Ma a tesómmal megbeszéltük a kerttervet. Nem az a cél, hogy angolkertet, gondosan, milliméterre belőtt, haragoszöld pázsitot hozzunk létre, hanem valami olyan kert, amely egyesíti a jelenlegi erdőt egy dúsabb, virágosabb környezettel, tulajdonképpen a cserje és gyepszint felújításáról, sőt inkább létrehozásáról van szó. Tesómnak, bevallása szerint, sok tapasztalata eddig ugyan nincs a savanyúbb talajú, árnyékos erdei kertekkel kapcsolatban, mert mostanáig nemigen találkozott ilyen feladattal. Viszont van sok jó könyve és tudása, így alaposan utánanézett milyen növényekkel lehetne próbálkozni, úgyhogy az első ültetések inkább amolyan puhatolódzó telepítések lesznek. Biztos lesz, ami.megmarad és valószínűleg olyan is, amelyik kidöglik, úgymond elveszti a fotoszintetizálás iránti érdeklődését valamilyen súlyos stressz miatt. Számomra jelenleg egy kicsit (nagyon) elképzelhetetlen, hogy sikerül egy szép kertet varázsolnunk a mostani avartenger helyére. Pedig ötletek vannak. Első nekifutásra a teleknek azt a részét vettük célba, amely a háztól távol esik. 

Lesz itt minden :)

Akad jó pár olyan növény, amely bírja az árnyékot, szépek is,virágoznak is, évelők illetve cserjék. Fa ültetésében érthető módon nem gondolkodunk. Tény, hogy a talajt rendesen elő kell majd készíteni, hiszen ez most konkrétan egy erdő részlet nagy mennyiségű  avarral, sok magonccal és pár erdei évelővel. Tervünk, hogy mindenképp szeretnénk az eredeti növényzetet is valamilyen szinten meghagyni, hiszen azok jól érzik magukat itt. A szagos müge például nagyon alkalmas lenne talajtakaró növénynek, a pajzsikák is kaphatnak majd egy csoportot, illetve az orchideákat is jó lenne összetelepíteni egy helyre, ami nem is ígérkezik olyan könnyű feladatnak.

A talajt fel kell ásni, behumuszolni, kiszedni a felesleges növényeket,és istállótrágya sem ártana. Emellett fel ie kell lazítani valamivel, hiszen néhol eléggé kötött, agyagos. Kíváncsi vagyok, hogy a lombkomposztálóból mennyi komposztot tudunk majd kiszedni.Nem került bele semmi más csak az avar.

Ma felvettem már a védőruházatot is. Belebújtam a ruhába, beizzítottam a maszkot és úgy mentem fel a tetőre. Egyrészt össze kellett szedni a kisebb paladarabokat, másrészt a tető terasz felőli oldalara hordtam a palákat, hogy az odaállított létrával le lehessen szedni. A széttört palákat kisebb darabokat vízzel teli vödörbe rakosgattam, így biztos nem porzik. Nagyjából három vödörnyi törmeléket szedtem össze; hiába, nem voltunk profik, ezért a leszedésnél sok pala eltörött.

Miután összeszedtem a palákat, nekiestem a széknek és szép lassan leamortizáltam. Leszedtem először a tetőcserépléceket. Elég könnyen kijöttek, csak egy vésőt feszítettem a lécek alá. Ezután következtek a szarufák. Szerencsére ezeket sem kellett feszegetni sokat, a sok-sok év alatt eléggé megunhatták egymást. Azt az egyet nem sikerült leszedni eddig, amely mellett a villany volt bekötve a házra.

Tető nélkül

Aztán beleléptem egy szögbe. Gondoltam akkor mára abba is hagyom, meg leszedem azt a pár szarufát, ami fent maradt, majd a tetőről ledobált nagyobb faelemeket becipeltem a házba illetve a tárolóba. Nem akartam hogy megázzanak, mert biztos jók lesznek még valamire. Hazafelé még bementem az orvoshoz, aki belém döfte a tetanuszt. Pont most járt le az 5 év az előző tetanusz óta, amit a változatosság kedvéért szintén egy szögbe lépés miatt kaptam.

