A hétvége helyett hétfőn mentem fel, mert jöttek a földkábel miatt. Ez tulajdonképpen annyiból állt, hogy kora délután megérkezett egy középkorú fickó civil autóval, majd lefotózta a mérőszekrényt, a villanyoszlopot. Ezután egy kis kerekes távolságmérővel lemérte az oszlop és a szekrény közti távolságot. Papírozott, majd aláíratta velem. Érdekes, hogy most sem kellett a meghatalmazás. Egy kicsit beszélgettünk, megkérdeztem mikorra várható eredmény. Panaszkodott, hogy a tulajdonosváltás miatt egy kicsit összekavarodtak a dolgok, de folyamat menete során először ő felméri a terepet, ez alapján készítenek egy tervet, amelyet beadnak az MVM-nek, majd ezután MVM kiosztja a munkát és akkor történik a valódi kivitelezés. Ha márciusra lesz áram, akkor egész jól sikerült a dolog, jegyezte meg. Bátornak látszott, mert le mert jönni kocsival a házig a nyirkos avaron. Visszafelé egy kicsit azért kipörgött a kereke a nagy erőlködésben,

Ma már az alsó deszkázatot bontottam le, Azaz bocsánat, bontottuk le. Ma Ottó segített. Ottó igazán magának való, nem szívesen mozdul ki otthonról, de a kedvemért most eljött melózni. Igazi kemény fickó különben, nem ismeri a kudarcot, de mindemellett vaj szíve van. Lesöpörtem a födémről a faleveleket, és minden egyéb maradékot. Sikerült végre leszednem a tetőtartót is, ledobáltam még vagy 30 téglát, majd szóltam Ottónak. És belevágtunk.

Ottó. 10 kg. A helyi Dvéjn Szikla Dzsonzon. 

Ottóval rendkívül egyszerűen be tudtam szakítani a deszkákat, csak huss és pöcc. Ott ment nehezen, ahol alul válaszfal ellentartott. A fürdőszoba falnál a felső sor téglát ki kellett szednem, hogy a deszkákat le tudjam szedni. Amúgy az alsó borítás faanyaga között elég sok jó állapotú deszkát találtam, így a legtöbbet betettem az alsó tárolóba, későbbi felhasználásra. Úgy is kellene egy újabb komposztálót összedobni, madárodúk is tervben vannak és betonozásnál is jól jöhetnek még. Azért Ottóval nem volt könnyű, így amikor elfáradtam a szögeket húzgáltam ki a deszkákból. Volt és még maradt is elég.

A képeket elnézve, azért örülök, hogy. Ottó a barátom és nem az ellenségem:) Persze, gondolom felmerül. hogy talán a csillárokat, lámpákat korábban le kellett volna szednem :) De pont ezt szeretem ebben az egészben, azt csinálhatok amit akarok, nem mondja meg senki mit mikor bontsak. És azt is fontos megjegyezni, hogy ez nem csak a spórolásról szól. Természetesen afelől nincs kétség,hogy elég sok pénzt meg lehet takarítani azzal, ha saját magunk végzünk el minden olyan munkát, amelyhez nem kell különösebb szakértelem. De mindemellett az is fontos számomra, hogy itt lehetek az erdőben és értelmes munkát végezhetek.