tervezőnk még arra is figyelt, hogy az épület ne legyen tájidegen; idézem: "Az épület egyszerű téglány alaprajzra szerkesztett csonkakontyos tömegképzése a palóc építészeti hagyományokat használja fel. Természetes anyaghasználata a hely karakteréhez és a településképi követelményekhez illeszkedik.". Oké van benne pár szakszó, de azért átjön a lényeg ;). A színképzés is nagyon tetszik, a szürke, a sötétbarna és a fehér a műkő lábazat borítással igencsak rendben van, hozza a hegyi házikó érzést. És ez fontos volt számunkra.

Délről

Nyugatról

Szóval ez lesz majd a végeredmény. Egyszer. Ha eljutunk odáig :D

Korábban azt írtam, lassan kialakul az új alapnak szükséges árok. Nos, elhamarkodott kijelentés volt, mivel még is most is azzal foglalkozom, hogy a régi alapot szedem ki. Jóval több és nehezebb munkára volt szükség, mint számítottam. Ez valószínűleg az optimista hozzáállás és tapasztalathiány következménye miatt történt. Az ember el se hinné mennyi rohadt sok követ el tud nyelni egy ilyen alap. Amelyek a föld felszíne felett voltak beillesztve a falakba azok még hagyján, de amelyek a talajszint alatt helyezkedtek el, azokkal igencsak meggyűlt a bajom. Beleragadva az agyagba, jól beágyazódva feküdtek a talajban, igencsak melósnak bizonyult kibányászni őket, ráadásul némelyik 40-50 kilót is nyomott. Kíváncsi lettem volna vajon ezt mennyiért bontják le? Biztos minden extra feláras lett volna, a nehezen megközelíthetőség, az extra köves talaj, a madárcsicsergés... 

Könnyedén azt mondtam, szintén korábban, hogyha beomlik majd lapátolok. Óriási nagy hiba volt, hogy lusta voltam! Már akkor, amikor kiástam az árkokat, be kellett volna védeni őket, mert elég sok pluszmunkától megóvtam volna magamat. Nem csak beomlott, hanem összekeveredett a talaj a sittel. Szóval elég nagy botorságnak számít a részemről, hogy nem védtem be már az elején az árkokat.

Most végre megcsináltam és bedeszkáztam a feltöltést, hogy a kiásott árkokba nem ömölhessen vissza föld. Mondjuk most se csináltam a legjobban, mert az lett volna az optimális ha figyelek az 50 centis szélességre. Mivel nem 30 hanem 50 centi széles lesz az új alap is, úgyhogy ugyanolyan széles árok kell, mint volt. Szóval az 50 centire nem nagyon figyeltem, úgyhogy majd ezt is pontosítani kell, de mivel még a szintezés hátra van, akkor majd módosítom a deszkák helyét. Bár nem kellett volna összeszögelni őket :D Szerencsére a bontásból eltett deszkákat fel tudtam használni. Egy kicsit rendezettebbé tettem az építési területet, sajnos a sittnek egyre kevesebb a hely, de nagyon remélem még el fog férni minden, a kitermelt földet is megpróbáltam nem szanaszét dobálni.

A keleti oldal

A délkeleti sarok

Az északi oldal

A középső árok

Most ismét jó alkalom kínálkozott arra, hogy felvigyek egy vésőt, hogy a bontást tovább csinálhassam. A terasz alatti fal máshogy volt összerakva, mint a ház alatti; itt a lábazat keskenyebb volt, azonban a köveket cementtel illesztették egymáshoz, így nem lehetett simán szétkapni őket. A föld feletti részt még széttudtam ütni ugyan a nagy kalapáccsal, de a föld alatti részhez már bontókalapács kellett. Ez egy harmadik gép, ezzel lehet vízszintesen is dolgozni, nem annyira nehéz és a bérlése is olcsóbb.

Hikoki

Mindig elbizonytalanodom, valóban le kellett bontani a házat? Nem lehetett volna megmenteni? Nem kellene ezen gondolkozni, hiszen már mindegy, de azért mégis. Most tavasszal ismét vizes az egész déli árok, ezt nem tudom ki lehetett volna kerülni utólagos drén lefektetésével, vagy sem.

A déli árok tele vízzel, valószínűleg nem csak közvetlen esővíz

Már az egész folyamat elején azt tartottuk szem előtt, hogy ha lehet és megvalósítható, akkor nem az anyagokon, nyílászárókon, stb. szeretnék pénzt megtakarítani, hanem azon, hogy amit lehet magunk végzünk el. Ez lehet naív elképzelés, lehet azt sugallja, hogy mi mindenkinél okosabbnak és ügyesebbnek gondoljuk magunkat. De nem erről van szó. Több olyan dolog van ami miatt emellett tettük/tennénk le a voksunkat