Ma Atissal elkezdtük az igazi bontást. Eddig a ház csak úgy tessék-lássék bontódott, de most eljött az ideje az igazi rombolásnak, hiszen nekikezdtünk leszedni a palákat a tetőről. Szinte biztos, hogy azbesztes paláról van szó, és emiatt már jó régen megvettem két garnitúra védőruhát és 4 FFP3-as maszkot, ami véd az azbesztpor ellen is. Végül csak a maszkokat vettük fel, a ruha kimaradt. Persze este ruhástul álltam be a zuhany alá. Szó szerint.

Palabontóvas nem akadt. Gondoltam korábban rá, hogy beszerzek egyet de végül nem tettem. Mindketten kezünkbe vettünk egy harapófogót és azzal szedtük le a palákat. Eleinte fogalmunk sem volt arról, hogy a palák hogyan és miként vannak rögzítve a tetőlécekhez, de szép lassan rájöttünk. A csúcsukra állított, négyzet alakú palalapok a két szélükön szeggel, illetve az alsó csúcsuknál egy kampóval is le voltak rögzítve. Néhol igencsak nehezen sikerült a szegek feje alá kapni a fogóval. A kúpcserepeket szedtük le elsőként,  majd szép lassan nekiláttunk. Tapasztalat hiányában nem haladtunk gyorsan illetve szakszerűen. Szinte mindegyik palából letörött egy kis darab, alig akadt pár, amit épségben ki tudtunk szabadítani. Ez csak annyiból problémás, hogy a törésnél kerülhet a veszélyes azbesztpor a levegőbe, az hogy nem lehet újra felhasználni őket, az a magasról lesz@rás témakörébe tartozik. Végül estére sikerült leszedni az összes palát, sőt a nagy része le is került a teraszra. 

Pala és vakolat nélkül

Ma korán kellett felmennem, mert vártam az ELMÜ-t, hogy végre kikösse az áramot a házból elvigye az órát és el lehessen kezdeni bontani. Biztos belevághattam volna a bontásba korábban is, de nem szeretek az árammal vacakolni; így sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Aztán végül kilenc felé jöttek és nagyjából 20 perc alatt végeztek is. Nem az én nevemen volt az óra, de érdekes módon nem kellett  a munkalap aláírásához meghatalmazás a részemre, anélkül is aláírhattam.

A villanyszerelő 11 körül érkezett meg a társával. Reméltem, hogy a gödör elég mély lesz a szekrénynek, jól megszenvedtem vele előző nap. Délután 6 körül végeztek, meglett a szekrény és mellette pedig egy négy dugaljas oszlop, amely elsősorban átmeneti jelleggel épült, hogy legyen áramvételezési lehetőség a telken az építkezés alatt. Az ELMÜ a földkábelt majd valamikor beköti, az igény már be lett adva; állítólag sok hónapnyi várakozási idő van..

A beépített mérőszekrény az ideiglenes dugalj oszloppal. Azt hiszem jobban néz ki, mint egy villanyoszlop

Közben én kipucoltam a kert egyik elég dzsuvás részét, amely közvetlenül a terasz mellett helyezkedett el. Felástam, kiszedtem a növényeket, a fatuskókat és egy kupacba gyűjtöttem az andezit köveket. Ezekre mindenképpen szükség lesz majd a későbbiekben.

