Mivel a teraszt is bontani kell, ezért most megint egy látványosabb munkával haladtam előre a telekátalakítás Mount Everestjén, úgy nagyjából 2000  méteren �. Mivel eddig úgy terveztük, hogy hozzá sem nyúlunk, ezért mindent oda tettem, ami kikerült a házból, így ott kuporogtak a sarokban a tetőről leszedett palakupacok, a kibontott nyílászárók, az innen-onnan előkerült vasdarabok, az olajkályha, stb. Így először ezeket kellett elpakolni az útból. A másik nagyobb probléma, hogy a terasz alatti félszuterénben tároltunk rengeteg mindent. Pont emiatt szereztük be a kis kerti tárolót, így át kellett oda cipelni szinte az összes kacatot. Szinte, mivel akadt pár cucc amit sehogyan sem tudtam beszuszakolni a kis házba, de szerencsére a nagy részét sikerült.

Munka előtt

Ó kéj, ó mámor! Mivel van áram, ezért felhagytam a korábbi Wacker BH55 robbanómotoros géppel és megpróbálkoztam egy elektromos Hilti TE 2000-AVR-rel. És micsoda különbség, mindenképpen megérte váltani. 

A munkatársam

A kevéske tapasztalatom alapján a Hilti jó sok előnnyel rendelkezik a Wackerhez képest:

• Könnyebb és kisebb a gép
• Olcsóbb a bérlése (legalábbis ott ahol én béreltem)
• Olcsóbb az üzemelése. Tény, hogy nem néztem mennyi áramot fogyasztottam el,de mivel 2000 W-os a gép ha mondjuk 6 órát volt bekapcsolva, akkor az olyan 12 kWh lehetett ami mondjuk 100 forinttal számolva 1200 Ft, míg a Wackerhez kellett vagy 3-4 liter benzin, ami piaci árral számolva olyan 2100-2800 Ft
• Csak egy gombnyomás és indul, nem kell berántani.
• Erősebb
• Halkabb is valamivel

Van azért pár hátránya is:

• Ha nincs áram akkor nincs munka, legfeljebb simogatni lehet, vagy súlyzózni vele
• Hosszabbító is kell
• Nem lehet vele szögben vésni. Míg a Wackerral simán bontottam akár 45 fokos dőléssel is addig a Hilti már pár fokos függőlegestől való eltérésnél sem akarta az igazat

A terasz szépen eltűnt a Hilti erőszakos követeléseinek következményeként. Szerencsére a födém nem volt vastag, úgy nagyjából 10 cm lehetett. A födémet a kamra felett 8-as vasakkal erősítették meg, azonban ahol nem volt alatta üreg, ott a betonba drótfonatot toltak, a bontókalapács jó sokszor bele is akadt, átkozódtam ilyenkor rendesen. De végül sikerült teljesen felszedni a 18 nm-t. A végén még arra is maradt időm, hogy a korlátot is szétvagdaljam. Úgy néztem ki majdnem, mint egy élmunkás,  véstem, bontottam, flexeltem, már csak a félmeztelenség hiányzott, a markáns szögletes áll, meg a szúrós tekintet.

Lerombolva

A régi házhoz úgy a 80-as években építették hozzá a teraszt. Akkoriban a ház előtt egy ciszterna kapott helyett, viszont a terasz építésekor teljesen lebetonozták, és arra kerültek a járólapok. Most kibányásztam a víztározót. Nem tudom miért, de azt hittem tele lesz emberi csontokkal, vagy falevelekkel, régi VHS pornókazettákkal, a Riemann-sejtés bizonyításával. De nem volt benne semmi, teljesen üresen és tisztán találtam meg. Nagyjából 120 cm x 100 cm x 120 cm-es lehet a mérete, úgyhogy simán elfér benne 1000 liter víz. Jó lenne valahogy hasznosítani víztározásra, bár egy kicsit gondolkozni kell rajta, hogy legyen megoldva, hiszen az új terasz a régi helyére kerül majd.