• először is a pénz, amivel munkadíjat tudjuk megspórolni;
• emellett ott van az a tényező is, hogy amit magunk csinálunk, hiba esetén csak magunkra lehetünk dühösek; viszont az utolsó cementszemig tudni fogjuk mi és hogyan került bele a házba;
• harmadszor ott van az a rengeteg, kókler kivitelezőről, szakemberről szóló bejegyzés a fórumokon, csoportokban, a neten mindenhol, amelyek igencsak elveszik az ember kedvét attól, hogy kiadja a munkát a kezéből, és én nem az az ember vagyok, aki rossz munka esetén képes elküldeni a fenébe a munkásokat.
• negyedszer azt is fontos megemlíteni, hogy a legtöbb munkát egy kis odafigyeléssel, utánajárással saját magunk is meg tudjuk oldani ( és ez nem beképzeltség!) és mivel nem egy ötemeletes, 30 lakásos társasházról van szó, hanem csak egy kicsi nyaralóról, így nem nagyképűség azt állítani, hogy képesek vagyunk rá. Persze lesznek munkafázisok, amelyeket nem vállalunk be, de a legtöbbel elbírunk magunk is.
• ötödször pedig ott van az a nem elhanyagolható tényező, hogy szeretjük csinálni és egyáltalán nem nyűg a dolog.

A legnagyobb hátránya viszont, hogy sokkal több időbe kerül, de mivel annyira nem sürget minket senki, ezért ez nem érdekes.

Szóval ez a mi hozzáállásunk a dologhoz, azonban van ennek egy jogi oldala is, amelyet - ha mindent legálisan szeretnénk véghezvinni - nem hagyhatunk figyelmen kívül. Nem vagyok jogban (sem 😀 ) hozzáértő, keresgéltem a neten különböző bejegyzéseket, írásokat, jogszabályokat erről, hogyan és miként lehetne azt kivitelezni, hogy magunk csinálhassunk fizikai munkát a saját nyaralónkon.

A jogszabályok eléggé megkötik az ember kezét, és tegyük hozzá teljesen érthető módon, hiszen egy nem szakmabeli miért végezhessen olyan építőipari tevékenységet, amely hozzá nem értés esetén komoly baleseteket is okozhat? És mégis ott van ilyenkor a kérdés -és szerintem ez is teljesen jogos -, hogy vajon miért nem áshatom ki magam az alapozás árkát, miért nem csinálhatom meg a vasalást az alapba, miért nem keverhetem magam a betont, miért nem rakhatom magam a falat? Saját véleményem szerint szakmák között is vannak könnyebbek és nehezebbek olyan szempontból, hogy egy laikus is bele tud tanulni iskolába járás nélkül vagy sem. Például nem kezdenék el műteni, ha nem vagyok orvos, de egy alapárkot kiásnék, akkor is ha nem vagyok kőműves, repülőgépet nem vezetnék neten található leírások alapján, de vasalást meg tudok csinálni még akkor is ha nem vagyok kőműves és így tovább.

A jogszabályi háttér a saját esetünkre vonatkoztatva (2023-03-23-án)

Kell-e építési engedély? Mivel a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 1 mellékletében - ahol fel vannak sorolva az építési engedély nélkül végezhető munkák - felsoroltak közé nem tartozik és mivel a 155/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet 1 § (1) pontjában felsorolt feltételek sem igazak rá (egyszerű bejelentés) - mivel nem lakóépületről van szó, és nem is lehet lakóépület mivel üdülőházas övezetben van a telek - , ezért kell hozzá építési engedély.

Kivitelezési dokumentáció kell-e ? A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 22 § (1)(a) pontja alapján ha kell építési engedély, akkor kivitelezési dokumentáció alapján végezhető az építés, tehát ez is kell.

Kell-e e-napló? A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 24 § 1 pontja alapján, -  hogyha kell kivitelezési dokumentáció, akkor kell építési naplót vezetni - kell.

Kell-e felelős műszaki vezető (FMV)?  A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 13 § 1 pontja alapján, amely szerint az építési munkálatokat az FMV irányítja, a 8 pont alól nem mentesülünk sajnos, mivel kell kivitelezési terv, mivel építési engedélyköteles az épület - kell.

Szóval eddig világos a helyzet. Itt viszont választhatunk, vagy keresünk egy generálkivitelezőt, vagy a különböző részfeladatokra keresünk vállalkozókat. Jelenleg még nem tudjuk melyik lesz a befutó

Kell-e műszaki ellenőr? A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 16 § 1 pontja alapján, akkor kell műszaki ellenőrt fogadnunk, ha nem generálkivitelezővel csináltatjuk a munkát, tehát ha keresünk külön kőműves, villanyszerelő, ács, stb vállalkozókat. 

