Most nem volt kedvem téglákat pucolgatni, így ismét egy látványosabb bontási fázisba fogtam bele, nevezetesen elkezdtem bontani a lábazatot. Az már a korábbiakban is kiderült, a feltárások illetve az építész vizsgálódásai alapján, hogy a a lábazatot alkotó terméskövek nincsenek egymáshoz cementelve, mindenféle kötőanyagot mellőzve simán egymásra vannak pakolva. Csak a lábazat külső felén vannak a kövek közötti hézagok behúzva egy cementes keverékkel. A házat amúgy alul egy vaskeret fogta össze, a sarkokat egy-egy derékszögű vas tartotta, míg ezek a vasak egy vasrúddal voltak összeerősítve.

A piros sarokvasak és az azokat összekötő piros vasrúd

A lábazat nagyjából 40-45 centiméter széles lehet, a mélységét egyelőre még nem tudom, a 64-es terveken 80 cm mély alap van feltüntetve. Simán el is tudom képzelni, hogy ott kezdődik. Az utolsó sor téglát fel kellett szednem, alatta egy kátrányos vízzáró réteg akadályozta meg a nedvesség felszivárgását a falakba, bár ez nem mindenhol sikerült, a falakon itt-ott látszódtak a vizesedés nyomai. A kátrány alatt egy földes réteg következett, a kövek által alkotott egyenlőtlen felszínt javították vízszintesre ezzel. A földréteg eltávolítás után kezdődtek a kövek. Nagyobb, kisebb, sőt, egészen apró andezittel is találkoztam, és ahogy az eddigi tapasztalatok mutatják, rengeteg kövünk lesz ha kiszedjük végig a lábazatot :). Néhol akkora kövekre akadtam, amit nem is tudom hogy tettek be, mert egyedül nagyon nehezen lehetett mozgatni. A szerencse különben rám akadt, hiszen a kövek közötti föld feltöltés aránylag vízmentes volt, így elég könnyen ki lehetett feszegetni, csákányozni a szikladarabokat, nem épültek egybe egymással és az anyafölddel.

Hát ez se egy Macchu Picchu, ahol a kövek közé egy hangya sem fér be:)

Hah, és láttam egy szarvasünőt is, éppen szaladgált az utcánkban, emellett mókusok is viháncoltak a fenyőfán. Lassan lombot bontanak a tölgyek és a gyertyánok, és az egyre melegedő nap ellen védelmet fognak nyújtani. Emellett valamiféle törpe nárcisz is kivirágzott. Az ősszel ültetett növényhalmazból egyelőre a somon és a borscserjéken nem látok semmi nyomot, hogy élni akarna, illetve pár Vinca tő is eltűnt, bár lehet ott vannak az avar alatt.

A törpe nárciszok; olyan 15 cm magasak lehetnek :)

Már egy ideje érett a gondolat, kellene egy konténert rendelni, hogy legalább egy adagnyi dzsuva elkerüljön a telekről. Na, ezt nagyon szépen sikerült összehoznom! Egész márciusban nem esett az eső és én mikorra kértem konténert? Hát persze, hogy arra a napra, amikor végre megjött a csapadék. Április elsejére. Szóval bolondok napjára, és ez nagyon találó, mert tényleg bolond voltam. Pedig a párom is célzott rá, nem most kellene ezt csinálni. De hát bolond férfi nem hallgat senkire.

Teszteltem a konténer rendelést, mert ilyet még sosem csináltam. Kezdő konténeres is simán belevághatnak, marha egyszerű ám, könnyű, mint az arachnofóbia. Felhívod a céget, megbeszéled mikorra kéred, és hozzák. Nincs napidíja a konténernek, hanem ahol én rendeltem van egy kilométer függő kiszállási összeg (oda-vissza), illetve köbméterenként egy adott ár. És arra is érdemes nagyon odafigyelni, hogy általában külön van a sittes, a lomos, a vegyes elszállítás és nem ugyanannyiba kerül. Sitt esetén csak a építkezési törmelék mehet bele, fa, műanyag, kommunális szemét nem. Mikor kihozzák akkor fizeted (vagy akár előre is utalhatod), mikor elviszik nem is kell ott lenned. A hétvégét úgy oldják meg általában, ahogy esetemben is történt: pénteken kirakják, majd következő hét elején elviszik. Elég bazi nagy járművek különben, érdemes előtte egyeztetni hova tudnak lemenni és hova nem. Lásd lejjebb. És még egy fontos tartozéka van ennek a műveletnek, a helyi önkormányzattól úgynevezett közterület foglalási engedélyt kell kérni az adott időtartamra. Ez eléggé változó, mindig a helyi önkormányzatnál kell érdeklődni az engedélykérés menetéről, mert sűrűn lakott és forgalmas helyeken más, mint egy kevésbé frekventált környéken, Van ahol fizetni is kell érte, szerencsére nekem nem kellett, csak emailon elküldtem a kitöltött, korábban az önkormányzattól megkért nyomtatványt és visszaküldték az aláírt engedélyt. De erre csak akkor van szükség, ha közterületre kerül a konténer, ha az ingatlan területére, akkor nem kell vele foglalkozni. A konténeres cég egyáltalán nem nézi, hogy van-e ilyen engedély vagy nincs.