Miután nyilvánvalóvá vált a ház bontása, meg kellett oldani, hogy áram valamilyen formában maradjon a telken, hiszen a házról le kell szedni a bekötést. Elsőként az ELMÜ-vel beszéltem, hogy mi a gondom, niként tudnám megoldani a fenti problémát. Ott azt tanácsolták, hogy keressek szakembert az aramkapocs.hu weboldalon, ahol az általuk ajánlott szakemberek találhatóak meg. Felmentem, írtam vagy öt villanyszerelőnek ott a közelben. Meg ne kérdezd mi alapján, de a válaszadók közül kiválasztottam egyet. Sok jó értékelést kapott a weboldalon, így nemsokára létrejött a terepszemle. Kijött, felmérte a terepet és akkor hallottam először erről a földkábeles megoldásról. Nagyon nem szerettem volna egy villanyoszlopot a telekre, így ez sokkal szimpatikusabbnak tűnt. Ráadásul az ELMŰ villanyoszlop ott áll a telek sarkától két méterre. Elmondta, hogy nagyjából mit kell csinálni majd, mi a munka menete, kiderült, hogy a földkábel 15 méterig ingyenes; a doboz helyét pedig az oszloptól nagyjából 4 méterre jelöltük ki. A telepítéshez hozzátartozott az is, hogy a mérőszekrény nem lehet a kerítéstől 80 cm-nél távolabb. Az is világossá vált, hogy elég sok papírmunkával jár az egész, meghatalmazások, szerződésbontás, új szerződés megkötése ésatöbbi. Megpróbáltam puhatolódzni az árakról és végül olyan 450-500 e Ft közötti összeget mondott. Csak maga a doboz a fele összeg, mert nem mindegy milyen a mérőszekrény, hiszen az ELMÜ előírásainak meg kell felelnie. Egy kicsit azért kételkedtem benne, hogy tényleg ennyibe kerül miután végigböngésztem a netet, de hát ez van, bennem van a bizalmatlanság. Nem kötöttünk szerződést, nem írtunk semmilyen papírt, ami engem egy kicsit zavart, mert az utóbbi években elég sok kókler meg eltünedező vállalkozóról hallottam, olvastam. De nem ütöttem eléggé a vasat, így maradt az, hogy meg kell bízom benne. Az árban benne foglaltatott az is, hogy a papírmunkát is elintézik. Az érdemi munkát szeptember végére időzítették.

Persze ehhez először fel kellett mondani az érvényben lévő szerződést illetve a házról ki kellett kötni a vezetéket. Elvileg 30 napos határidővel dolgoznak az ELMÜ-nél, de a 30 nap elteltével sem történt semmi a szerződésfelmondással kapcsolatban, Biztos közrejátszott az is, hogy ekkor történt a tulajdonosváltás az ELMÜ-ÉMÁSZ esetében. Végül a villanyszerelőnek - aki ismeri a környéken dolgozó ELMÜ kollegákat- sikerült kilobbiznia, hogy ugyanaznap szedik le a vezetéket, mint amikor ők jönnek telepíteni a szekrényt.

Számomra egy feladat maradt, ki kellett ásni a szekrény számára szükséges gödröt, amely egy 40 cm x 50 cm x 70 cm mély lyukat jelentett. A villanyszerelő felajánlotta, hogy tud valakit aki 50 e Ft-ért kiássa munkagéppel, de úgy gondoltam jól jön az a pénz majd olyan munkáknál, amiket nem tudok megcsinálni.

Masszív kis gödröt kapott a mérőszekrény

Szinte egész nap a lyukat ástam. Eleinte azt hittem könnyű dolgom lesz de aztán úgy 30 cm mélyen kiderült, hogy a teleknek ez a része is sitt temető; téglákkal és nagyobb kövekkel, betondarabokkal kellett megküzdeni mire végre ki tudtam ásni a megfelelő méretű gödröt. Ráadásul 70 cm mélyen már masszív agyagból állt a talaj, az ásó sem vitte.

Miután tisztában lettünk a bontás elkerülhetetlenségével, lassan neki is álltam. A tető még a régi azbeszt síkpalával volt fedve. Még mielőtt kiderült volna, hogy mindenképpen bontanunk kell, elég sokat keresgéltem a neten, hogy mit lehet csinálni az azbesztpalával. Eléggé megnehezíti a helyzetet, hogy az azbesztpala veszélyes hulladéknak minősül, nem vitethetem el sittes konténerben csak úgy. Mivel akkor még tetőcserében gondolkodtunk, több tetőcserép gyártó honlapját is felkerestem és akkor akadtam rá a palacsere programra. Erre több nagyobb cserépgyártó is lehetőséget teremt (bramac, tondach, terrán), és az a lényege, amennyiben a gyártótól veszed a cserepet a házra, akkor a veszélyes hulladéknak számító azbesztpalát nagyon jutányos áron elszállíttatják egy erre szakosodott céggel, és így biztosak lehetünk abban, hogy a tetőről leszedett pala jobb esetben nem valamelyik sitt telepen, rosszabb esetben egy erdőszéli árokban végzi. Ráadásul még igazolást is kapunk, hogy a pala megfelelő helyre került.