És akkor mikor végezhetem én a munkát? A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 12 § 6 pontja alapján:

"(6) ^*  Az építőipari kivitelezési tevékenység építési szakmunkáit vagy annak egyes munkafázisait saját részre vagy a Ptk. szerinti hozzátartozó részére a vállalkozó kivitelezői tevékenység végzésére nem jogosult személy is végezheti

a) szakirányú szakképesítés nélkül,

aa) ha az építőipari kivitelezési tevékenység végzéséhez nem kell kivitelezési dokumentáció, vagy

ab) kivitelezési dokumentációhoz kötött építőipari kivitelezési tevékenység esetében a vállalkozó kivitelező jóváhagyásával, felügyeletével,

b) szakirányú szakképesítéssel azt a szakmunkát vagy munkafázist, amelyre a szakképesítése kiterjed,

a szakmai szabályok betartása mellett."

Kiemeltem ami ránk vonatkozik: nincs szakirányú képzettségem, ( programozó vagyok b@ssza meg 😁 ),és kell kivitelezési dokumentáció. Mivel könnyen bele lehet kavarodni a dolgokba, ezért az illetékes kormányhivatal Építésügyi Osztályára is bementem és ott mondták: ez generálkivitelező esetében a gyakorlatban azt jelenti, hogy kell keresnem valakit  - vállalkozó kivitelezőt - akivel szerződést kötök és a szerződésbe beleírjuk, hogy én mit csinálok meg és ő mit csinál meg. Ha nem generálkivitelezős utat választjuk, akkor külön-külön kell szerződnöm a szakági vállalkozókkal és kell műszaki ellenőrt is fogadni. Ha generálkivitelezőt találunk, akkor a felelős műszaki vezető kérdése is meg van oldva, hiszen egy generálkivitelezőknek általában van ilyen munkatársa. Ha külön-külön szerződünk a vállalkozókkal, akkor valószínűleg FMV-t is kell fogadni.

És ami a legnagyobb kérdés: találunk-e vajon ilyen vállalkozó(ka)t, aki(k)nek kvázi csak az lenne a feladatuk, hogy ellenőrizzék a munkát és vezessék az e-naplót?

Források: Építem a házam blog , epitkezes.info.hu, epitesijog.hu

Ahhoz hogy a házat felépíthessük, mindenképpen kell egy tervező, aki elkészíti a szükséges terveket, amelyeket be lehet adni és amely alapján fel lehet építeni a házat. Ez nem kikerülhető, legalábbis ha hivatalos úton szeretnénk házat építeni. Mi emellett  döntöttünk és mivel nem vagyunk építészek, ezért keresnünk kellett valakit.

Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz dolog lesz. Azt hittem csak írok egy emailt és máris minden klappolva halad előre. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom egyáltalán nem így történt. Már amikor megvettük a telket, akkor felvettem kapcsolatot egy közeli építésszel, Csak úgy találomra, az interneten keresgélve választottam ki egy szimpatikusnak tűnő honlapot. Akkoriban ugye még fel sem merült a teljes bontás és újraépítés, csak egy tetőt szerettük volna felújítani, és lakhatóvá tenni a tetőteret. Mit tudtunk mi még akkor arról, hogy a ház erre egyáltalán nem alkalmas!

Amúgy az ismerős ismerőse nevű társadalmilag igencsak gyakori kapcsolat keresést mellőztük, még sosem származott belőle számunkra kellemes végkifejlet.

A helyszíni szemle során az építész körbejárta a házat, megnézte, leméregette, elmondtuk neki az akkori célt, majd pár nap múlva elküldött egy egymillió körüli tervezési árajánlatot. Persze leesett az állunk és persze nem fogadtuk el. Nekünk nagyon soknak tűnt. Azóta már kiderült nem volt az az ajánlat annyira sok, de így elsőre eléggé ütött. (1)

Tovább keresgéltem, majd ismét találtunk egy szimpatikus honlapot. Ismét levelezés, majd telefonálgatás, helyszíni szemle. Az építész alaposan felmérte a házat, fényképeket készített. Aztán a statikusával megbeszélte a dolgot, aki azt tanácsolta neki a képek alapján, hogy meneküljön ettől az épülettől. Az nem volt ebben az ügyben a szerencsés, hogy nem mondta ki a szemünkbe, az épületre nemhogy ráépíteni nem lehet, hanem inkább az egészet le kellene bontani. Egy kis mismásolás, nem akarják hogy túl sokat költsünk az épületre, nem szeretnék ha szopórollerre kerülnénk. Persze nem ezekkel a szavakkal. Szóval az lett volna a legjobb, ha kerek-perec megmondják, az épületet a legjobb lenne lebontani és az alapoktól újra kezdeni az egészet. Ajánlatig el se jutottunk. (2)