A kis rejtett ciszterna

Mivel a teraszt is lebontjuk, ezért a terasz alatti helyiségben tárolt pár szerszámnak és egyéb dolognak kellett valami tárolóféle, amelybe eltehetjük őket. Nézegettem a kerti tárolókat, de semmiképpen nem szerettem volna drága és nagy megoldást, hiszen terveink szerint és ha minden jól sikerül, akkor csak átmeneti tárolásra lenne szükség. Ha kész lesz a ház, akkor a kerti tárolóra nem lesz tovább szükség. Emiatt a legolcsóbb és legkisebb tárolókat kerestem. Alapvetően kétfélét találtam, fémből illetve műanyagból készülteket. A fémlemezeseket egy kicsit olcsóbban számítják, azonban ahogy elolvastam a megjegyzéseket az ár összehasonlító oldalakon, úgy döntöttem inkább műanyag házat szerzek be. 

Szerencsémre egy adminisztrációs illetve weboldal hiba miatt, egész jó áron jutottam hozzá a címben említett kis tárolóhoz. Volt ugyan még kisebb, de ez a nagyjából két négyzetméteres alapterület szükséges, ha mindent el akarunk tenni. 

Először olyan bemutatóféle, összeszerelős bejegyzést szerettem volna készíteni, de aztán hagytam a francba, nem az én világom ez a mi van a dobozban bohóckodás �. Úgyhogy inkább csak egy egyszerű összefoglaló lett belőle. Az unboxing is elég minimalistára sikerült �

Unboxing. Szóval ez volt a dobozban :)

Az útmutató is azt ajánlja, hogy sima alapot keressünk a rendszerhez. Sajna eléggé összekuszáltam magam, nem voltam elég határozott, hova is tegyem. Először a földön akartam neki helyet találni, el is kezdtem kialakítani, de aztán rájöttem, ez sehogy sem lesz jó. Betonozásról szó sem lehetett  Maradt az emésztő, amely elég vastag betonnal van fedve és így úgy határoztam oda fogom telepítem a dolgot. Azzal is elment jó sok idő, hogy tisztára varázsoljam a terepet. Egy óra volt, mikor nekikezdtem az összeszerelésnek.

Elég nagy dobozban vettem a csomagot, be se fért a kocsiba, csak a tetőre, azt hittem csak azért mert egymás mellé vannak téve az elemek, de aztán kiderült, hogy az alaplap mérete adta a doboz méretét is. Szóval egy kicsit nehézkesen ment a szállítás, de végül sikerült. Az útmutató szerint két ember szükséges az összeszereléshez, ami a tapasztalatom alapján valóban helytálló, de egyedül is össze lehet építeni, csak egyes fázisok kissé nehézkesek. A második ember inkább csak arra kell, hogy pár esetben tartsa a paneleket, a súly nem okoz gondot. Néhány lépést kell máshogy csinálni, mint ahogy az útmutatóban le van írva. Az összeszerelési segédlet különben teljesen jól használható, tulajdonképpen nyelvfüggetlen, csak az ábrákat kell tudni értelmezni. Néhány ábránál van pár mondatos angol megjegyzés.

Elég rugalmasak és vékonyak a műanyag lemezek

Amikor a műanyag mellett döntöttem, nem tudom miért de azt hittem, ez biztos vastagabb lemezből készült. Hát nem. Akár teljesen ívbe is lehet hajlítani a paneleket. Az alumínium merevítéseknek köszönhető, hogy a lemezek megállnak a helyükön. Az fém keret nagyon korrekt, minden elemre - még a műanyagokra is - rá van vésve, vagy ragasztva a száma, így az útmutató alapján könnyen megkereshető az adott alkatrész. 

Az alkatrészekre jól láthatóan rá van ragasztva, vagy bele van gravírozva a számuk

Az összeszerelés a szokásos menetben történik, vagy inkább úgy mondanám a lehető leglogikusabban halad előre:  először a hátoldal, majd az oldalfalak, az ajtó melletti kis panelek, ezután a tető váza, a tető panelek, végül az ajtó.

Az oldalfalak belefűzve a merevítő profilokba

Szinte mindenhol pontosak a furatok, bár akadt pár eset, amikor elég nehezen tudtam rendesen összeilleszteni az elemeket. A falak összeillesztése elég egyszerűen ment, az alumínium profilokba készített sínek tökéletesen passzoltak a műanyag lemezekben lévő hornyokba. A falak építésénél valóban el kelt volna egy segítő kéz. El is tértem az útmutatótól és csak akkor csavaroztam le a paneleket az alaplaphoz, mikor már álltak az oldalfalak, mert így nem, dőltek el. A falak alumínium profiljaiban lévő sínekbe kellett illeszteni a négylapfejű csavarokat, majd belülről megfogatni őket egy anyával és ezután csavarozni az alaphoz. Érdekes ötlet volt, még nem találkoztam ilyennel korábban. 