Eleinte ódzkodtam a palával foglalkozni, és ezért próbáltam keresni vállalkozókat, akik leszedik nekünk a palát a házról. Kaptam mindenféle ajánlatokat, talán 2500 Ft/nm volt a minimum, bár ez nem nagyon volt szimpatikus, mert ki tudja hova teszik le az elszállított palát. A másik, szimpatikusabb cég már félmillió körüli ajánlatot adott, mondjuk ott biztosak lehettünk abban, hogy a palát megfelelően kezelik. Volt, aki félreértette és csak hosszas levelezés után mondott egy bődületes árat, így végül úgy határoztunk, hogy majd valakivel leszedem én a palát.

Tavasszal nagyon vártam mi lesz az ősszel elültetett növényekkel. Az áfonya lassan indult meg, de végül nagyon szépen megnőtt, igaz termése, virága nem jelentkezett. A hortenziák valami oknál fogva ki se hajtottak, az okok még nem világosak a számunkra. Azonban a rhododendron nagyon szépen kivirágzott, el se hittem, hogy ennyire pompásan virágba borul. Ez biztató jel a jövőre nézve.

Rhododendron

Nyáron többek között a ház belső majd külső vakolatát vertem le. Lehet hogy nem sok értelme volt, hiszen úgyis bontásra kerül a ház, de talán a téglákat még fel lehet majd használni tisztítva vagy esetleg olcsón túl lehet adni rajtuk. Elbontottam a konyhabútort, szétszedtem a fából eszkábált beépített szekrényt, kikötöttem az olajkályhát. A vakolat néhol darabokban hullott, de általában az volt a jellemző, hogy a fedővakolat illetve az alapvakolat kettévált, így a tégláig sokat kellett még leütni. Nem elektromos vésővel csináltam, csak hagyományossal és kalapáccsal. 

Nyáron megcsináltam a kerítést is a telek déli oldalára. Hagyományos drótfonatos kerítést raktam össze. Szerencsére elég volt két támaszoszlop az összesen 11 kerítésoszlophoz, hiszen olyan 25 méterről lehetett szó. Mivel betonkeverőm nem volt, zsákos szárazbetonnal oldottam meg az oszlopok rögzítését. Kiásni nagyobb meló volt a gödröket, mivel a talajban hemzsegtek a kisebb-nagyobb andezit kövek. De végül sikerült az oszlopokat megfelelően vízszintezve berakni a gödrökbe. Ezután kifeszítettem a három vezetődrótot a végoszlopokra rögzített feszítők segítségével.

Ez nincs rajta a telepítési útmutatón, úgyhogy lefotóztam miként is kell összerakni a feszítőt, és a vezetőrudat

Egy nagy problémám adódott a kerítés építése közben, mégpedig az, hogy egy idősebb fa kacska vastag ága úgy nyúlt át a szomszéd felé, hogy a kerítést csak a fa köré feszítve lehetett volna megoldani, azonban a fát nem akartam terhelni egy ilyennel. Úgyhogy azon a részen a két oszlop között csak az alsó és a középső vezetődrótot hagytam meg, a felsőt elvágtam és oda is feszítőket tettem, majd kivágtam egy v alakot a drótfonatból a két oszlop között. Mivel ezt a két oszlopot nem tartotta támasztórúd, így erősen elhajlottak a megfeszített vezetőrúd miatt, kénytelen voltam átlósan a másik oszlop aljához kötni a tetejüket, amivel valamennyire tudtam kompenzálni az oszlop elgörbülését.

