A bontás következő fázisa a födém leszerelése volt. A ház tetejét, ahogy ennek is utánaolvastam, borított gerendafödém takarta, azaz a gerendákra alulról is és felülről is deszkákat szegeltek, alulról pedig nád felhasználásával rendes vakolat fedte.Szerencsére a deszkázatok közti rész nem volt feltöltve sem kohósalakkal, sem arannyal, sem mással, így egy nagy feladattól menekültem meg. Tehát felülről nem is volt szigetelve a ház. Viszont a felső deszkázatot két rétegben hullámpapír borította. Talán ennek szánták a feladatot, hogy valamit megőrizzen a melegből. A papírhadsereg persze rendesen elázott már, de nem is baj, mert a palabontásból maradt por és egyéb aprólékok így nem okoztak gondot.

A hullámpapír alatt megbújó 1966-os újságból megtudtam, hogy az apai szigor a csehszlovák Holik-fivérek sikerének a titka. Gondolom a szigort a szíj testesítette meg.

Először ezt a hullámpapír réteget dobáltam le a házról. Mint korábban említettem, a házat felül nem fogta össze koszorú, viszont a fel tetején körben, élére állított téglák sorakoztak szorosan egymás mellett, tetejüket itt-ott misung borította. Kézzel könnyedén fel tudtam szedni őket, majd ezeket is ledobáltam a házról. Ezután következett a kémény. A kémény tetején a téglákat egy aprócska vasbeton koszorú tartotta össze, azonban a téglák közül az időjárás már alaposan kiráncigálta a habarcsot. Valószínűleg Jengában nem lennék túl jó, hiszen elég volt két téglát kiütnöm és az egész kémény ledőlt. Ezután visszabontottam a kéményt a födém szintjéig.

Borított gerendafödém, kicsit koszosan, darázsfészkesen

A felső deszkázat lekalapálása nem okozott túl nagy gondot, egymás után repültek le a házról. A múltkor a tetőn maradt pár gerendadarabot szedtem le a tetőről, és már akkor is feltűnt, hogy jó részét megették a szú bogarak. De most nem is törődtem ezzel és talán ez vezetett oda, hogy egyszer csak beszakadt alattam a födém, pont ott ahonnan a szúrágta fadarabokat dobáltam le.Szerencsére nem estem le, csak az egyik lábam kíváncsiskodott be alulra és a gatyám repedt szét. Apropó, nem bíztam a véletlenre már a szögeket, beszereztem egy munkacipőt, kemény, acéllemezes talpú, orrában acélbetét, vízhatlan bőr. És milyen szerencse, mivel ha nincs ez a cipő, ma biztos beléptem volna jó pár alattomosan kikandikáló szögbe,hiszen éreztem a talpam alatt.

11 ezerért a hülyének is megérte. A végén még ebben fogok túrázni is

Rövid nap miatt nem haladtam túl sokat, bár hozzátartozik, hogy még a ledobált elemeket is rendbe tettem. Legközelebb az alsó deszkázat eltávolítása következik.

A bontási eredmény rendszerezve

Talán kifogtuk az idei utolsó napot, amelyen rendkívül jó idő volt. Megvettük az első adag növényt a tervnek megfelelően. Pár kimaradt mivel nem lehetett beszerezni a kertészetben. Lehet ha több helyet is meglátogatunk megtaláljuk az összes szükséges növényt, de úgy éreztem elég volt egyet végigjárni. Ami kimaradt majd ültetjük jövőre. így is elég nagy melónak ígérkezett a közel negyven tövet beásni.

Ahol korábban feltúrtam a földet, oda pillanatok alatt elültettük a csengőbojtokat, a somot, a hortenziákat és pár tő loncot, kövérkét, meténget. Minden gödör aljára tettünk egy kis istállótrágyát, illetve humuszt is, A levélkomposztálót nagyjából másfél talicskányi komposzttal kurtítottuk meg. Azonban a telek délnyugati sarkával  eléggé megszenvedtünk. A területnek ezen a részén a lejtő monotonitását megtöri egy nagyobb vízszintes placc és a terv szerint ide is kellett ültetnünk. Az első ásónyomok után kiderült, hogy itt az agyag közvetlenül a felszínen található pár centiméteres földréteg alatt. Kegyetlen nehezen sikerült kiásnom a megfelelő méretű gödröket a növényeknek. A talajt ezután feldúsítottuk humusszal, istállótrágyával, sőt még bazalt zúzalékot is kevertünk bele, de ennek ellenére elég tartózkodó vagyok a sikert illetően, nem tudom hogy gyökerek miként fognak maguknak utat találni abban a morc agyagban. Nem akartunk ott helyben hirtelen újratervezést, tehát követtük az eredeti elképzelést. Lehet jövőre nagyobb talajmunkát kell ott végezni, hogy a felszíni agyagot mindenhol fellazítsuk és feljavítsuk.