A négylapfejű csavar...

és a profilon található sín, amelybe beleillik

Az ajtó melletti vékony panelekkel gyűlt meg a bajom, Valamiért nem akartak megfelelően passzolni a helyükre, ugyanis itt a műanyagban nem voltak hornyok és sínek sem a fémben, így simán szét tudtak csúszni. Mondjuk nem is értem itt miért nem voltak hornyok, semmi nem indokolta a hiányukat. Szóval itt szintén jól jött volna a segítség, 

A falak a helyükön, de azért itt még cseklik-csaklik az egész. Különben az elemek egyszer sem törtek, vagy sérültek meg, mikor véletlenül kihajoltak, vagy eldőltek a helyükről. Pedig akadt egy-két ilyen alkalom

Ezután belül lecsavaroztam mindent, majd a falak felső élére kerültek a további fém profilok. A felső sarkokat műanyag elemekkel kellett összehúzni. A profilok előkészített furatokkal érkeztek, amelybe a csavarok vágták a menetet. minden csavarból adtak plusz darabot is. Ezután került fel a tető és itt volt egy jó nagy adag szívás, mivel az alsó kereszt merevítők egyszerűen nem akartak a helyükre csusszanni. A már korábban meghúzott csavarokat kellett ismét kilazítanom, mire végre sikerült összeerőszakolnom az elemeket. De elment vele több, mint egy óra. Sajnos belül egy csavart ki is kellett szednem, hogy sikerüljön. Simán lehet, hogy valahol valami félrecsúszott az összeszerelés közben, de ugyanakkor annak is nagy az esélye, hogy tényleg nem minden passzol mindenhol tökéletesen.

A tető tényleg egyedi, nem átlátszó és mégis átereszti a fényt. A tárolón nincs ablak, azonban ez a fényáteresztő tetőlemez biztosítja az elegendő fényt belül.Az alaplapot le lehet rögzíteni a szilárd talajhoz (föld nem jó, de beton, esetleg fa már tökéletes), megvannak hozzá a furatok, de csavar nincs hozzá. Én most nem tököltem ezzel és valószínűleg nem is fogok. Lesz benne elég súly ahhoz, hogy eszébe ne jusson feldőlni. Az ajtó összerakása már könnyebben ment; a zsanérok, ajtózáró rigli jó minőségű. Persze csodálkoztam volna, ha tökéletesen passzol az ajtó a helyére. nem is stimmelt. Kell egy kis rásegítés, hogy a helyére pattanjon. 

Itt kezdődött a szívás; a tető alsó élére sehogy sem sikerült rögzíteni a keresztmerevítő profilt

Az összeszereléssel eléggé elment az idő, egy teljes délután kellett hozzá, ha nincs bénázás néhány helyen, akkor pár óra alatt össze lehet tákolni. Már teljesen besötétedett mire végeztem, úgyhogy a kész házról nincs is kép.

Összességében jó a tároló, ár-érték arányban is. Legalábbis arra, amire nekünk kell. Én nem vagyok ilyen kerti kisház híve, szóval nem vettem volna meg, ha nincs rá szükség. Ha már vennék valamilyent, akkor biztos merev falúban gondolkodnék, de azoknak az ára igen borsos. Az alkatrészek minőségiek, könnyű velük dolgozni, a furatok úgy 95 %-ban stimmelnek, a szerkezet könnyű és viszonylag könnyen összeállítható. A termékleírásban szereplő időtállóság, könnyen tisztíthatóság szerintem simán megfelel a valóságnak.  Azonban a képek ellenére - amelyek azt sugallják, hogy ez egy merev épület - nem egy totál szikla építmény. Simán mozgatható jobbra-balra, zörögnek a lemezek is, de persze nem dől össze. Talán elkelt volna pár átlós merevítő alumínium profil is. És ahogy elnéztem és összefogdostam akár egy nagyobb késsel nem lehet túl bonyolult lyukat vágni rajta. 