Első kerítésem

Szóval az első építész lerázott, a második pedig nem merte nyíltan a szemünkbe mondani az igazi véleményét. Tehát tőle is búcsút vettünk. Még az első építész javaslatára azt kellett megállapítanunk, hogy a süllyedés megállt, vagy továbbra is tart, ezért a jól ismert módszert ajánlotta, gipsszel kenjük be a repedéseket és ha van talajmozgás és a ház még mindig táncol, akkor ezek befúgázott repedések ismét szét fognak hasadni. Ez ősszel történt, és nagy megelégedésünkre télen sem látszott rajta erőszak. Azonban tavasszal - itt már túl voltunk a második építészen - feltűntek a kis sötét vonalak, amelyek arra utaltak, hogy ismét mozgásban vagyunk.

Olvasgattam utána fórumokon, fészbukkos csoportokban, mit lehet tenni az ilyen süllyedő házzal és így találtam rá az injektálós megoldásra, amikor a lábazat alá műgyantát, vagy habcementet juttatnak be, amely ott megszilárdul és mintegy biztos tartást képez a süllyedő alapnak. (https://epitoabc.hu/injektalas-vizszigeteles-epeszu-emberek-nyelven/). Fel is hívtam két ilyen céget, hogy esetleg mit lehetne tenni. Az egyikkel jól eldumáltunk, de soha többé nem jelentkezett, a másikkal viszont eljutottunk a terepszemléig. Feljött, megnézte, bejelölte, mondta, hogy persze alá lehet ezt a házat injektálni, az egész déli oldalt hosszában bejelölte, hogy majd oda kell befúrni. Pár nap múlva meg is kaptuk a nagyjából 900000 Ft-os ajánlatot. Teljesen korrektnek éreztem az összeget, ráadásul ő sem kért kiszállási díjat. Abban maradtunk, hogy ezt a munkát majd nyáron kellene elvégezni, mivel az utcánk nem aszfaltozott, enyhén meredek és esősebb időben csúszós, így az autóval nem fog tudni lejönni csak akkor, ha csontszáraz az idő.

Peregtek tovább a napok, én pedig felhívtam egy harmadik építészt. Ő is kijött, megnézte, felmérte, de meg is merte mondani, hogy erre a falazatra az eredeti elképzelésünk megvalósíthatatlan. A házat vissza kell bontani az alapig és ezután lehet megnézni, hogy az alap használható-e vagy sem. Számára elég furcsának hatott, hogy az injektálást mindenféle talajmechanikai vizsgálat nélkül megcsinálták volna. Megkért, hogy ássak néhány kutatógödröt a ház körül, meg kellene tudni milyen mélyen van az alapozás és tulajdonképpen miből van. Az eredeti tervek is megmaradtak, azokon 90 cm mélyre jelzett alap látható, de a biztonság kedvéért meg kellene nézni. Azt hiszem itt vesztette érvényét az injektálás, nem is csináltattuk meg.

Egy hatalmas kudarcként éltük meg azt, hogy a könnyű és gyors lakhatóság megvalósítása befuccsolt. Engem mondjuk nem annyira érintett meg, mint a páromat, bevallottan elvesztette a lelkesedését a telek iránt és azóta inkább csak én járok fel. Kell neki egy kis idő mire ismét belelelkesül.

Megcsináltam a kutatógödröket, amiknél a következők derültek ki. Két gödröt ástam a házon kívül és kettőt a házon belül. A két külső a ház északkeleti illetve délnyugati sarkainál tátongtak, a két belső pedig ugyanott de a házon belül. A házat a 60-as években építették, nagy valószínűséggel kalákában, azaz összeálltak az ismerősök és nekiálltak falazni meg betonozni. A házra nem került koszorú, amelynek szintén köze lehet ahhoz, hogy a falak lassan szétcsúsztak és megrepedtek. Az építés után kiderülhetett, hogy valami nincs rendben, mert a házat az északi, keleti és déli oldalon a talajszinten egy nagyjából 40 cm széles és 60 cm mély betongyűrűvel fogták össze ( ez volt tulajdonképpen a csepegtető járda) , gondolom ez segített az alapnak hősies feladata elvégzésében. Aztán az is kiderült, hogy a terméskövek között nincs semmiféle cementáló anyag, csak a kifelé lettek kifúgázva. Még jó hogy nem kezdtünk el erre az alapra ráépíteni! Tehát a falak dőltek kifelé, az alap összevissza állt a földben, itt már eldőlt számomra, hogy az alapot is ki kell majd szedni.