Nem bántam meg a telekvásárlást. Eddig. Borzalmasan genyó munka volt föltrágárkodni a sok téglát és sittet. Mert természetesen nem tudta lehozni a teherautó a konténert a telekig, fent rakta le az aszfaltos úton, így nekem nagyjából egy 150 méteres szakaszon, körülbelül 10 méteres szintkülönbséget leküzdve kellett feltolnom a talicskát vagy 100-szor, mire tele lett a konténer. Sőt, tudtam volna meg többet is tenni bele, ha rétegesen töltöm az anyagot: egy sor törött tégla, majd a hézagokba sitt, de így is elég fárasztó volt, és nem is tudtam volna befejezni két nap alatt. 

Szóval leesett az eső és a boulevard pillanatok alatt tiszta sár lett:), mint egy jó kis cserháti túrán. Csúszkáltam is rendesen, az egész utcát kipörgésre utaló talpnyomok tarkítják. Mindent egybevetve köcsög nehéz meló volt a lehető legrosszabb időjárásban. Soha többet így nem csinálom.Csak az vigasztal, hogy ha nem esik az eső, akkor se hozták volna le a konténert. Illetve az, hogy a második napon esett a hó :)

Amúgy több helyen is kibújtak a krókuszok, mindegyiknek szép nagy virága van, valószínűleg jól érzik itt magukat, ami nem is annyira meglepő.

Béna kis rigmus, itt a tavasz lehelete, hihihahahihihehe. És valóban. Melegen sütött a nap, már-már túlságosan is, ideje lombosodni a fáknak. Megjelentek az első poszméhek, láttam mókust is és elképesztő madárcsicsergés ment egész nap. Kinyíltak a kertben szanaszét dugdosott krókuszok is. Szóval itt a tavasz.

Krókusz

A múltkor elkezdtem felszedni a parkettát, mostanra pedig nemcsak a parkettát, hanem az alatta lévő mettlachi lapokat is levadásztam. Sajnos teljesen használhatatlanok, mert a parketta kátránnyal volt a mettlachira rárögzítve, így biztos nem tudom továbbadni. Szerencsére a parkettafák nem voltak egymáshoz ragasztva, ahogy a mettlachit lapokat sem rögzítette semmi az alatta lévő homok feltöltésre, így mindkettő felszedése különösebb probléma nélkül zajlott. Nagy nehezen elbontottam a korábbi kisszoba válaszfalait is, sikerült kiszednem az ajtótokot, így mostanra teljesen sima lett a terep.

Lebontottam az utolsó előtti téglasort is, már csak egy sor maradt, amely a mischung rétegen fekszik,hiszen ahogy kiderült a belső részen a rétegrend első szintje a feltöltött föld, amelyre mischungot terítettek, majd erre került egy vékonyabb, pár centis homokréteg, ezen feküdt a mettlachi, azon pedig a parketta. A mettlachi felszedése után is került elő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy itt a házalappal valóban gondok voltak, hiszen a délnyugati sarok közelében jól látható repedés futott végig a homok rétegen.

A süllyedésre utaló repedés a mettlachi alatt

A tervezővel megállapodva tovább kell bontani, az alapot is ki kell szedni és majd sima sávalap kerül a helyére. A mostani lábazatból kikerülő terméskövek pedig maradnak a kertben, jól felhasználhatóak lesznek támfalnak és egyéb kerti elemekhez. Ráadásul egyáltalán nem tájidegen.