Újabb kör. Most már nem honlapot kerestem, hanem névsort. Talán a joszaki.hu-n találtam rá a következő építészre. Ismét telefon, ismét helyszíni felmérés. Itt már sokkal jobban alakultak a dolgok. Egyértelműen megmondta, hogy erre a házra nem lehet tetőteret ráépíteni, sőt, bontani kellene. Elsőre abban maradtunk, hogy megnézem milyen mélyen van az alap és egyáltalán milyen az alap. Megástam a kutatógödröket, elküldtem a kért információkat. Levelezgettünk, kérdeztem tőle jó pár dolgot, és tulajdonképpen a beszélgetésünkből indult el a gondolat egy könnyűszerekezetes ház építésének irányába. Ő a SIP panelt említette. Szóval jól indult a dolog, de aztán ez a kapcsolat is dugába dőlt. Ugyanis egyszerűen nem haladtunk előre. Nem készült el semmilyen terv, csak állandóan toltuk a határidőket, mikor kezd el vele foglalkozni. És aztán meguntam megírtam neki, hogy sajnálom, de azt hiszem jobb lesz ha inkább szakítunk, neki is és nekünk is jobb lesz. Mindennek ellenére igencsak jó volt a viszonyunk.(3)

Kész csőd: 3 építész, 0 terv.

Ez az utolsó próbálkozás fél évig tartott, mire eljutottunk oda hogy elváltunk. Ezután ismét keresésbe fogtam, ismét az internetet túrtam. Beleestem az internetes keresőmotorok csapdájába: az első pár oldalt néztem csak és írtam is pár helyre. Tetszetős honlapok, minőségi tervező irodák, szép képek. Ez is a tapasztalatlanságomnak tudható be, de itt is kudarcra volt ítélve a tervem. Ugyanis az ajánlatok itt is igencsak magasak voltak. Amikor egy fickóval tudtam telefonon beszélni és kiderült mit szeretnénk, mekkora projektről van szó, elárulta, hogy nem tudnák olyan olcsón megtervezni a házat, ami nekem megérné. Egy iroda drágán tervez hiszen van rezsiköltéség, van áfa, ki kell termelni az alkalmazottak bérét, a cég működéséhez szükséges inputot. Azt ajánlotta, hogy próbáljak meg egyéni vállalkozókat keresni, mert ők biztos olcsóbban el tudják vállalni.(4)

Megfogadtam a tanácsát és most már nem cégeket, kft-ket kerestem. Fel is vettem ismét a kapcsolatot pár egyéni építésszel, ismét telefonbeszélgetések, egyeztetések, egy tervezővel már egész sokáig eljutottunk, De közben próbáltam a SIP házakról is érdeklődni, miként és hogyan megy is ez az egész. Írtam egy SIP-es vállalat területi képviselő cégének, akiktől sikerült megtudnom, hogy is van ez az egész. Kiderült, hogyha megrendelem tőlük a házat - tehát a fal és a többi elemeket - akkor a tervezést tulajdonképpen ajándékba adják. Így a korábbi tervezőnek, akivel legutóbb felvettem a kapcsolatot, sűrű elnézések közepette megmondtam mi a helyzet és elköszöntem tőle (5). Szóval az ingyen tervezéshez az kell, hogy kössük meg a szerződést, mert a tervezés csak szerződéskötés után ingyenes. Ez teljesen érthető, de valahogy ekkor már nem tűnt olyan szuper ötletnek az egész; ódzkodtam tőle, mivel tudtam, hogy lassan fog haladni az építkezés. A területi cég kolléganője azt hiszem nem vette komolyan az érdeklődésemet,, nem nagyon erőltette a levelezést. És így szépen elmaradt az egész (6).

Ismét keresgélni kezdtem, már nem érdekelt annyira SIP panel, inkább csak az volt a lényeg, hogy kész ház legyen, azaz a paneleket gyárban gyártják le  és a helyszínen csak összerakják. Ez ugye nem azonos azzal, amikor helyszínen megy a gerendaváz felépítése, a szigetelőanyag vázba építése. A kész ház szimpatikusabbnak tűnt, egyrészt mert a paneleket nem a terepen rakják össze, így biztos pontosak lesznek a méretek, a szigetelőanyagok fixen ragasztva vannak az osb lapok között, másrészt mert ezt akár egyénileg is össze lehet rakni ( ha csak a szerkezetet kéri az ember).

Elég sok ilyen készház gyártó cég van, mivel Magyarországon ez még elég új dolog, nagy múlttal egyik cég sem rendelkezik. De valahogy mégis csak bizalmat kell szavazni valamelyiknek!  Végül is letettem a voksomat az egyik mellett és írtam nekik. A levelezés elindult, kaptam is ajánlatot a ház elemekre.Ez mind szép és jó, de még mindig nem volt tervező, aki az elképzeléseinket áttranszformálja tervekké. Megkérdeztem a céget, tudnak-e ajánlani tervezőt és kiderült, hogy az általuk küldött árajánlat végén ott szerepelt annak a két tervezőnek az elérhetősége, akikkel a cég szívesen dolgozik együtt.

