A telek nagyjából négyzet alakú, lejtős területen, hegyoldalban fekszik, délies kitettséggel. Ha az északi oldalon lenne, akkor már bükkfáink lennének, az lenne maga a mennyország. A fák leárnyékolják az egész területet, így kánikulától sosem kell tartanunk. A ház lentről nézve a telek jobb felső sarkában áll, az északi oldalon lévő kerítés és a ház ablaktalan fala között csak egy nagyjából 60 cm széles betonjárda fekszik. A ház bal oldalához csatlakozik egy nagyjából 12 nm-es fedetlen terasz is. A teraszra és így a házba is nem a déli oldalról, hanem kissé szokatlan módon észak felől lehet feljutni. Lehet hogy furcsa, de talán jobb is így hogy a déli oldalt, ahol a terméskő alap már majdnem 180 cm magas, nem torzítja el egy lépcső.

A ház déli oldala előtt apró virágágyás nyomai maradtak, benne erdei pajzsikák, illetve szamóca, amelyet szerintem úgy ültettek erre a részre, hiszen azóta bebizonyosodott, hogy nem is érik be a termése, nagy valószínűséggel azért, mert folyamatosan árnyékban van. Viszont nagy örömömre felfedeztem pár tő széleslevelű nőszőfű orchideát is az ágyás keleti részén. Eszkábáltam köré egy kis kerítést, nehogy véletlenül letapossuk ezeket a védett növényeket.

A háztól nyugatra terül el az a kis rész, amelyet nyáron simogatni tud a nap. Nem nagy, talán ha 50 nm-ről van szó, de úgysem napozni szeretnénk. Ráadásul késő ősszel, télen, illetve kora tavasszal a lombok hiánya miatt, a nap az egész telekre besüt. A telek többi részét a fák uralják. Itt-ott még egy-egy tő erdei pajzsika is felütötte a fejét. A telek több éve itt állt gondozatlanul, a talajt vastag avartakaró fedte. Ennek ellenére azért jó pár erdei növényfajt lehetett azonosítani a területen. Akadt itt salamonpecsét, szagos müge, erdei nebáncsvirág, erdei kutyatej, som, szeder, kenderkefű, mogyoró, bársonyos tüdőfű. Illetve az a rengeteg tölgyfa, gyertyán és juhar magonc, amelyek a lehullajtott termésekből hajtottak ki. Az volt az első gondolatom, hogy ezt az őshonos növényzetet meg kellene menteni és elszaporítani.Mivel a szomszéd telken találtam méhfüvet, még azt is át szeretném csempészni hozzánk. Azóta felfedeztem még két újabb orchideafajt, amely megtelepedett nálunk, az egyik a madárfészek kosbor, a másik pedig a fehér madársisak.

Széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine)	Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)	Erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere)

Összességében jó kis terület ez, bár engem egy kicsit zavar a telkek zsúfoltsága. Viszont az is igaz, hogy nem gyakran járnak ki a szomszédok, alig-alig találkozom valakivel, amikor ott vagyok. Ez számomra kedvező, nem lenne jobb, ha minden szomszéd ott tobzódna a telkén és nyüzsögne a hegyoldal, mint egy méhkas. Csak attól tartok, hogy valamelyik szomszédos telket eladják és az új tulajdonos tarra vágja a területet. Mert sajnos előfordul az ilyen arrafelé.

A déli részen található az az otromba derítő, amiről már korábban említést tettem. Ahogy akkoriban jellemző volt, a sittet nem nagyon szállíttatták el az emberek, hanem ott az építkezés közelében tették le. Jelen esetben a telken belül. Ennek összeszedése és felkutatása, hiszen jó pár éve történt már, még ránk vár. Nejlon maradványok, kátránypapírok, félbetört téglák, betondarabok, metlachi lap kupacok bukkantak elő itt-ott az avar alól. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem szanaszét hevertek, hanem több nagyobb kupacban.