Talán kifogtuk az idei utolsó napot, amelyen rendkívül jó idő volt. Megvettük az első adag növényt a tervnek megfelelően. Pár kimaradt mivel nem lehetett beszerezni a kertészetben. Lehet ha több helyet is meglátogatunk megtaláljuk az összes szükséges növényt, de úgy éreztem elég volt egyet végigjárni. Ami kimaradt majd ültetjük jövőre. így is elég nagy melónak ígérkezett a közel negyven tövet beásni.

Ahol korábban feltúrtam a földet, oda pillanatok alatt elültettük a csengőbojtokat, a somot, a hortenziákat és pár tő loncot, kövérkét, meténget. Minden gödör aljára tettünk egy kis istállótrágyát, illetve humuszt is, A levélkomposztálót nagyjából másfél talicskányi komposzttal kurtítottuk meg. Azonban a telek délnyugati sarkával  eléggé megszenvedtünk. A területnek ezen a részén a lejtő monotonitását megtöri egy nagyobb vízszintes placc és a terv szerint ide is kellett ültetnünk. Az első ásónyomok után kiderült, hogy itt az agyag közvetlenül a felszínen található pár centiméteres földréteg alatt. Kegyetlen nehezen sikerült kiásnom a megfelelő méretű gödröket a növényeknek. A talajt ezután feldúsítottuk humusszal, istállótrágyával, sőt még bazalt zúzalékot is kevertünk bele, de ennek ellenére elég tartózkodó vagyok a sikert illetően, nem tudom hogy gyökerek miként fognak maguknak utat találni abban a morc agyagban. Nem akartunk ott helyben hirtelen újratervezést, tehát követtük az eredeti elképzelést. Lehet jövőre nagyobb talajmunkát kell ott végezni, hogy a felszíni agyagot mindenhol fellazítsuk és feljavítsuk.

Agyag mindenhol

Az az érzésem, hogy az agyag nem természetes úton került ide, feltételezésem szerint amikor a házat építették, akkor ide hordták az alapozás során, a mélyebb rétegekből előbányászott agyagot. Ahogy utánaolvastam, a lentebbi részeken felhalmozódó agyag természetes folyamat eredménye; nálunk úgy vélem agyagbemosódásos barna erdőtalaj boríthatja a felszínt.

Amúgy elkészült a kapu is. Legalább nem dzsemboriznak a borzok a szarvasokkal a frissen ültetett reménységek között.