A bontás következő fázisa a födém leszerelése volt. A ház tetejét, ahogy ennek is utánaolvastam, borított gerendafödém takarta, azaz a gerendákra alulról is és felülről is deszkákat szegeltek, alulról pedig nád felhasználásával rendes vakolat fedte.Szerencsére a deszkázatok közti rész nem volt feltöltve sem kohósalakkal, sem arannyal, sem mással, így egy nagy feladattól menekültem meg. Tehát felülről nem is volt szigetelve a ház. Viszont a felső deszkázatot két rétegben hullámpapír borította. Talán ennek szánták a feladatot, hogy valamit megőrizzen a melegből. A papírhadsereg persze rendesen elázott már, de nem is baj, mert a palabontásból maradt por és egyéb aprólékok így nem okoztak gondot.

A hullámpapír alatt megbújó 1966-os újságból megtudtam, hogy az apai szigor a csehszlovák Holik-fivérek sikerének a titka. Gondolom a szigort a szíj testesítette meg.

Először ezt a hullámpapír réteget dobáltam le a házról. Mint korábban említettem, a házat felül nem fogta össze koszorú, viszont a fel tetején körben, élére állított téglák sorakoztak szorosan egymás mellett, tetejüket itt-ott misung borította. Kézzel könnyedén fel tudtam szedni őket, majd ezeket is ledobáltam a házról. Ezután következett a kémény. A kémény tetején a téglákat egy aprócska vasbeton koszorú tartotta össze, azonban a téglák közül az időjárás már alaposan kiráncigálta a habarcsot. Valószínűleg Jengában nem lennék túl jó, hiszen elég volt két téglát kiütnöm és az egész kémény ledőlt. Ezután visszabontottam a kéményt a födém szintjéig.

Borított gerendafödém, kicsit koszosan, darázsfészkesen

A felső deszkázat lekalapálása nem okozott túl nagy gondot, egymás után repültek le a házról. A múltkor a tetőn maradt pár gerendadarabot szedtem le a tetőről, és már akkor is feltűnt, hogy jó részét megették a szú bogarak. De most nem is törődtem ezzel és talán ez vezetett oda, hogy egyszer csak beszakadt alattam a födém, pont ott ahonnan a szúrágta fadarabokat dobáltam le.Szerencsére nem estem le, csak az egyik lábam kíváncsiskodott be alulra és a gatyám repedt szét. Apropó, nem bíztam a véletlenre már a szögeket, beszereztem egy munkacipőt, kemény, acéllemezes talpú, orrában acélbetét, vízhatlan bőr. És milyen szerencse, mivel ha nincs ez a cipő, ma biztos beléptem volna jó pár alattomosan kikandikáló szögbe,hiszen éreztem a talpam alatt.

11 ezerért a hülyének is megérte. A végén még ebben fogok túrázni is

Rövid nap miatt nem haladtam túl sokat, bár hozzátartozik, hogy még a ledobált elemeket is rendbe tettem. Legközelebb az alsó deszkázat eltávolítása következik.

A bontási eredmény rendszerezve