Agyag mindenhol

Az az érzésem, hogy az agyag nem természetes úton került ide, feltételezésem szerint amikor a házat építették, akkor ide hordták az alapozás során, a mélyebb rétegekből előbányászott agyagot. Ahogy utánaolvastam, a lentebbi részeken felhalmozódó agyag természetes folyamat eredménye; nálunk úgy vélem agyagbemosódásos barna erdőtalaj boríthatja a felszínt.

Amúgy elkészült a kapu is. Legalább nem dzsemboriznak a borzok a szarvasokkal a frissen ültetett reménységek között.

Jó hír. Végre elhiszem, hogy élnek itt állatok, mivel a telek közepén egy nagy adag szarvas vagy őz bogyóhalmot találtam. Ráadásul még korábban vettem egy adag, direkt árnyékosabb helyre való fűmagot, a dobozt pedig csak úgy ott hagytam a tárolóban. Mára valamilyen kis rágcsáló kirágta és el is vitte a mag jó részét :)

Az utcafrontra egy átmeneti kerítést szerettünk volna rakni egyelőre, Már a múltkori alkalommal kiástam a kerítéshez szükséges oszlopok gödreit, igaz nem vittem túlzásba és  csak 3 oszlopnak csináltam helyet. Valamennyi szárazbeton még maradt, de nem elég, így most fejeztem be a betonozást. Deszkákat tettem oszlopok gyanánt. Igaz, hogy a deszkát nem fogja a beton de a vasat igen, így a deszkákon átütöttem 6-8 darab 100-as szeget és így ment a betonba. Remélem tényleg kitart pár évig. Ezután a maradék drótfonatot kifeszítettem a deszkák között, felül megerősítettem egy vezetődróttal. Már csak a kapu maradt hátra.

Ideiglenesnek jó lesz. Kocsival úgysem fogunk beállni

Elültettem egy nyeszlett rhododendront, amit egy ismerőstől kaptunk, mivel náluk nagyon szenvedett. Kicsit fellazítottam a talajt, majd alátoltam egy zsáknyi savanyú földet. Bár még mindig meg vagyok győződve arról , hogy a kötött (és talán nem elég savanyú) talaj miatt nem fejlődött rendesen a tavaly ültetett bokor. Érdekes, hogy amit most ültettem, annak két szép nagy bimbója érett meg mostanra (október közepe), viszont a tavalyin találtam ugyan 12 bimbót, de alig látszódnak. Szerintem jövőre nem fog virágozni, ilyenkorra már nagyobbaknak kellene lenniük a virágkezdeményeknek

A ház bontása most egy kicsit szünetel, mert jó lenne még idén ősszel elültetni  pár cserjét, így fontosabb a telek rendberakása. Elkezdtem felásni a kertnek azt a részét, ahova nemsokára telepíteni szeretnénk.

Ma a tesómmal megbeszéltük a kerttervet. Nem az a cél, hogy angolkertet, gondosan, milliméterre belőtt, haragoszöld pázsitot hozzunk létre, hanem valami olyan kert, amely egyesíti a jelenlegi erdőt egy dúsabb, virágosabb környezettel, tulajdonképpen a cserje és gyepszint felújításáról, sőt inkább létrehozásáról van szó. Tesómnak, bevallása szerint, sok tapasztalata eddig ugyan nincs a savanyúbb talajú, árnyékos erdei kertekkel kapcsolatban, mert mostanáig nemigen találkozott ilyen feladattal. Viszont van sok jó könyve és tudása, így alaposan utánanézett milyen növényekkel lehetne próbálkozni, úgyhogy az első ültetések inkább amolyan puhatolódzó telepítések lesznek. Biztos lesz, ami.megmarad és valószínűleg olyan is, amelyik kidöglik, úgymond elveszti a fotoszintetizálás iránti érdeklődését valamilyen súlyos stressz miatt. Számomra jelenleg egy kicsit (nagyon) elképzelhetetlen, hogy sikerül egy szép kertet varázsolnunk a mostani avartenger helyére. Pedig ötletek vannak. Első nekifutásra a teleknek azt a részét vettük célba, amely a háztól távol esik. 