Nosza rajta, már majdnem a célegyenesben vagyunk! Mindkét elérhetőségi címre írtam egy emailt, amelyben felvázoltam miről is lenne szó! Az egyikre szinte még aznap jött válasz, az ajánlat 4(!) millió Ft-ról szólt. Nem tudom mit tartalmazott pontosan az ajánlat, de azt hittem rosszul látok. Van az az elterjedt nézet, hogy a terv nagyjából a teljes építési költség 10%-a szokott lenni. Ez is ehhez az ökölszabályhoz igazodott: az elképzelésünk a cég szerint teljes generál kivitelezéssel nagyjából 40 millió forint lenne és ehhez alakították az árat. Ez mind rendben is van, de ezt az árat nem tudtuk elfogadni.(7)

A másik ajánlott tervező is válaszolt, ott nagyjából két millióra jött ki a terv. Nos ezt sem fogadtuk el. (8)

Végül a Facebookon az egyik könnyűszerkezetes csoportban találtunk egy tervezőt, aki készségesen elvállalta a tervezést. Egyéni vállalkozó, teljesen elfogadható árat adott - jóval egymillió alatt -, amely elvileg tartalmazza az összes olyan dokumentációt, amely az engedélyeztetéshez szükséges. Nekünk pont ilyenre volt szükségünk. Szerződést kötöttünk és már halad is a munka. Egy kicsit még tartok attól, hogy a házgyár és a tervező által készített tervek miként fognak kapcsolódni, nem lesz-e valami egyet nem értés, megvalósíthatatlanság, illetve a házgyár le fogja-e tudni a fal paneleket gyártani a tervek alapján. 

Szóval nagyon macerás volt a megfelelő tervező megtalálása. Mondjuk csak két kiszállási díjat kellett kifizetni, mire megtaláltuk a mostani építészt.

Kialakítottuk az első kis támfalacskát a telken. Nem egy nagy alkotmányról van szó, mivel nem jelentős a lejtés, így csak pár 10 cm-nyi emelés történt. Ez különben a véglegesnek szánt kert terv koncepciójának a része.

Előtte azért utánaolvastam, hogyan is kell összerakni egy ilyen támfalat. Sokféle módszer van, lehet például  előregyártott beton elemekből, vagy csak szimplán kövek felhalmozásából. Most persze leírhatnám milyen típusai vannak a támfalaknak, de nem szeretnék itt okoskodni, én is a neten találtam pár cikket (például ez is arról szól ), ahol ezek össze vannak rendesen foglalva, akit érdekel úgyis utánanéz. A lényeg, hogy 1 méternél kisebb (alacsonyabb) támfalak esetén nincs szükség nagyobb előkészületekre, betonozásra, merevítésekre, így elég egyszerű dologról van szó.

Szóval ez lesz a helye

A helyét már régebben kinéztem, egy háromszög alakú terület lenne, ahol a két rövidebb oldal lesz tulajdonképpen maga a támfal. Szerencsére kőből elegendő állt rendelkezésre �, úgyhogy azzal nem kellett foglalkozni. A  célom egy nagyjából természetes kis falacska összerakása, amelyről csak a vonalvezetés árulja el, hogy mesterséges.

A hely kiválasztása után, kiástam nagyjából egy ásónyomnyi mélységben a nyomvonalat. Elég macerás munka volt, mivel rengeteg gyökér nehezítette az ásást. A kitermelt földet nem vittem messzire hiszen a feltöltéshez szükség lesz rá. 

Elvileg az aljára nagyobb, masszívabb köveket kellett volna tennem, ezután kisebbeket, végül a tetejére nagyobb laposabbakat. Nos, ez az elmélet. Próbáltam követni, de egy idő után el kellett döntenem: vagy évekig itt fogok keresgélni, vagy nem lesz annyira tökéletes. Az utóbbi győzött � Szóval keresgéltem, de nem vittem túlzásba; néha el kellett engednem egy elképzelést és más köveket keresnem.

Szép lassan megtelt az árok, ezután következett a többi kő. Nem tudtam tartani a szinteket, így összevissza pakolgattam. A kövek közötti réseket agyaggal töltögettem ki.Megpróbáltam, hogy ne hagyjak túl nagy üregeket a kövek között, így jó sok agyagot betuszkoltam a hézagokba. 

Aztán végül csak összeállt a rendszer. Nem lett egy Macchu Picchu, de egész jól sikerült. A kövek nem teljesen stabilak ugyan, de ha majd jól "összeérik" a rendszer ( csapadék, növények, gyökerek, stb.), akkor valószínűleg erősebb lesz. Maguktól a kövek nemigen fognak elmozdulni. Az utolsó sor elemei, azaz a fedőkövek sem azok a jól megtermett, robosztus darabok. 

Végül be is ültettem pár növényt. Ezt a részt olyan harasztos, árnyékliliomos területnek céloztuk be, hiszen amúgy is itt található egy nagyobb telep erdei pajzsika. Sajnos kevesebb növényt vettem mint kellett volna, de sebaj, tavasszal mikor kihajtanak és látjuk mi a helyzet, akkor majd pótoljuk. Viszont locsolni mindenképpen kell majd.

