Ma felvettem már a védőruházatot is. Belebújtam a ruhába, beizzítottam a maszkot és úgy mentem fel a tetőre. Egyrészt össze kellett szedni a kisebb paladarabokat, másrészt a tető terasz felőli oldalara hordtam a palákat, hogy az odaállított létrával le lehessen szedni. A széttört palákat kisebb darabokat vízzel teli vödörbe rakosgattam, így biztos nem porzik. Nagyjából három vödörnyi törmeléket szedtem össze; hiába, nem voltunk profik, ezért a leszedésnél sok pala eltörött.

Miután összeszedtem a palákat, nekiestem a széknek és szép lassan leamortizáltam. Leszedtem először a tetőcserépléceket. Elég könnyen kijöttek, csak egy vésőt feszítettem a lécek alá. Ezután következtek a szarufák. Szerencsére ezeket sem kellett feszegetni sokat, a sok-sok év alatt eléggé megunhatták egymást. Azt az egyet nem sikerült leszedni eddig, amely mellett a villany volt bekötve a házra.

Tető nélkül

Aztán beleléptem egy szögbe. Gondoltam akkor mára abba is hagyom, meg leszedem azt a pár szarufát, ami fent maradt, majd a tetőről ledobált nagyobb faelemeket becipeltem a házba illetve a tárolóba. Nem akartam hogy megázzanak, mert biztos jók lesznek még valamire. Hazafelé még bementem az orvoshoz, aki belém döfte a tetanuszt. Pont most járt le az 5 év az előző tetanusz óta, amit a változatosság kedvéért szintén egy szögbe lépés miatt kaptam.