Azért néha elég unalmas ez a dolog, el is vesztem időnként a kedvem, Itt ez a k urva sok tégla és csak nem akar fogyni. A barátoknak nem akarok szólni, mert elég kulimunka ez, az ismerősöknek aztán még kevésbé, fizetni nem akarok érte, a családot nem nagyon érdekli az egész, így kénytelen vagyok egyedül csinálni. A sittes konténeres autó úgysem fog tudni lejönni idáig, majd cipelhetem fel a sok szart a konténerbe, amit majd teleszórnak minden mással a környéken lakók. Sose fogok a végére érni, pedig mikor feljövök nem a lábamat lógatom. A rohadt euró is egyre feljebb kúszik, ahogy az oroszok Ukrajnában rohadt háborújukkal; a lassan összekuporgatott pénz nem ér semmivel sem többet, mint 5 évvel ezelőtt, ugyanúgy kurva sokba fog kerülni minden, a fa, a cement, stb, és persze azokat se fogják tudni idáig lehozni. 

Nah egy kicsit kieresztettem az elkeseredésemet. De ma legalább már melegebb volt, szépen sütött a nap. A változatosság kedvéért ma nem téglákat rakosgattam, hanem kiszedtem a kádat, a wc-t, lebontottam a maradék falmaradványokat, pihenésképp felszedtem egy kis parkettát, és lehordtam több mázsa vakolatot, csempét, sittet és ki tudja még mit. Rendesen összefagyott a korábbi alkalmak alatt rendesen letaposott cucc, kellett egy kis ráhatás mire engedett és össze tudtam lapátolni. Mondjuk a födém bontásakor egyáltalán nem figyeltem arra, hogy a nádat külön tegyem, így most próbáltam valamennyire szeparálni a sittet a nádtól. Remélem az a kevés ami benne maradt, belemehet a sittes konténerbe és nem kell a drágább konténert rendelni, mert ugye a sittbe nem kerülhet fa, lom, műanyag és egyéb dolog így gondolom nád se. 

Kád sehol. Végre! Egész télen várta, hogy megszabadítsam keserű cementbörtönéből

Nah, tessék, találj 3 különbséget a korábbi képpel összehasonlítva :D A komoly fejtörőkben ez 12 különbség szokott lenni; szóval lassan haladok 

Gyűlik a sok sz@r :)

Nem azért posztoltam régen, mert nem jártam fel, hanem azért,mert nemigen tudtam volna miről írni, hiszen csak monoton rendrakás zajlott. A szétdobált téglákat pucoltam le annyira, hogy normálisan fel lehessen őket kupacolni. A cél az, hogy a bontásból származott anyag ne szanaszét dobálva heverjen, mert úgy sokkal több helyet foglal és nem is lehet tovább haladni a munkával, mert folyton útban lesz. Szóval az elmúlt alkalmakkor a téglapakolás volt a fő téma, elég ingerszegény lássuk be. Eddig már több, mint 1500 téglát sorakoztattam fel, de még van legalább 1000 szanaszét. A ház falában a téglák hosszabbik oldala nem a fal síkjával volt párhuzamos hanem arra merőleges (biztos van erre valami építőipari szakszó :) ), így több tégla is lett felhasználva az építés során.A vakolatot illetve az egyéb sittet egy külön elkerített részbe kezdtem el lehordani a talicskával, hiszen lassan majd a parketta felszedése következik.

Sose tengett bennem túl a rend utáni vágy, de most erőt vettem magamon.Szépen csoportosítva teszem külön a különböző bontási cuccokat.

Viszont a sárga varázsmogyoró (Hamamelis sp.) kivirágzott és ennek igencsak megörültem. Az egyik rhododendront megrágta valami, valószínűleg valamilyen nagyvad, bár ott maradt bennem a kérdés, hogy jutott be a körbezárt telekre?

A varázsmogyoró sárga virágai

Végre sikerült az összes falat lebontani, kivéve a vékony fából készült elválasztó részt. Az csak akkor kerül ki onnan, ha elkerülnek mellőle az odadobált téglák. Az északi oldalon maradt pár sor tégla, de azt addig szintén nem fejtem le, míg rendesen hozzá nem férek. Az a helyzet, hogy azt hittem sokkal nagyobb rendben tudom majd a bontást csinálni, de nem így lett. Inkább kiválasztottam pár helyet ahova dobálom majd a bontott falazó elemeket, de így is tele lett az egész rom. Legközelebb ennek rendbetétele lesz a feladat, el is kezdtem már kupacolni a téglákat. Kisebb helyet foglalnak ha szabályosan vannak lerakva nem pedig egymásra hányva. Ki tudja mikor tudunk konténert szerezni, le lehet-e egyáltalán ide hozni konténert, de legalább a téglák addig sem lesznek útban.