Lesz itt minden :)

Akad jó pár olyan növény, amely bírja az árnyékot, szépek is,virágoznak is, évelők illetve cserjék. Fa ültetésében érthető módon nem gondolkodunk. Tény, hogy a talajt rendesen elő kell majd készíteni, hiszen ez most konkrétan egy erdő részlet nagy mennyiségű  avarral, sok magonccal és pár erdei évelővel. Tervünk, hogy mindenképp szeretnénk az eredeti növényzetet is valamilyen szinten meghagyni, hiszen azok jól érzik magukat itt. A szagos müge például nagyon alkalmas lenne talajtakaró növénynek, a pajzsikák is kaphatnak majd egy csoportot, illetve az orchideákat is jó lenne összetelepíteni egy helyre, ami nem is ígérkezik olyan könnyű feladatnak.

A talajt fel kell ásni, behumuszolni, kiszedni a felesleges növényeket,és istállótrágya sem ártana. Emellett fel ie kell lazítani valamivel, hiszen néhol eléggé kötött, agyagos. Kíváncsi vagyok, hogy a lombkomposztálóból mennyi komposztot tudunk majd kiszedni.Nem került bele semmi más csak az avar.

Ma felvettem már a védőruházatot is. Belebújtam a ruhába, beizzítottam a maszkot és úgy mentem fel a tetőre. Egyrészt össze kellett szedni a kisebb paladarabokat, másrészt a tető terasz felőli oldalara hordtam a palákat, hogy az odaállított létrával le lehessen szedni. A széttört palákat kisebb darabokat vízzel teli vödörbe rakosgattam, így biztos nem porzik. Nagyjából három vödörnyi törmeléket szedtem össze; hiába, nem voltunk profik, ezért a leszedésnél sok pala eltörött.

Miután összeszedtem a palákat, nekiestem a széknek és szép lassan leamortizáltam. Leszedtem először a tetőcserépléceket. Elég könnyen kijöttek, csak egy vésőt feszítettem a lécek alá. Ezután következtek a szarufák. Szerencsére ezeket sem kellett feszegetni sokat, a sok-sok év alatt eléggé megunhatták egymást. Azt az egyet nem sikerült leszedni eddig, amely mellett a villany volt bekötve a házra.

Tető nélkül

Aztán beleléptem egy szögbe. Gondoltam akkor mára abba is hagyom, meg leszedem azt a pár szarufát, ami fent maradt, majd a tetőről ledobált nagyobb faelemeket becipeltem a házba illetve a tárolóba. Nem akartam hogy megázzanak, mert biztos jók lesznek még valamire. Hazafelé még bementem az orvoshoz, aki belém döfte a tetanuszt. Pont most járt le az 5 év az előző tetanusz óta, amit a változatosság kedvéért szintén egy szögbe lépés miatt kaptam.

Ma Atissal elkezdtük az igazi bontást. Eddig a ház csak úgy tessék-lássék bontódott, de most eljött az ideje az igazi rombolásnak, hiszen nekikezdtünk leszedni a palákat a tetőről. Szinte biztos, hogy azbesztes paláról van szó, és emiatt már jó régen megvettem két garnitúra védőruhát és 4 FFP3-as maszkot, ami véd az azbesztpor ellen is. Végül csak a maszkokat vettük fel, a ruha kimaradt. Persze este ruhástul álltam be a zuhany alá. Szó szerint.

