Ma Atissal elkezdtük az igazi bontást. Eddig a ház csak úgy tessék-lássék bontódott, de most eljött az ideje az igazi rombolásnak, hiszen nekikezdtünk leszedni a palákat a tetőről. Szinte biztos, hogy azbesztes paláról van szó, és emiatt már jó régen megvettem két garnitúra védőruhát és 4 FFP3-as maszkot, ami véd az azbesztpor ellen is. Végül csak a maszkokat vettük fel, a ruha kimaradt. Persze este ruhástul álltam be a zuhany alá. Szó szerint.

Palabontóvas nem akadt. Gondoltam korábban rá, hogy beszerzek egyet de végül nem tettem. Mindketten kezünkbe vettünk egy harapófogót és azzal szedtük le a palákat. Eleinte fogalmunk sem volt arról, hogy a palák hogyan és miként vannak rögzítve a tetőlécekhez, de szép lassan rájöttünk. A csúcsukra állított, négyzet alakú palalapok a két szélükön szeggel, illetve az alsó csúcsuknál egy kampóval is le voltak rögzítve. Néhol igencsak nehezen sikerült a szegek feje alá kapni a fogóval. A kúpcserepeket szedtük le elsőként,  majd szép lassan nekiláttunk. Tapasztalat hiányában nem haladtunk gyorsan illetve szakszerűen. Szinte mindegyik palából letörött egy kis darab, alig akadt pár, amit épségben ki tudtunk szabadítani. Ez csak annyiból problémás, hogy a törésnél kerülhet a veszélyes azbesztpor a levegőbe, az hogy nem lehet újra felhasználni őket, az a magasról lesz@rás témakörébe tartozik. Végül estére sikerült leszedni az összes palát, sőt a nagy része le is került a teraszra. 

Pala és vakolat nélkül