Amúgy beszéltem magamban és hozzám miközben szereltem. Gáz.�

Sajnos annyi hulladék gyűlt össze, hogy már nem lehetett rendesen elférni, az árkokból nem lehetett a földet kitermelni, így mindenképpen szükség volt egy második konténeres fordulóra. Mivel az itteni konténeres cégnél az ár kiszállási díjból és köbméter árból áll össze, ezért az a célszerű ha egyszerre minél nagyobb konténert rendel az ember. Azonban egyedül képtelen lettem volna normális határidőn belül megtölteni egy nagyobb konténert, így szükséges volt a barátok segítsége. Természetesen ahogy a múltkor, most sem hozta le a konténert a teherautó a házig, maradt a fárasztó és nehéz felfelé talicskázás. Persze elhiszi az ember, ha egy hozzáértő mondja, hogy nem tud lejönni, de azért marad kétség, hiszen az ember az erdőben, úttalan utakon is találkozik telerakott faszállító teherautókkal. Pénteken jött reggel a konténer így én már aznap elkezdtem feltölteni a 8 m3-es térfogatot. Aztán szombaton már négyen voltunk és jól összerakott munkamegosztással délutánra tele is hánytuk az egészet. Sajnos azt hittem több sitt tűnik el, de csalódnom kellett. Mindenesetre legalább van hely annak a pár talicskányi további törmeléknek, amiket még ki kell hordani a házból. 

Brigád szelfi

Hosszas gyötrelem után a téglán is sikerült túladnunk. Még fizettek is érte, bár a 8 kupacból eddig még csak 3 tűnt el. Nagyon remélem, hogy a többi halmot is elviszik hamar, és akkor lesz elég hely a kitermelt nagyobb andezit szikláknak is, mert jelenleg azok is ott tobzódnak az alap mellett. Szerencsétlenségemre a sok szeptemberi eső beomlasztotta a volt falak közötti földet, hiába takarta mischung a tetejét. Lehet majd lapátolni.

Előtte 

Utána. Jó, azért egy nagy halom törött tégla és még egy kisebb kupac sitt is eltűnt csak az nincs a fotón. Azért még látszik, hogy maradt anyag bőven.

Valószínűleg változni fog a terv. Eddig azért nem nagyon akaródzott hozzányúlni a jelenlegi teraszhoz, mert az alatta lévő helyiségben tárolunk pár dolgot, ásó, lapát ilyenek. Azonban teljesen logikus lenne, ha most, hogy minden az origóig vissza lesz bontva, akkor a teraszt is el kellene bontani. Így az építésznek is könnyebb lesz megtervezni a házat, illetve a lábazat, az alap is egységes lenne. Remélem a terasz alá nem kell 80 centi mély alap. A tárolandó dolgoknak pedig beszerzünk egy kis kerti tárolót, amelyen majd túladunk ha már nem lesz rá szükség. Az egyedüli ami aggaszt, a terasz alatti helyiség födéme. Amúgy a bontás folyik tovább.

Anno a gond ugye az volt, hogy a ház délnyugati sarka megsüllyedt, a fal megrepedezett. Tavasszal jelentős víz jelent meg az ottani kutatógödörben, amit még tavaly ástunk ki. Most hogy szedem vissza a nyugati fal köveit. azt tapasztaltam, hogy eléggé lazán voltak egymásra pakolva, néhol tekintélyes méretű üregekkel találkoztam. Nem csak a földfelszín felett, hanem alatta is. Teljes mértékben el tudom képzelni, és logikus is, hogy a tavaszi olvadékvizek, miután beszivárogtak a talajba és megindultak föld alatt, ezekben az üregekben könnyen össze tudtak gyűlni és ezáltal koncentrálódhatott ebbe a sarokba a vízmennyiség.  De az is elképzelhető, hogy mégis csak van valamilyen vízér a földben és az mosta ki a kövek közül a földet és amiatt alakultak ki a kövek közötti üregek. A keleti falnál nem tapasztaltam ilyet, ott a földfelszín alatti kövek közötti hézagokat teljesen kitöltötte a föld.

Délről.

A déli oldal is már eléggé ki van bontva.

Lassan de biztosan egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy végre ki legyen szedve a korábbi terméskő alap és kialakuljon az új sávalaphoz szükséges árok. Többször vittem fel magammal a bontókalapácsot, mindenképpen szükség volt a segítéségére, hiszen enélkül meg se tudtam volna mozdítani a köveket. Sikerült az északi és a keleti oldalt végre teljesen kibontani, itt már csak az árkot kell majd mélyíteni. a déli illetve nyugati fal viszont még hátra van.