Palabontóvas nem akadt. Gondoltam korábban rá, hogy beszerzek egyet de végül nem tettem. Mindketten kezünkbe vettünk egy harapófogót és azzal szedtük le a palákat. Eleinte fogalmunk sem volt arról, hogy a palák hogyan és miként vannak rögzítve a tetőlécekhez, de szép lassan rájöttünk. A csúcsukra állított, négyzet alakú palalapok a két szélükön szeggel, illetve az alsó csúcsuknál egy kampóval is le voltak rögzítve. Néhol igencsak nehezen sikerült a szegek feje alá kapni a fogóval. A kúpcserepeket szedtük le elsőként,  majd szép lassan nekiláttunk. Tapasztalat hiányában nem haladtunk gyorsan illetve szakszerűen. Szinte mindegyik palából letörött egy kis darab, alig akadt pár, amit épségben ki tudtunk szabadítani. Ez csak annyiból problémás, hogy a törésnél kerülhet a veszélyes azbesztpor a levegőbe, az hogy nem lehet újra felhasználni őket, az a magasról lesz@rás témakörébe tartozik. Végül estére sikerült leszedni az összes palát, sőt a nagy része le is került a teraszra. 

Pala és vakolat nélkül

Ma korán kellett felmennem, mert vártam az ELMÜ-t, hogy végre kikösse az áramot a házból elvigye az órát és el lehessen kezdeni bontani. Biztos belevághattam volna a bontásba korábban is, de nem szeretek az árammal vacakolni; így sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Aztán végül kilenc felé jöttek és nagyjából 20 perc alatt végeztek is. Nem az én nevemen volt az óra, de érdekes módon nem kellett  a munkalap aláírásához meghatalmazás a részemre, anélkül is aláírhattam.

A villanyszerelő 11 körül érkezett meg a társával. Reméltem, hogy a gödör elég mély lesz a szekrénynek, jól megszenvedtem vele előző nap. Délután 6 körül végeztek, meglett a szekrény és mellette pedig egy négy dugaljas oszlop, amely elsősorban átmeneti jelleggel épült, hogy legyen áramvételezési lehetőség a telken az építkezés alatt. Az ELMÜ a földkábelt majd valamikor beköti, az igény már be lett adva; állítólag sok hónapnyi várakozási idő van..

A beépített mérőszekrény az ideiglenes dugalj oszloppal. Azt hiszem jobban néz ki, mint egy villanyoszlop

Közben én kipucoltam a kert egyik elég dzsuvás részét, amely közvetlenül a terasz mellett helyezkedett el. Felástam, kiszedtem a növényeket, a fatuskókat és egy kupacba gyűjtöttem az andezit köveket. Ezekre mindenképpen szükség lesz majd a későbbiekben.

Miután nyilvánvalóvá vált a ház bontása, meg kellett oldani, hogy áram valamilyen formában maradjon a telken, hiszen a házról le kell szedni a bekötést. Elsőként az ELMÜ-vel beszéltem, hogy mi a gondom, niként tudnám megoldani a fenti problémát. Ott azt tanácsolták, hogy keressek szakembert az aramkapocs.hu weboldalon, ahol az általuk ajánlott szakemberek találhatóak meg. Felmentem, írtam vagy öt villanyszerelőnek ott a közelben. Meg ne kérdezd mi alapján, de a válaszadók közül kiválasztottam egyet. Sok jó értékelést kapott a weboldalon, így nemsokára létrejött a terepszemle. Kijött, felmérte a terepet és akkor hallottam először erről a földkábeles megoldásról. Nagyon nem szerettem volna egy villanyoszlopot a telekre, így ez sokkal szimpatikusabbnak tűnt. Ráadásul az ELMŰ villanyoszlop ott áll a telek sarkától két méterre. Elmondta, hogy nagyjából mit kell csinálni majd, mi a munka menete, kiderült, hogy a földkábel 15 méterig ingyenes; a doboz helyét pedig az oszloptól nagyjából 4 méterre jelöltük ki. A telepítéshez hozzátartozott az is, hogy a mérőszekrény nem lehet a kerítéstől 80 cm-nél távolabb. Az is világossá vált, hogy elég sok papírmunkával jár az egész, meghatalmazások, szerződésbontás, új szerződés megkötése ésatöbbi. Megpróbáltam puhatolódzni az árakról és végül olyan 450-500 e Ft közötti összeget mondott. Csak maga a doboz a fele összeg, mert nem mindegy milyen a mérőszekrény, hiszen az ELMÜ előírásainak meg kell felelnie. Egy kicsit azért kételkedtem benne, hogy tényleg ennyibe kerül miután végigböngésztem a netet, de hát ez van, bennem van a bizalmatlanság. Nem kötöttünk szerződést, nem írtunk semmilyen papírt, ami engem egy kicsit zavart, mert az utóbbi években elég sok kókler meg eltünedező vállalkozóról hallottam, olvastam. De nem ütöttem eléggé a vasat, így maradt az, hogy meg kell bízom benne. Az árban benne foglaltatott az is, hogy a papírmunkát is elintézik. Az érdemi munkát szeptember végére időzítették.