Mivel a teraszt is bontani kell, ezért most megint egy látványosabb munkával haladtam előre a telekátalakítás Mount Everestjén, úgy nagyjából 2000  méteren �. Mivel eddig úgy terveztük, hogy hozzá sem nyúlunk, ezért mindent oda tettem, ami kikerült a házból, így ott kuporogtak a sarokban a tetőről leszedett palakupacok, a kibontott nyílászárók, az innen-onnan előkerült vasdarabok, az olajkályha, stb. Így először ezeket kellett elpakolni az útból. A másik nagyobb probléma, hogy a terasz alatti félszuterénben tároltunk rengeteg mindent. Pont emiatt szereztük be a kis kerti tárolót, így át kellett oda cipelni szinte az összes kacatot. Szinte, mivel akadt pár cucc amit sehogyan sem tudtam beszuszakolni a kis házba, de szerencsére a nagy részét sikerült.

Munka előtt

Ó kéj, ó mámor! Mivel van áram, ezért felhagytam a korábbi Wacker BH55 robbanómotoros géppel és megpróbálkoztam egy elektromos Hilti TE 2000-AVR-rel. És micsoda különbség, mindenképpen megérte váltani. 

A munkatársam

A kevéske tapasztalatom alapján a Hilti jó sok előnnyel rendelkezik a Wackerhez képest:

• Könnyebb és kisebb a gép
• Olcsóbb a bérlése (legalábbis ott ahol én béreltem)
• Olcsóbb az üzemelése. Tény, hogy nem néztem mennyi áramot fogyasztottam el,de mivel 2000 W-os a gép ha mondjuk 6 órát volt bekapcsolva, akkor az olyan 12 kWh lehetett ami mondjuk 100 forinttal számolva 1200 Ft, míg a Wackerhez kellett vagy 3-4 liter benzin, ami piaci árral számolva olyan 2100-2800 Ft
• Csak egy gombnyomás és indul, nem kell berántani.
• Erősebb
• Halkabb is valamivel

Van azért pár hátránya is:

• Ha nincs áram akkor nincs munka, legfeljebb simogatni lehet, vagy súlyzózni vele
• Hosszabbító is kell
• Nem lehet vele szögben vésni. Míg a Wackerral simán bontottam akár 45 fokos dőléssel is addig a Hilti már pár fokos függőlegestől való eltérésnél sem akarta az igazat

A terasz szépen eltűnt a Hilti erőszakos követeléseinek következményeként. Szerencsére a födém nem volt vastag, úgy nagyjából 10 cm lehetett. A födémet a kamra felett 8-as vasakkal erősítették meg, azonban ahol nem volt alatta üreg, ott a betonba drótfonatot toltak, a bontókalapács jó sokszor bele is akadt, átkozódtam ilyenkor rendesen. De végül sikerült teljesen felszedni a 18 nm-t. A végén még arra is maradt időm, hogy a korlátot is szétvagdaljam. Úgy néztem ki majdnem, mint egy élmunkás,  véstem, bontottam, flexeltem, már csak a félmeztelenség hiányzott, a markáns szögletes áll, meg a szúrós tekintet.

Lerombolva

A régi házhoz úgy a 80-as években építették hozzá a teraszt. Akkoriban a ház előtt egy ciszterna kapott helyett, viszont a terasz építésekor teljesen lebetonozták, és arra kerültek a járólapok. Most kibányásztam a víztározót. Nem tudom miért, de azt hittem tele lesz emberi csontokkal, vagy falevelekkel, régi VHS pornókazettákkal, a Riemann-sejtés bizonyításával. De nem volt benne semmi, teljesen üresen és tisztán találtam meg. Nagyjából 120 cm x 100 cm x 120 cm-es lehet a mérete, úgyhogy simán elfér benne 1000 liter víz. Jó lenne valahogy hasznosítani víztározásra, bár egy kicsit gondolkozni kell rajta, hogy legyen megoldva, hiszen az új terasz a régi helyére kerül majd.

A kis rejtett ciszterna

Mivel a teraszt is lebontjuk, ezért a terasz alatti helyiségben tárolt pár szerszámnak és egyéb dolognak kellett valami tárolóféle, amelybe eltehetjük őket. Nézegettem a kerti tárolókat, de semmiképpen nem szerettem volna drága és nagy megoldást, hiszen terveink szerint és ha minden jól sikerül, akkor csak átmeneti tárolásra lenne szükség. Ha kész lesz a ház, akkor a kerti tárolóra nem lesz tovább szükség. Emiatt a legolcsóbb és legkisebb tárolókat kerestem. Alapvetően kétfélét találtam, fémből illetve műanyagból készülteket. A fémlemezeseket egy kicsit olcsóbban számítják, azonban ahogy elolvastam a megjegyzéseket az ár összehasonlító oldalakon, úgy döntöttem inkább műanyag házat szerzek be. 

Szerencsémre egy adminisztrációs illetve weboldal hiba miatt, egész jó áron jutottam hozzá a címben említett kis tárolóhoz. Volt ugyan még kisebb, de ez a nagyjából két négyzetméteres alapterület szükséges, ha mindent el akarunk tenni. 