A piros, 50 cm széles terméskő falakat kell kibontani

Nagyon remélem, hogy a nyugati falnál nincs lebetonozva az alap kívülről. Ahhoz, hogy a középső falhoz, amely a déli és az északi fal között húzódik, hozzáférjek, fel kellett törni a konyha és a fürdőszoba járókővel borított aljzatbetonját is. A munkát apróbb kellemetlenségek is hátráltatták, ilyen például hogy a középső terméskő fal kövei közé a konyha és fürdőszoba aljzatbetonozásakor a betont vagy 20-30 centi mélyen az andezit kövek közé is betermelték és így nemigen tudtam szétszedni őket, mivel nem volt nálam a megfelelő célszerszám. Vagy volt egy fél nap míg locsoltam a növényeket, mert akkora szárazság repesztette őket. Vagy a kitermelt andezitet el kellett talicskázni a gyűjtőpontra, a bontókalapács által termelt sittet is le kellett szállítani. A sitt különben egyre gyűlik, nem is nagyon fér már el sehol. A téglákhoz nagy reményt fűztünk, hogy valaki mégis elviszi, kell neki, de eddig nem jártunk sikerrel és a téglarakások is csak foglalják a helyet. Elbontásra került a konyha alatt lévő kis fáskamra is, amely szervesen egybeépült a lábazattal. Ha minden jól megy akkor már csak egyszer kell felcipelnem a bontókalapácsot.

Végre az északkeleti sarkot sikerült teljesen kitisztítani

A fáskamra romjai

A középső fal bontásának megkezdése. Itt akadtam el az összebetonozott kövek miatt az utolsó alkalommal.

Andezitkupac

Sajnos a telepített növények fele kipusztult. Nem fognám teljesen a szárazságra, azt hiszem a gondatlanságom is közrejátszik a dologban. Az agyagos részt fel kellett volna lazítani, vagy felásni, vagy eltenni onnan,mert szinte biztos vagyok abban, hogy a hosszú esőmentes időszak mellett az agyag, mint ültető közeg sem tett jót a növényeknek. Jövőre mindenképpen telepítünk egy kis csepegtetős öntözőrendszert hogy elkerüljük a következő ilyen katasztrófát. Az agyagos résszel kapcsolatban pedig az az ötlet, hogy majd visszakerül a lábazat közé, hiszen vagy 20 cm-rel keskenyebb lesz az új alap, mint a régi volt és így a különbség biztos benyel jó pár talicska agyagot.

Hát ez is eljött, az első nagyobb fejlesztési csomag! Végre bekötötték az áramot, most már van elektromosság a dugaljakban, lehet használni például habverőt :) A folyamat így visszanézve elég lassan zajlott, de összegzem mi is történt (előző posztok alapján):

• Tavaly júniusban kerestünk meg egy villanyszerelőt, hogy kellene nekünk valami olyan megoldás, hogy a ház bontása után is legyen áram a telken. A helyszíni felmérés során először új oszlop merült fel, ami nem igazán volt számunkra szimpatikus, hiszen már kinéztük a földkábeles megoldást. De mikor látta, hogy az utcai oszlop egyáltalán nincs messze, így a földkábelre esett a választás. Elmondta a munkafolyamatot, mi hogyan, mikor fog történni. Már akkor felhívta a figyelmemet arra, hogy az ELMÜ (akkor még az volt) nem sieti el a földkábel telepítést, ő szeptemberben tud majd jönni elvégezni a szerelést. (helyszíni szemle volt 10000 Ft).
• A bontást nem mertem addig elkezdeni, amíg a ház be volt kötve a hálózatba. Az ELMÜ-nél előbb meg kellett szüntetni az előző szerződést és beadtuk a kérvényt, hogy kössék ki a házat, de ez a tulajdonosváltás miatt sajnos eléggé sokat csúszott és pont azon a napon szerelték le a villanyórát és vágták le a házat a hálózatról, amikor a villanyszerelő jött telepíteni a dobozt. Magyarán egész nyáron nem tudtam bontani semmit. Miután a lemondási szerződés el lett fogadva az ELMÜ részéről, azonnal be lett adva a kérvény egy új, földkábeles bekötési pontra. Nagyon nagy segítséget jelentett, hogy a villanyszerelő vállalta a papírmunkák végzését is, ami benne volt az árban. Csak egy meghatalmazást kellett kitölteni a részére, mert anélkül nem tudott volna intézni semmit.
• A villanyszerelő szerzett megfelelő szabvány mérőszekrényt, majd szeptemberben kijött és letelepítette a kerítés mellé . Egy fél napos meló volt, mellé csinált még egy kiállást, amelyen 4 dugalj kapott helyet. (összesen 510000 Ft-ot fizettünk érte, nagyjából fele volt a szekrény és a szerelvények, fele a munkadíj, állítólag)
• Novemberben jött fel az elektromos szolgáltatótól egy mérnök, aki lemérte a földkábelhez szükséges adatokat, mekkora távolságra kell vinni a kábelt, fotókat készített, (15 méteres távolságig a földkábel fektetése ingyenes, ebbe benne van az árok kiásása is és minden más, itt 6 méterről volt szó)
• Június közepén hívtak fel, hogy kiásnák az árkot a kábelnek, (ingyenes)
• Június végén pedig kijöttek a szerelők és nagyjából másfél óra alatt be is fejezték (ingyenes)