A délnyugati sarokban ásott gödör, még látszik a víz a gödör alján.	A házon belül szintén a délnyugati sarokban ásott gödör.

A gödrök segítségével mostanra  kiderült az is, hogy tavasszal van a nagy talajmozgás, valószínűleg a hóolvadásnak köszönhetően. Többször találtam a délnyugati gödröt tele vízzel, és a gipsszel kihúzott repedések is ebben az időben kezdtek ismét megnyílni. Azt is eltudom képzelni, hogy a ház építésekor még nem állt fenn ilyen probléma, de ahogy a környékre és főleg a hegyoldalban felfelé újabb és újabb házak épültek, a talaj szerkezete is megváltozott, és ezáltal a vízerek, szivárgó és hasadék vizek másfelé folytak tovább a mélyben és egy ilyen találta meg a mi házunkat is.

Múltak a hetek és lassan elfogadtuk a bontás gondolatát. Hiszen ha lebontjuk az egy csomó előnnyel is jár. Nem kell kompromisszumot kötni a ház belsejére vonatkozóan, építhetünk könnyűszerkezetes házat, amely nem csak olcsóbb, hanem hamarabb is elkészül, mint egy rendes téglaház. Azonban szeretnénk megőrizni a ház jelenlegi formáját és alakját amennyire csak lehetséges.

Nos igen, mit is akarunk pontosan? Egy hétvégi házat, ahova fel lehet jönni, csend van és nyugalom, bogrács, kirándulás, barátok, erdő, mókus, sör, szóval ilyenek. Ehhez viszont a házat rendbe kellene tenni és lakhatóvá kellene varázsolni. Az eladóval megegyeztünk ugyan, hogy üresen hagyja ott nekünk a házat, de nem így történt. Az egyik szemünk sírt a másik meg nevetett. Rengeteg kacat, lom, bútor maradt ott, használatlan hűtőszekrények, gáztűzhely palackkal. Ezekre egyáltalán nem volt szükségünk érthető módon, ezért egy lomtalanító társasággal kipakoltattuk az egészet. Szerintem nem érte meg anyagilag, hiszen a környéken is szokott lenni lomtalanítás, de szinte megfullasztott minket a sok lom és ezért döntöttünk amellett, hogy elvitetjük a cuccot. Persze még ezek után is akadt felesleg, hiszen ott maradt rengeteg ruha, konyhai felszerelés, ágynemű, amiket még szintén el kellett tüntetni.

Azonban maradtak ránk jó dolgok is. Ásók, lapátok, fejszék, csákány, gereblye, igaz némelyiknek ki kellett cserélni a nyelét de annyi baj legyen. Ott maradt rengeteg szerszám, harapófogó, csavarhúzó, fűrész, kombinált fogó és még jó néhány használható dolog. Szögek, talicska, bojler,létrák, stb. Ha ezeket mind meg kellett volna vennünk, jó mélyen a zsebünkbe nyúlhattunk volna. Szóval én ennek igencsak örültem.

Visszatérve arra, hogy mit is szeretnénk. Korábban említettem már, hogy megfogant bennünk a sátortető nyeregtetőre cserélésének a gondolata. Elsőként egy építészt kellett keresnünk, akivel meg tudtuk tárgyalni a dolgot, hiszen mi nem nagyon értünk hozzá. Háromszor futottunk neki, mindhárom építészt a neten találtam; nem hiszek az ismerős ismerőse koncepcióban. Az első építész egy irgalmatlanul túlárazott árajánlatot adott arra, hogy megtervezze a tető átalakítást. Én máig azt gondolom, hogy egész egyszerűen ezzel az árajánlattal akart megszabadulni tőlünk, mert azt nem gondolhatta komolyan, hogy másfél milliós tervdíjat küld el nekünk, amiben még villámhárítós terv is helyet kapott ( 25 méteres fák alatt). A következő építész akit megtaláltunk egy fiatal srác volt, lelkes, jött, fotózott felmérte. Még a kiszállásért se számolt fel semmit. Aztán hazament, kielemezte a képeket és elkezdte húzni a dolgot, azzal az ürüggyel, hogy nem tud összeget mondani mennyibe kerülne, meg nem szeretné ha pénztemető válna a házból, magyarán ne kerüljünk szopórollerre.