Persze ehhez először fel kellett mondani az érvényben lévő szerződést illetve a házról ki kellett kötni a vezetéket. Elvileg 30 napos határidővel dolgoznak az ELMÜ-nél, de a 30 nap elteltével sem történt semmi a szerződésfelmondással kapcsolatban, Biztos közrejátszott az is, hogy ekkor történt a tulajdonosváltás az ELMÜ-ÉMÁSZ esetében. Végül a villanyszerelőnek - aki ismeri a környéken dolgozó ELMÜ kollegákat- sikerült kilobbiznia, hogy ugyanaznap szedik le a vezetéket, mint amikor ők jönnek telepíteni a szekrényt.

Számomra egy feladat maradt, ki kellett ásni a szekrény számára szükséges gödröt, amely egy 40 cm x 50 cm x 70 cm mély lyukat jelentett. A villanyszerelő felajánlotta, hogy tud valakit aki 50 e Ft-ért kiássa munkagéppel, de úgy gondoltam jól jön az a pénz majd olyan munkáknál, amiket nem tudok megcsinálni.

Masszív kis gödröt kapott a mérőszekrény

Szinte egész nap a lyukat ástam. Eleinte azt hittem könnyű dolgom lesz de aztán úgy 30 cm mélyen kiderült, hogy a teleknek ez a része is sitt temető; téglákkal és nagyobb kövekkel, betondarabokkal kellett megküzdeni mire végre ki tudtam ásni a megfelelő méretű gödröt. Ráadásul 70 cm mélyen már masszív agyagból állt a talaj, az ásó sem vitte.

Miután tisztában lettünk a bontás elkerülhetetlenségével, lassan neki is álltam. A tető még a régi azbeszt síkpalával volt fedve. Még mielőtt kiderült volna, hogy mindenképpen bontanunk kell, elég sokat keresgéltem a neten, hogy mit lehet csinálni az azbesztpalával. Eléggé megnehezíti a helyzetet, hogy az azbesztpala veszélyes hulladéknak minősül, nem vitethetem el sittes konténerben csak úgy. Mivel akkor még tetőcserében gondolkodtunk, több tetőcserép gyártó honlapját is felkerestem és akkor akadtam rá a palacsere programra. Erre több nagyobb cserépgyártó is lehetőséget teremt (bramac, tondach, terrán), és az a lényege, amennyiben a gyártótól veszed a cserepet a házra, akkor a veszélyes hulladéknak számító azbesztpalát nagyon jutányos áron elszállíttatják egy erre szakosodott céggel, és így biztosak lehetünk abban, hogy a tetőről leszedett pala jobb esetben nem valamelyik sitt telepen, rosszabb esetben egy erdőszéli árokban végzi. Ráadásul még igazolást is kapunk, hogy a pala megfelelő helyre került.

Eleinte ódzkodtam a palával foglalkozni, és ezért próbáltam keresni vállalkozókat, akik leszedik nekünk a palát a házról. Kaptam mindenféle ajánlatokat, talán 2500 Ft/nm volt a minimum, bár ez nem nagyon volt szimpatikus, mert ki tudja hova teszik le az elszállított palát. A másik, szimpatikusabb cég már félmillió körüli ajánlatot adott, mondjuk ott biztosak lehettünk abban, hogy a palát megfelelően kezelik. Volt, aki félreértette és csak hosszas levelezés után mondott egy bődületes árat, így végül úgy határoztunk, hogy majd valakivel leszedem én a palát.