Először olyan bemutatóféle, összeszerelős bejegyzést szerettem volna készíteni, de aztán hagytam a francba, nem az én világom ez a mi van a dobozban bohóckodás �. Úgyhogy inkább csak egy egyszerű összefoglaló lett belőle. Az unboxing is elég minimalistára sikerült �

Unboxing. Szóval ez volt a dobozban :)

Az útmutató is azt ajánlja, hogy sima alapot keressünk a rendszerhez. Sajna eléggé összekuszáltam magam, nem voltam elég határozott, hova is tegyem. Először a földön akartam neki helyet találni, el is kezdtem kialakítani, de aztán rájöttem, ez sehogy sem lesz jó. Betonozásról szó sem lehetett  Maradt az emésztő, amely elég vastag betonnal van fedve és így úgy határoztam oda fogom telepítem a dolgot. Azzal is elment jó sok idő, hogy tisztára varázsoljam a terepet. Egy óra volt, mikor nekikezdtem az összeszerelésnek.

Elég nagy dobozban vettem a csomagot, be se fért a kocsiba, csak a tetőre, azt hittem csak azért mert egymás mellé vannak téve az elemek, de aztán kiderült, hogy az alaplap mérete adta a doboz méretét is. Szóval egy kicsit nehézkesen ment a szállítás, de végül sikerült. Az útmutató szerint két ember szükséges az összeszereléshez, ami a tapasztalatom alapján valóban helytálló, de egyedül is össze lehet építeni, csak egyes fázisok kissé nehézkesek. A második ember inkább csak arra kell, hogy pár esetben tartsa a paneleket, a súly nem okoz gondot. Néhány lépést kell máshogy csinálni, mint ahogy az útmutatóban le van írva. Az összeszerelési segédlet különben teljesen jól használható, tulajdonképpen nyelvfüggetlen, csak az ábrákat kell tudni értelmezni. Néhány ábránál van pár mondatos angol megjegyzés.

Elég rugalmasak és vékonyak a műanyag lemezek

Amikor a műanyag mellett döntöttem, nem tudom miért de azt hittem, ez biztos vastagabb lemezből készült. Hát nem. Akár teljesen ívbe is lehet hajlítani a paneleket. Az alumínium merevítéseknek köszönhető, hogy a lemezek megállnak a helyükön. Az fém keret nagyon korrekt, minden elemre - még a műanyagokra is - rá van vésve, vagy ragasztva a száma, így az útmutató alapján könnyen megkereshető az adott alkatrész. 

Az alkatrészekre jól láthatóan rá van ragasztva, vagy bele van gravírozva a számuk

Az összeszerelés a szokásos menetben történik, vagy inkább úgy mondanám a lehető leglogikusabban halad előre:  először a hátoldal, majd az oldalfalak, az ajtó melletti kis panelek, ezután a tető váza, a tető panelek, végül az ajtó.

Az oldalfalak belefűzve a merevítő profilokba

Szinte mindenhol pontosak a furatok, bár akadt pár eset, amikor elég nehezen tudtam rendesen összeilleszteni az elemeket. A falak összeillesztése elég egyszerűen ment, az alumínium profilokba készített sínek tökéletesen passzoltak a műanyag lemezekben lévő hornyokba. A falak építésénél valóban el kelt volna egy segítő kéz. El is tértem az útmutatótól és csak akkor csavaroztam le a paneleket az alaplaphoz, mikor már álltak az oldalfalak, mert így nem, dőltek el. A falak alumínium profiljaiban lévő sínekbe kellett illeszteni a négylapfejű csavarokat, majd belülről megfogatni őket egy anyával és ezután csavarozni az alaphoz. Érdekes ötlet volt, még nem találkoztam ilyennel korábban. 

A négylapfejű csavar...

és a profilon található sín, amelybe beleillik

Az ajtó melletti vékony panelekkel gyűlt meg a bajom, Valamiért nem akartak megfelelően passzolni a helyükre, ugyanis itt a műanyagban nem voltak hornyok és sínek sem a fémben, így simán szét tudtak csúszni. Mondjuk nem is értem itt miért nem voltak hornyok, semmi nem indokolta a hiányukat. Szóval itt szintén jól jött volna a segítség, 

A falak a helyükön, de azért itt még cseklik-csaklik az egész. Különben az elemek egyszer sem törtek, vagy sérültek meg, mikor véletlenül kihajoltak, vagy eldőltek a helyükről. Pedig akadt egy-két ilyen alkalom

Ezután belül lecsavaroztam mindent, majd a falak felső élére kerültek a további fém profilok. A felső sarkokat műanyag elemekkel kellett összehúzni. A profilok előkészített furatokkal érkeztek, amelybe a csavarok vágták a menetet. minden csavarból adtak plusz darabot is. Ezután került fel a tető és itt volt egy jó nagy adag szívás, mivel az alsó kereszt merevítők egyszerűen nem akartak a helyükre csusszanni. A már korábban meghúzott csavarokat kellett ismét kilazítanom, mire végre sikerült összeerőszakolnom az elemeket. De elment vele több, mint egy óra. Sajnos belül egy csavart ki is kellett szednem, hogy sikerüljön. Simán lehet, hogy valahol valami félrecsúszott az összeszerelés közben, de ugyanakkor annak is nagy az esélye, hogy tényleg nem minden passzol mindenhol tökéletesen.