Mindent egybevetve, nem volt igazán stresszes a dolog, igaz nem siettünk sehová. Be is néztünk pár dolgot, ilyennek számít az, amikor a novemberi felmérésnél elfelejtettünk visszaküldeni egy papírt, amit a mérnök adott és amit két hónapos késéssel küldtünk vissza. Szerencsére nem lett következménye, a papír arról szólt, hogy elfogadjuk a 0 Ft.-os földkábel telepítési költséget. Lehet, ha ez összeggel jár, akkor nem lett volna ilyen egyszerű. Szóval az egész nagyjából egy évig tartott és félmillióba került

A terep a bekötés után

Az oszlopról lejövő vezeték

Ég a piros, van áram!

Más.Sajnos nem járunk fel elég gyakran, a növények ismét csoffadtan vártak. Hiába vannak árnyékban a fák alatt, ha a talaj felső rétege teljesen száraz. Jól belocsoltam őket, hordtam rájuk vagy 10 cm vastag avartakarót, de úgy néz ki nem ússzuk meg locsolás nélkül, és nagyon szimpatizálunk egy csepegtetős öntöző rendszerrel. Levágtam még pár alacsonyabban lévő gyertyán ágat, egy ici-picivel szellősebb és világosabb lett a tér.

A tavasszal és a nyárral együtt a növények is elkezdtek hajtani. Ahogy megfigyeltem, nagyjából egy hónap eltérés van a fejlődésben, a fővárosi területhez képest. Nagyon örültem mikor felfedeztem, hogy a telken korábban megtalált orchidea-féléknek nem esett nagyobb baja, mind a fehér madársisak, mind a madárfészek kosbor és mind a széleslevelű nőszőfüvek is kihajtottak a nagy téglás kupleráj ellenére. Felfedeztem még egy pár tő nagyvirágú méhfüvet is. A szagos müge szőnyegként borítja a telek egy részét. Tervben van, hogy csinálok egy teljes fajlistát, majd egy nyugisabb időszakban. Valahogy ezekkel az őshonos fajokkal kellene majd összehangolni a telepített növényeket is. 

Amelyek szintén szépen kihajtottak. Igaz a rhododendronok nem virágoztak, ahogy utána olvastam nálunk nagy valószínűséggel a talajjal lesz a probléma. Az áfonya él és virul, de rajta sem láttam virágot. A többi ültetett cserje is kihajtott. Ahogy néztem a telefonra letöltött Lux Light Meter nevű alkalmazással, a fák alatt olyan 500-1000 lux lehet, viszont minden növény a nap valamely szakában kap egy kis közvetlen napfényt is, illetve egy kicsit több szórt fényt is. Talán a kis loncok, amelyek számomra gyöngécskéknek tűnnek. De még nem szabad korán örülni, egy teljes vegetációs időszak alapján már jobban meg lehet majd ítélni melyiknek hogy jött be ez a terep. Én még mindig aggódom, szerintem kevés a fény nekik, de majd kiderül. Tervben van még pár faág le- illetve kisebb bokrok kivágása, hogy egy kicsit több fény jusson a talajszintre, remélhetőleg ezek is majd segítik a normál fejlődést.