Tavasszal nagyon vártam mi lesz az ősszel elültetett növényekkel. Az áfonya lassan indult meg, de végül nagyon szépen megnőtt, igaz termése, virága nem jelentkezett. A hortenziák valami oknál fogva ki se hajtottak, az okok még nem világosak a számunkra. Azonban a rhododendron nagyon szépen kivirágzott, el se hittem, hogy ennyire pompásan virágba borul. Ez biztató jel a jövőre nézve.

Rhododendron

Nyáron többek között a ház belső majd külső vakolatát vertem le. Lehet hogy nem sok értelme volt, hiszen úgyis bontásra kerül a ház, de talán a téglákat még fel lehet majd használni tisztítva vagy esetleg olcsón túl lehet adni rajtuk. Elbontottam a konyhabútort, szétszedtem a fából eszkábált beépített szekrényt, kikötöttem az olajkályhát. A vakolat néhol darabokban hullott, de általában az volt a jellemző, hogy a fedővakolat illetve az alapvakolat kettévált, így a tégláig sokat kellett még leütni. Nem elektromos vésővel csináltam, csak hagyományossal és kalapáccsal. 

Nyáron megcsináltam a kerítést is a telek déli oldalára. Hagyományos drótfonatos kerítést raktam össze. Szerencsére elég volt két támaszoszlop az összesen 11 kerítésoszlophoz, hiszen olyan 25 méterről lehetett szó. Mivel betonkeverőm nem volt, zsákos szárazbetonnal oldottam meg az oszlopok rögzítését. Kiásni nagyobb meló volt a gödröket, mivel a talajban hemzsegtek a kisebb-nagyobb andezit kövek. De végül sikerült az oszlopokat megfelelően vízszintezve berakni a gödrökbe. Ezután kifeszítettem a három vezetődrótot a végoszlopokra rögzített feszítők segítségével.

Ez nincs rajta a telepítési útmutatón, úgyhogy lefotóztam miként is kell összerakni a feszítőt, és a vezetőrudat

Egy nagy problémám adódott a kerítés építése közben, mégpedig az, hogy egy idősebb fa kacska vastag ága úgy nyúlt át a szomszéd felé, hogy a kerítést csak a fa köré feszítve lehetett volna megoldani, azonban a fát nem akartam terhelni egy ilyennel. Úgyhogy azon a részen a két oszlop között csak az alsó és a középső vezetődrótot hagytam meg, a felsőt elvágtam és oda is feszítőket tettem, majd kivágtam egy v alakot a drótfonatból a két oszlop között. Mivel ezt a két oszlopot nem tartotta támasztórúd, így erősen elhajlottak a megfeszített vezetőrúd miatt, kénytelen voltam átlósan a másik oszlop aljához kötni a tetejüket, amivel valamennyire tudtam kompenzálni az oszlop elgörbülését.

Első kerítésem

Szóval az első építész lerázott, a második pedig nem merte nyíltan a szemünkbe mondani az igazi véleményét. Tehát tőle is búcsút vettünk. Még az első építész javaslatára azt kellett megállapítanunk, hogy a süllyedés megállt, vagy továbbra is tart, ezért a jól ismert módszert ajánlotta, gipsszel kenjük be a repedéseket és ha van talajmozgás és a ház még mindig táncol, akkor ezek befúgázott repedések ismét szét fognak hasadni. Ez ősszel történt, és nagy megelégedésünkre télen sem látszott rajta erőszak. Azonban tavasszal - itt már túl voltunk a második építészen - feltűntek a kis sötét vonalak, amelyek arra utaltak, hogy ismét mozgásban vagyunk.

Olvasgattam utána fórumokon, fészbukkos csoportokban, mit lehet tenni az ilyen süllyedő házzal és így találtam rá az injektálós megoldásra, amikor a lábazat alá műgyantát, vagy habcementet juttatnak be, amely ott megszilárdul és mintegy biztos tartást képez a süllyedő alapnak. (https://epitoabc.hu/injektalas-vizszigeteles-epeszu-emberek-nyelven/). Fel is hívtam két ilyen céget, hogy esetleg mit lehetne tenni. Az egyikkel jól eldumáltunk, de soha többé nem jelentkezett, a másikkal viszont eljutottunk a terepszemléig. Feljött, megnézte, bejelölte, mondta, hogy persze alá lehet ezt a házat injektálni, az egész déli oldalt hosszában bejelölte, hogy majd oda kell befúrni. Pár nap múlva meg is kaptuk a nagyjából 900000 Ft-os ajánlatot. Teljesen korrektnek éreztem az összeget, ráadásul ő sem kért kiszállási díjat. Abban maradtunk, hogy ezt a munkát majd nyáron kellene elvégezni, mivel az utcánk nem aszfaltozott, enyhén meredek és esősebb időben csúszós, így az autóval nem fog tudni lejönni csak akkor, ha csontszáraz az idő.