A konyha falán lévő repedések is csak a konyhabútor elbontása után váltak láthatóvá

Az ugyanis lassacskán számunkra is kiderült, a házzal van egy kis probléma. A délnyugati sarka süllyed. A falakon átlós irányú repedések jelezték, hogy probléma van az alappal. Kívülről semmilyen repedés nem látszott a házon, és addig belül se, amíg a lomtalanítók el nem vitték a bútorokat. Azután már igencsak szemet szúrtak. De most kérdezheted, megbántuk-e, és miért nem nézettük meg statikussal a vétel előtt. Most amikor írom ezt a bejegyzést,azt mondom, nem bánom. De mostanra már leülepedett bennünk a csalódottság, amit ez a felismerés okozott.

A telek nagyjából négyzet alakú, lejtős területen, hegyoldalban fekszik, délies kitettséggel. Ha az északi oldalon lenne, akkor már bükkfáink lennének, az lenne maga a mennyország. A fák leárnyékolják az egész területet, így kánikulától sosem kell tartanunk. A ház lentről nézve a telek jobb felső sarkában áll, az északi oldalon lévő kerítés és a ház ablaktalan fala között csak egy nagyjából 60 cm széles betonjárda fekszik. A ház bal oldalához csatlakozik egy nagyjából 12 nm-es fedetlen terasz is. A teraszra és így a házba is nem a déli oldalról, hanem kissé szokatlan módon észak felől lehet feljutni. Lehet hogy furcsa, de talán jobb is így hogy a déli oldalt, ahol a terméskő alap már majdnem 180 cm magas, nem torzítja el egy lépcső.

A ház déli oldala előtt apró virágágyás nyomai maradtak, benne erdei pajzsikák, illetve szamóca, amelyet szerintem úgy ültettek erre a részre, hiszen azóta bebizonyosodott, hogy nem is érik be a termése, nagy valószínűséggel azért, mert folyamatosan árnyékban van. Viszont nagy örömömre felfedeztem pár tő széleslevelű nőszőfű orchideát is az ágyás keleti részén. Eszkábáltam köré egy kis kerítést, nehogy véletlenül letapossuk ezeket a védett növényeket.

A háztól nyugatra terül el az a kis rész, amelyet nyáron simogatni tud a nap. Nem nagy, talán ha 50 nm-ről van szó, de úgysem napozni szeretnénk. Ráadásul késő ősszel, télen, illetve kora tavasszal a lombok hiánya miatt, a nap az egész telekre besüt. A telek többi részét a fák uralják. Itt-ott még egy-egy tő erdei pajzsika is felütötte a fejét. A telek több éve itt állt gondozatlanul, a talajt vastag avartakaró fedte. Ennek ellenére azért jó pár erdei növényfajt lehetett azonosítani a területen. Akadt itt salamonpecsét, szagos müge, erdei nebáncsvirág, erdei kutyatej, som, szeder, kenderkefű, mogyoró, bársonyos tüdőfű. Illetve az a rengeteg tölgyfa, gyertyán és juhar magonc, amelyek a lehullajtott termésekből hajtottak ki. Az volt az első gondolatom, hogy ezt az őshonos növényzetet meg kellene menteni és elszaporítani.Mivel a szomszéd telken találtam méhfüvet, még azt is át szeretném csempészni hozzánk. Azóta felfedeztem még két újabb orchideafajt, amely megtelepedett nálunk, az egyik a madárfészek kosbor, a másik pedig a fehér madársisak.

Széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine)	Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)	Erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere)

Összességében jó kis terület ez, bár engem egy kicsit zavar a telkek zsúfoltsága. Viszont az is igaz, hogy nem gyakran járnak ki a szomszédok, alig-alig találkozom valakivel, amikor ott vagyok. Ez számomra kedvező, nem lenne jobb, ha minden szomszéd ott tobzódna a telkén és nyüzsögne a hegyoldal, mint egy méhkas. Csak attól tartok, hogy valamelyik szomszédos telket eladják és az új tulajdonos tarra vágja a területet. Mert sajnos előfordul az ilyen arrafelé.

A déli részen található az az otromba derítő, amiről már korábban említést tettem. Ahogy akkoriban jellemző volt, a sittet nem nagyon szállíttatták el az emberek, hanem ott az építkezés közelében tették le. Jelen esetben a telken belül. Ennek összeszedése és felkutatása, hiszen jó pár éve történt már, még ránk vár. Nejlon maradványok, kátránypapírok, félbetört téglák, betondarabok, metlachi lap kupacok bukkantak elő itt-ott az avar alól. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem szanaszét hevertek, hanem több nagyobb kupacban.

Szóval a telek megvan, örültünk, szuper. De hogyan tovább? Azt szerettük volna, ha egy kis rendrakás és felújítás után már jöhetünk fel, akár itt is aludhatunk. Az ingatlanközvetítő ültette el a fejünkben a gondolatot, hogy a sátortetőt le kellene cserélni nyeregtetőre, a felső részen ki lehetne alakítani egy kis hálórészt a gyerekeknek és máris minden szuper. Megragadt bennünk a gondolat és ebben az irányban kezdtünk mocorogni.

A vétel után mindenki lelkes volt, többször is felmentünk, tettünk.vettünk, bár a kicsik kedve lassan elment az egésztől. Ők a koruknál fogva még nem látták benne azt a boldogságot és örömöt, amit én már igen. Az mondjuk vásárláskor eszünkbe se jutott, és szinte természetesnek vettük, hogy térerő lesz. Nos nem, annak a mobilszolgáltatónak, amelyiknél mi vagyunk, sajnos ezen a környéken nemigen van lefedettsége és így megszűnt a telefonálás és az internetezés lehetősége is. Ez egy kicsit lelohasztott mindenkit, hiába, netfüggők vagyunk. Amúgy a telekre be van vezetve az ivóvíz illetve az áram is. Csatorna sosem lesz szerintem, gáz meg nekünk nem is kell.

Első alkalmakkor csak pár apróságot csináltunk, lassan vettük birtokba a telket. Én rettentően örültem, hogy végre van egy terület, ahol kedvemre csinálhatok ezt-azt, igazi Gardenscapes :D Így neki is estem a kis fatároló bódénak és szétszedtem, illetve a kerti árnyékszék is erre a sorsa jutott. Szerencsére már rég nem használták, hiszen a házban rendes wc kapott helyet.

A legcsúnyább az egészben a derítő. Egy nagyjából 3x3 méteres nagy betontömb, amely úgy körülbelül 40 centiméternyire kiáll a földből. A betonból pár vasrúd meredezik az ég felé, a tervek szerint egy felépítményt szerettek volna oda építeni, de félbemaradt az egész. Nagyon csúnya, mostanában már arra jutottunk, hogyha eljön az idő, szétbontatjuk és egy másik, modernebb szennyvíztárolót szerzünk a helyére. Ráadásul ezeket a derítőket nem is lehet kiszippantani, nincs teteje, elszivárgó rendszerű. Nem igazán egészséges és nem tesz jót a környezetnek sem.

A szépséges derítőnk. Háttérben a szomszéd telken épült ház.

Nagyon bizakodtam a növényekkel kapcsolatban. Ez egy jó savanyú talaj lehet itt fent az erdőben, szóval még ősszel vettünk is három tő áfonyát, egy havasszépét, illetve két hortenziát. Jól beástuk a talajba őket, almoztunk alájuk megfelelően még savanyúbb földet.