Csillagsom (Cornus kousa). Sajnos a szép fehér murvalevelek nem fejlődtek ki eléggé

Japán kövérke (Pachysandria terminalis). Reméljük hamar elterjed.

Törpelonc (Lonciera pileata). Kicsit satnyák.

Tölgylevelű hortenzia (Hydrangea quercifolia). Gyertyános-tölgyesbe. Pompás:)

Borscserje (Clethra alnifolia)

És felkúrtam az egyik gyertyánra egy "A" típusú madárodút. Még nem telepedett benne meg senki. Kíváncsi vagyok lesz-e lakója?

Alakulgat a dolog, de egyre kevesebb munkát tudok elvégezni puszta kézzel. Tovább bontogattam a lábazatot, előröl is lekerült a kőfal, de a betonsáv mellé ragadt kövek bontása továbbra is nehéz gondot okoz. A két rövidebb, közbülső fal alapjának bontása is akadozik, mert nem vagyok biztos abban, hogy is kellene csinálni. Egyelőre megmaradt a lábazatok közötti feltöltés, nem lett elhordva. Szerencsére mindkettőt egy cementes réteg fedi, így nem kell nagyon attól tartani, hogy az eső lemossa az egészet. Ha pedig mégis bekövetkezne ez a sajnálatos eset, akkor lapátolok egy kicsit.

Előröl is ki vannak már bontva a kövek. Itt is jól látszódott a vízszivárgás, mert a vályogos talaj rendesen felszívta a nedvességet a ház bal alsó sarka felől.

Szóval egy kicsit elbizony- és eltanácstalanodtam, hogyan tovább? Lehet mégsem lehet ezt a bontást komolyabb gépek és összegek nélkül megcsinálni? Sajnos ez a lábazat körüli betonsáv eléggé megnehezíti az egészet. Tettem-vettem de nem nagyon haladtam. Az északi, lejtő felőli sávrész elbontása a szükségszerű, mivel ott dréncső lenne lefektetve a további vizesedés, vízmozgás megakadályozásának céljából és így mindenképpen el kell takarítani az útból ezt a részt. A többit valószínűleg nem kell bántani. De elég lesz ez az egy is!

Aztán most úgy döntöttem kell egy kis erő, egy kis segítség, egy kis kraft, amivel talán könnyebb lesz a munka. A bergep.hu-n találtam robbanómotoros bontókalapácsot. Kezelése egyszerű, mint a lángos evés. Csak ez az egyfajta jöhetett szóba, mivel áram nincs, a légkalapács pedig nagyon macerás, mert kompresszor is kell hozzá. Még életemben nem béreltem semmilyen gépet, úgyhogy egy kicsit paráztam minden rendben menjen. De érdekes módon minden rendben ment. Tök egyszerűen megkaptam az eszközt - 25 kg - hozzá két bontótüskét, benzineskannát mindezt kulturált környezetben vevőtisztelő alkalmazottaktól és miután kifizettem a letétet már hozhattam is el. Egy nap 24 óra, tehát nem naptári nap. A bérlésnek persze volt költsége is, de hát semmi sincs ingyen.

Wacker BH55. Az Erő velem van.

Egy  kicsit naív voltam, mert azt hittem gyorsan fogok tudni haladni, de azért ez egy gyilkos eszköz. Eléggé nehéz, ráadásul a beton sem volt  kedves játszópajtás, főleg a saroknál. Nagyjából 20 centit tudtam levésni egy nap alatt a szükséges 60-ból. Mindemellett kiderült, hogy a beton vasalva van, ugyanolyan módon mint a koszorúkban szokott lenni, 4 vastagabb hosszirányú vas, keresztbe vékonyabb vasból készült konzolokkal. Ez annyiban nehezíti a helyzetet, hogy kerülgetni kell a vasat, mert azt nem viszi a bontókalapács. A kullancs köveket is sikerült levésnem (lásd előző poszt) és a volt fürdőszobában a volt kád mögött rakott eszméletlen keményen összecementezett maradék téglarakást is sikerült pillanatok alatt szétkapni. De még kell vagy 4-5 alkalom, hogy minden el legyen bontva, ami kell. Vagy még több 😀

Eddig jutottam. Jól látszik a betonba rakott vasalás

Mindenesetre az még továbbra is kérdés, hogy bontsam el a két keresztirányú fal alatti részt? Lehet mégiscsak le kell lapátolnom onnan a betömörített talajt, mert nem fogok beférni a kiásott mély árokba.