Peregtek tovább a napok, én pedig felhívtam egy harmadik építészt. Ő is kijött, megnézte, felmérte, de meg is merte mondani, hogy erre a falazatra az eredeti elképzelésünk megvalósíthatatlan. A házat vissza kell bontani az alapig és ezután lehet megnézni, hogy az alap használható-e vagy sem. Számára elég furcsának hatott, hogy az injektálást mindenféle talajmechanikai vizsgálat nélkül megcsinálták volna. Megkért, hogy ássak néhány kutatógödröt a ház körül, meg kellene tudni milyen mélyen van az alapozás és tulajdonképpen miből van. Az eredeti tervek is megmaradtak, azokon 90 cm mélyre jelzett alap látható, de a biztonság kedvéért meg kellene nézni. Azt hiszem itt vesztette érvényét az injektálás, nem is csináltattuk meg.

Egy hatalmas kudarcként éltük meg azt, hogy a könnyű és gyors lakhatóság megvalósítása befuccsolt. Engem mondjuk nem annyira érintett meg, mint a páromat, bevallottan elvesztette a lelkesedését a telek iránt és azóta inkább csak én járok fel. Kell neki egy kis idő mire ismét belelelkesül.

Megcsináltam a kutatógödröket, amiknél a következők derültek ki. Két gödröt ástam a házon kívül és kettőt a házon belül. A két külső a ház északkeleti illetve délnyugati sarkainál tátongtak, a két belső pedig ugyanott de a házon belül. A házat a 60-as években építették, nagy valószínűséggel kalákában, azaz összeálltak az ismerősök és nekiálltak falazni meg betonozni. A házra nem került koszorú, amelynek szintén köze lehet ahhoz, hogy a falak lassan szétcsúsztak és megrepedtek. Az építés után kiderülhetett, hogy valami nincs rendben, mert a házat az északi, keleti és déli oldalon a talajszinten egy nagyjából 40 cm széles és 60 cm mély betongyűrűvel fogták össze ( ez volt tulajdonképpen a csepegtető járda) , gondolom ez segített az alapnak hősies feladata elvégzésében. Aztán az is kiderült, hogy a terméskövek között nincs semmiféle cementáló anyag, csak a kifelé lettek kifúgázva. Még jó hogy nem kezdtünk el erre az alapra ráépíteni! Tehát a falak dőltek kifelé, az alap összevissza állt a földben, itt már eldőlt számomra, hogy az alapot is ki kell majd szedni.

A délnyugati sarokban ásott gödör, még látszik a víz a gödör alján.	A házon belül szintén a délnyugati sarokban ásott gödör.

A gödrök segítségével mostanra  kiderült az is, hogy tavasszal van a nagy talajmozgás, valószínűleg a hóolvadásnak köszönhetően. Többször találtam a délnyugati gödröt tele vízzel, és a gipsszel kihúzott repedések is ebben az időben kezdtek ismét megnyílni. Azt is eltudom képzelni, hogy a ház építésekor még nem állt fenn ilyen probléma, de ahogy a környékre és főleg a hegyoldalban felfelé újabb és újabb házak épültek, a talaj szerkezete is megváltozott, és ezáltal a vízerek, szivárgó és hasadék vizek másfelé folytak tovább a mélyben és egy ilyen találta meg a mi házunkat is.

Múltak a hetek és lassan elfogadtuk a bontás gondolatát. Hiszen ha lebontjuk az egy csomó előnnyel is jár. Nem kell kompromisszumot kötni a ház belsejére vonatkozóan, építhetünk könnyűszerkezetes házat, amely nem csak olcsóbb, hanem hamarabb is elkészül, mint egy rendes téglaház. Azonban szeretnénk megőrizni a ház jelenlegi formáját és alakját amennyire csak lehetséges.