Miután tisztában lettünk a bontás elkerülhetetlenségével, lassan neki is álltam. A tető még a régi azbeszt síkpalával volt fedve. Még mielőtt kiderült volna, hogy mindenképpen bontanunk kell, elég sokat keresgéltem a neten, hogy mit lehet csinálni az azbesztpalával. Eléggé megnehezíti a helyzetet, hogy az azbesztpala veszélyes hulladéknak minősül, nem vitethetem el sittes konténerben csak úgy. Mivel akkor még tetőcserében gondolkodtunk, több tetőcserép gyártó honlapját is felkerestem és akkor akadtam rá a palacsere programra. Erre több nagyobb cserépgyártó is lehetőséget teremt (bramac, tondach, terrán), és az a lényege, amennyiben a gyártótól veszed a cserepet a házra, akkor a veszélyes hulladéknak számító azbesztpalát nagyon jutányos áron elszállíttatják egy erre szakosodott céggel, és így biztosak lehetünk abban, hogy a tetőről leszedett pala jobb esetben nem valamelyik sitt telepen, rosszabb esetben egy erdőszéli árokban végzi. Ráadásul még igazolást is kapunk, hogy a pala megfelelő helyre került.

Eleinte ódzkodtam a palával foglalkozni, és ezért próbáltam keresni vállalkozókat, akik leszedik nekünk a palát a házról. Kaptam mindenféle ajánlatokat, talán 2500 Ft/nm volt a minimum, bár ez nem nagyon volt szimpatikus, mert ki tudja hova teszik le az elszállított palát. A másik, szimpatikusabb cég már félmillió körüli ajánlatot adott, mondjuk ott biztosak lehettünk abban, hogy a palát megfelelően kezelik. Volt, aki félreértette és csak hosszas levelezés után mondott egy bődületes árat, így végül úgy határoztunk, hogy majd valakivel leszedem én a palát.

Tavasszal nagyon vártam mi lesz az ősszel elültetett növényekkel. Az áfonya lassan indult meg, de végül nagyon szépen megnőtt, igaz termése, virága nem jelentkezett. A hortenziák valami oknál fogva ki se hajtottak, az okok még nem világosak a számunkra. Azonban a rhododendron nagyon szépen kivirágzott, el se hittem, hogy ennyire pompásan virágba borul. Ez biztató jel a jövőre nézve.

Rhododendron

Nyáron többek között a ház belső majd külső vakolatát vertem le. Lehet hogy nem sok értelme volt, hiszen úgyis bontásra kerül a ház, de talán a téglákat még fel lehet majd használni tisztítva vagy esetleg olcsón túl lehet adni rajtuk. Elbontottam a konyhabútort, szétszedtem a fából eszkábált beépített szekrényt, kikötöttem az olajkályhát. A vakolat néhol darabokban hullott, de általában az volt a jellemző, hogy a fedővakolat illetve az alapvakolat kettévált, így a tégláig sokat kellett még leütni. Nem elektromos vésővel csináltam, csak hagyományossal és kalapáccsal. 

Nyáron megcsináltam a kerítést is a telek déli oldalára. Hagyományos drótfonatos kerítést raktam össze. Szerencsére elég volt két támaszoszlop az összesen 11 kerítésoszlophoz, hiszen olyan 25 méterről lehetett szó. Mivel betonkeverőm nem volt, zsákos szárazbetonnal oldottam meg az oszlopok rögzítését. Kiásni nagyobb meló volt a gödröket, mivel a talajban hemzsegtek a kisebb-nagyobb andezit kövek. De végül sikerült az oszlopokat megfelelően vízszintezve berakni a gödrökbe. Ezután kifeszítettem a három vezetődrótot a végoszlopokra rögzített feszítők segítségével.

Ez nincs rajta a telepítési útmutatón, úgyhogy lefotóztam miként is kell összerakni a feszítőt, és a vezetőrudat

Egy nagy problémám adódott a kerítés építése közben, mégpedig az, hogy egy idősebb fa kacska vastag ága úgy nyúlt át a szomszéd felé, hogy a kerítést csak a fa köré feszítve lehetett volna megoldani, azonban a fát nem akartam terhelni egy ilyennel. Úgyhogy azon a részen a két oszlop között csak az alsó és a középső vezetődrótot hagytam meg, a felsőt elvágtam és oda is feszítőket tettem, majd kivágtam egy v alakot a drótfonatból a két oszlop között. Mivel ezt a két oszlopot nem tartotta támasztórúd, így erősen elhajlottak a megfeszített vezetőrúd miatt, kénytelen voltam átlósan a másik oszlop aljához kötni a tetejüket, amivel valamennyire tudtam kompenzálni az oszlop elgörbülését.

Első kerítésem