A tető tényleg egyedi, nem átlátszó és mégis átereszti a fényt. A tárolón nincs ablak, azonban ez a fényáteresztő tetőlemez biztosítja az elegendő fényt belül.Az alaplapot le lehet rögzíteni a szilárd talajhoz (föld nem jó, de beton, esetleg fa már tökéletes), megvannak hozzá a furatok, de csavar nincs hozzá. Én most nem tököltem ezzel és valószínűleg nem is fogok. Lesz benne elég súly ahhoz, hogy eszébe ne jusson feldőlni. Az ajtó összerakása már könnyebben ment; a zsanérok, ajtózáró rigli jó minőségű. Persze csodálkoztam volna, ha tökéletesen passzol az ajtó a helyére. nem is stimmelt. Kell egy kis rásegítés, hogy a helyére pattanjon. 

Itt kezdődött a szívás; a tető alsó élére sehogy sem sikerült rögzíteni a keresztmerevítő profilt

Az összeszereléssel eléggé elment az idő, egy teljes délután kellett hozzá, ha nincs bénázás néhány helyen, akkor pár óra alatt össze lehet tákolni. Már teljesen besötétedett mire végeztem, úgyhogy a kész házról nincs is kép.

Összességében jó a tároló, ár-érték arányban is. Legalábbis arra, amire nekünk kell. Én nem vagyok ilyen kerti kisház híve, szóval nem vettem volna meg, ha nincs rá szükség. Ha már vennék valamilyent, akkor biztos merev falúban gondolkodnék, de azoknak az ára igen borsos. Az alkatrészek minőségiek, könnyű velük dolgozni, a furatok úgy 95 %-ban stimmelnek, a szerkezet könnyű és viszonylag könnyen összeállítható. A termékleírásban szereplő időtállóság, könnyen tisztíthatóság szerintem simán megfelel a valóságnak.  Azonban a képek ellenére - amelyek azt sugallják, hogy ez egy merev épület - nem egy totál szikla építmény. Simán mozgatható jobbra-balra, zörögnek a lemezek is, de persze nem dől össze. Talán elkelt volna pár átlós merevítő alumínium profil is. És ahogy elnéztem és összefogdostam akár egy nagyobb késsel nem lehet túl bonyolult lyukat vágni rajta. 

Amúgy beszéltem magamban és hozzám miközben szereltem. Gáz.�

Sajnos annyi hulladék gyűlt össze, hogy már nem lehetett rendesen elférni, az árkokból nem lehetett a földet kitermelni, így mindenképpen szükség volt egy második konténeres fordulóra. Mivel az itteni konténeres cégnél az ár kiszállási díjból és köbméter árból áll össze, ezért az a célszerű ha egyszerre minél nagyobb konténert rendel az ember. Azonban egyedül képtelen lettem volna normális határidőn belül megtölteni egy nagyobb konténert, így szükséges volt a barátok segítsége. Természetesen ahogy a múltkor, most sem hozta le a konténert a teherautó a házig, maradt a fárasztó és nehéz felfelé talicskázás. Persze elhiszi az ember, ha egy hozzáértő mondja, hogy nem tud lejönni, de azért marad kétség, hiszen az ember az erdőben, úttalan utakon is találkozik telerakott faszállító teherautókkal. Pénteken jött reggel a konténer így én már aznap elkezdtem feltölteni a 8 m3-es térfogatot. Aztán szombaton már négyen voltunk és jól összerakott munkamegosztással délutánra tele is hánytuk az egészet. Sajnos azt hittem több sitt tűnik el, de csalódnom kellett. Mindenesetre legalább van hely annak a pár talicskányi további törmeléknek, amiket még ki kell hordani a házból. 

Brigád szelfi

Hosszas gyötrelem után a téglán is sikerült túladnunk. Még fizettek is érte, bár a 8 kupacból eddig még csak 3 tűnt el. Nagyon remélem, hogy a többi halmot is elviszik hamar, és akkor lesz elég hely a kitermelt nagyobb andezit szikláknak is, mert jelenleg azok is ott tobzódnak az alap mellett. Szerencsétlenségemre a sok szeptemberi eső beomlasztotta a volt falak közötti földet, hiába takarta mischung a tetejét. Lehet majd lapátolni.

Előtte 

Utána. Jó, azért egy nagy halom törött tégla és még egy kisebb kupac sitt is eltűnt csak az nincs a fotón. Azért még látszik, hogy maradt anyag bőven.