A két hosszú ablak felett egy-egy gerenda töltötte be a szerepet áthidaló gyanánt. Eleinte fogalmam sem volt, hogy fogom ezeket onnan leszedni, mivel úgy tűnt, elég erősen az ablakokhoz vannak rögzítve. Csak úgy ledönteni pedig mégsem akartam, hiszen szanaszét tört volna az a rengeteg üveg és a romeltakarításkor csak gondot okozott volna. De aztán kiderült, hogy csak két nagyobb szög tartotta őket, így aztán fel tudtam feszegetni, majd emelgetni őket és az ablakokat épségben ki tudtam szedni. A ház sarkait elég rendesen összedolgozták, viszonylag nehezen jöttek szét a téglák, kénytelen voltam a nagy kalapáccsal rásegíteni, majd egyben ledönteni az egészet. Kiszedtem a bejárati ajtó tokját is. Szóval kvázi kész a bontási fázis.

Kicsit szomorú következmény, de a ház kulcsaira nemigen lesz szükség a továbbiakban. Szomorú, mivel egy létező dolog tűnt el, amit mások sok hónap, vagy év alatt építettek fel, és hoztak létre.

Lassan halad a dolog, de hát rövidek a napok, csak hogy mentegessem magam :) Szilveszter napján voltam fent utoljára az extrém rekord melegben. Sütött a nap,nagyon remek időt fogtam ki. Túlságosan sok mindent nemigen tudok hozzáfűzni, bontottam és kész. "Vár állott, most kőhalom", ahogy a híres versben megfogalmazta a híres költő, de itt inkább a ház állott, most kupleráj rigmus az igaz. Jó, az is hozzá tartozik, hogy a kedv és öröm itt is 'röpkedtek".

Azért rosszak ezek a rövid napok, mert keveset lehet haladni, ráadásul estefelé sötétben, nemigen tudok a gyenge mobilfényképezővel képeket készíteni. Ezért nincsenek most se fotók, majd később rakok fel. Amúgy nem történt semmi különleges, tovább folytattam a bontást a déli illetve a középső elválasztó fallal, de előtte megszabadítottam a házat az összes födémgerendától. Kicsit macerásabb volt a feladat, ugyanis a terasz felőli oldalon a falak vékonyabbak, így nemigen mertem rajta mászkálni, kívülről, létrával kellett kibontani a födém maradékot. Elég nagy kupleráj van már most, és mi lesz később ha minden szét lesz szedve?! :) Ráadásul annak is utána kell járnom, hogy vajon a sittes konténeres teherautó le tud-e egyáltalán jönni a telekig, vagy csak fent, az aszfaltozott úton tudja lerakni a konténert? Mert ha csak fent, akkor elég nagy meló lesz felhordani odáig a sittet.

Néha felmerült bennem a kétség, hogy minek is bontottam le nyáron a vakolatot a ház nagy részéről, az egyik fickó is azt kérdezte (talán a telekomos) minek verem le, csak neki kell esni a 10 kilós kalapáccsal és kész. Most már azért érzem, hogy nem volt hiábavaló munka, hiszen az Ottót emelgetni egész nap szinte lehetetlen, nagyon fárasztó, így a vésős bontással csináltam, ami fele annyira sem megterhelő. Viszont ahol fent maradt a vakolat, elég nehéz megtalálni a téglák összeillesztését, míg ahol már nem borította semmi a falat, ott könnyen be lehetett feszíteni a résekbe a vésőt.

Csak egy szimpla bejegyzés a falak bontásának megkezdéséről. Leszedtem a fél házról a gerendákat majd lebontottam az utcafronti falat. Lehet előbb teljesen le kellett volna bontanom a födémgerendákat, de már viszketett a tenyerem, hogy a tégláknak nekieshessek, úgyhogy csak a ház utcafronti feléről szedtem le a födém tartóelemeket. Eleinte fogalmam sem volt, hogyan fogom az ácskapcsokkal összerögzített fagerendákat szétszedni, mivel az aláfeszítéses technika nem működött. Aztán marha egyszerűen sikerült kifeszítenem az ácskapcsokat, hiszen a gerendák falon támaszkodó vége nem volt a falhoz rögzítve, így csak simán felemeltem a fal tetején nyugvó végét és így nagyon könnyen sikerült kifeszítenem a csapolt rögzítést ácskapoccsal együtt. Leszedtem a maradék alsó faborítást is.