Atis segített a további melókban. Tovább pucoltuk a téglát, bontottuk a lábazatot és hordtuk a köveket.  A téglakupac lassan eltűnik végre. A tisztított téglákat meghirdettük, egyből jelentkeztek is sokan, de nagy valószínűséggel csak nagyon keveseknek esett le, hogy ekkora mennyiségű tégla elcipelése nem sétagalopp körömcipőben a megadott peremfeltételekkel.éspedig: lejtős terep, kézi rakodás mivel a kertbe nem lehet kocsival beállni és a cucc nincs raklapon, illetve csak kisebb teherautóval közelíthető meg, ráadásul mindegyik tégla ugyanolyan és nem az a nagyon keresett tömör kisméretű címeres falazóelem. A vége olyan 3000 db, 3 kg-mal számolva az gumimacik között is kilenc tonna. Az első jelentkező váltig állította, hogy kell neki, aztán ahogy közeledett a hétvége a konvergencia lassan divergenciába váltott át, mondván túl lukacsos a tégla, túl lejtős a terep és eleve is túl sok ahhoz a kerti sütögetőhöz, amit akart belőle építeni :D. Kíváncsi vagyok mi lesz a vége, azért elég sok munkát és pénzt tudnánk spórolni, ha nem kellene felcipelni mindet egy újabb konténerbe.

Gyűlik az andezit

A lábazat bontása a földfelszín felett nem egy nagyon bonyolult dolog, a legnehezebb a kövek eltalicskázása, hiszen korábban már írtam, hogy nincs köztük semmilyen kötőanyag, így gyakorlatilag csak szét kell szedni a köveket. Azonban a szopóroller a talajszint alatt kezdődik, ugyanis a ház körül utólag összeöntött beton sáv - amelynek mélysége nagyjából 60 cm - rettentően ragaszkodik a szomszédos kövekhez, így elég nehéz, sőt néhol lehetetlennek tűnik kézi erővel lebontani. Kellene már lassan az áram, mert nemsokára olyan munkafázisok jönnek, amelyekhez az én kis pehelykarjaim gyengék.

A kiásott lábazat, jól látszanak a kis köcsög, kullancs kövek, amelyek nem engednek

De pont ezt rontottuk el. Vártuk már, hogy értesítsenek mikor jönnek a földkábelt fektetni, de aztán kiderült, hogy roppant elfelejtettünk visszaküldeni egy papírt, amelyben tulajdonképpen elfogadjuk a 0 Ft-os árajánlatot (hiszen a földkábel kiépítése 15 méterig ingyenes). Eszembe nem jutott tavaly év végén, mikor kijött a mérnök felmérni a terepet, majd aláíratta a felmérési lapot, és a kezembe nyomott még pár másikat, hogy azok közül nekünk bármit is vissza kellene küldenünk. Szóval benéztük, így most két hónapos késéssel küldtük el a választ, nagyon remélem nem kell újra igényt beadni, felmérni. 

Végül is nem szeretnénk kacsalábon forgó palotát, úszómedencés luxusvillát. Tulajdonképpen a régi ház teljesen megfelelt volna, ha nem lett volna teljes csőd. De mivel bontani kellett, így új elképzelésre is szükség lett. Nincs sok újítás, sőt, szinte teljesen meg szeretnénk tartani a régi méreteket. A külsőben két lényegesebb változásnak örülnénk. Az egyik a nyeregtető a régi sátortető helyett, amivel érdemi helyet nyernénk. Igaz, a tető meredekségét növelni kell. A másik pedig az utcafrontra tervezett két ablak. Eddig azon az oldalon csak egy kisebb ablak árválkodott, de most két normál méretű ablakot szeretnénk odatenni. Így sokkal világosabb lenne a belső tér. Ráadásul a nyeregtető két végén lévő oromfalra is kerülne két-két kisebb ablak. Ezek mellett még felmerült egy upgradelt verzió is, amely annyival tartalmazna többet, hogy a tetőn is lenne ablak.

Összességében ezt egy jó iránynak érezzük, remélhetőleg a végleges terv nem sokban fog különbözni ettől. Saját kis rajzok:

Illetve ilyen lenne az upgradelt változat