A téglákat sokkal egyszerűbben sikerült lebontani, mint gondoltam. Eleinte a nagykalapáccsal csapkodtam a falat, de végül rájöttem semmi szükség rá, hiszen egy sima vésővel szét tudtam feszíteni a téglákat, amiket eleinte megpróbáltam a házon kívül gyűjteni egy kupacban, de végül több halom lett belőle a házon belül. Estére a teljes utcafronti falat lebontottam. A koszorú helyett alkalmazták a házon a vonóvasas megerősítést, amelynek lényege, hogy a ház két hosszabb fala mentén a két szemben lévő falat egy merev vasrúd fogta össze. Ennek a négyzetes alakú vége látható az egyik képen. Állítólag ezeket nem szabad csesztetni, mert szétdőlhet a ház, de itt már nem állt fenn ennek a veszélye. A nap végén még a használható faanyagokat le kellett takarnom fóliával, kiszedegettem pár szöget is. 

Most az a kérdés, hogy vajon erre a bontott téglára valakinek szüksége van-e akár ingyen is. Ez ugyanis már nem sima tömör kis méretű tégla, hanem ikersejtes falazóelem és a bontott téglákat áruló weboldalakon ilyeneket nem találtam. Mert ha senkinek nincs rá szüksége, akkor felesleges arra energiát pazarolni, hogy lepucoljam őket. Amúgy jó lenne ha el tudnám passzolni, hiszen akkor kevesebb sittes konténert kellene rendelni. Pár tucat téglát mindenképpen megtartok, mivel tesóm ötlete alapján ezek nagyon jól mutatnának, ha néhol ezek lennének a kerti ösvények járóelemei.

A hétvége helyett hétfőn mentem fel, mert jöttek a földkábel miatt. Ez tulajdonképpen annyiból állt, hogy kora délután megérkezett egy középkorú fickó civil autóval, majd lefotózta a mérőszekrényt, a villanyoszlopot. Ezután egy kis kerekes távolságmérővel lemérte az oszlop és a szekrény közti távolságot. Papírozott, majd aláíratta velem. Érdekes, hogy most sem kellett a meghatalmazás. Egy kicsit beszélgettünk, megkérdeztem mikorra várható eredmény. Panaszkodott, hogy a tulajdonosváltás miatt egy kicsit összekavarodtak a dolgok, de folyamat menete során először ő felméri a terepet, ez alapján készítenek egy tervet, amelyet beadnak az MVM-nek, majd ezután MVM kiosztja a munkát és akkor történik a valódi kivitelezés. Ha márciusra lesz áram, akkor egész jól sikerült a dolog, jegyezte meg. Bátornak látszott, mert le mert jönni kocsival a házig a nyirkos avaron. Visszafelé egy kicsit azért kipörgött a kereke a nagy erőlködésben,

Ma már az alsó deszkázatot bontottam le, Azaz bocsánat, bontottuk le. Ma Ottó segített. Ottó igazán magának való, nem szívesen mozdul ki otthonról, de a kedvemért most eljött melózni. Igazi kemény fickó különben, nem ismeri a kudarcot, de mindemellett vaj szíve van. Lesöpörtem a födémről a faleveleket, és minden egyéb maradékot. Sikerült végre leszednem a tetőtartót is, ledobáltam még vagy 30 téglát, majd szóltam Ottónak. És belevágtunk.

Ottó. 10 kg. A helyi Dvéjn Szikla Dzsonzon. 

Ottóval rendkívül egyszerűen be tudtam szakítani a deszkákat, csak huss és pöcc. Ott ment nehezen, ahol alul válaszfal ellentartott. A fürdőszoba falnál a felső sor téglát ki kellett szednem, hogy a deszkákat le tudjam szedni. Amúgy az alsó borítás faanyaga között elég sok jó állapotú deszkát találtam, így a legtöbbet betettem az alsó tárolóba, későbbi felhasználásra. Úgy is kellene egy újabb komposztálót összedobni, madárodúk is tervben vannak és betonozásnál is jól jöhetnek még. Azért Ottóval nem volt könnyű, így amikor elfáradtam a szögeket húzgáltam ki a deszkákból. Volt és még maradt is elég.

A képeket elnézve, azért örülök, hogy. Ottó a barátom és nem az ellenségem:) Persze, gondolom felmerül. hogy talán a csillárokat, lámpákat korábban le kellett volna szednem :) De pont ezt szeretem ebben az egészben, azt csinálhatok amit akarok, nem mondja meg senki mit mikor bontsak. És azt is fontos megjegyezni, hogy ez nem csak a spórolásról szól. Természetesen afelől nincs kétség,hogy elég sok pénzt meg lehet takarítani azzal, ha saját magunk végzünk el minden olyan munkát, amelyhez nem kell különösebb szakértelem. De mindemellett az is fontos számomra, hogy itt lehetek az erdőben és értelmes munkát végezhetek.