Szóval a telek megvan, örültünk, szuper. De hogyan tovább? Azt szerettük volna, ha egy kis rendrakás és felújítás után már jöhetünk fel, akár itt is aludhatunk. Az ingatlanközvetítő ültette el a fejünkben a gondolatot, hogy a sátortetőt le kellene cserélni nyeregtetőre, a felső részen ki lehetne alakítani egy kis hálórészt a gyerekeknek és máris minden szuper. Megragadt bennünk a gondolat és ebben az irányban kezdtünk mocorogni.

A vétel után mindenki lelkes volt, többször is felmentünk, tettünk.vettünk, bár a kicsik kedve lassan elment az egésztől. Ők a koruknál fogva még nem látták benne azt a boldogságot és örömöt, amit én már igen. Az mondjuk vásárláskor eszünkbe se jutott, és szinte természetesnek vettük, hogy térerő lesz. Nos nem, annak a mobilszolgáltatónak, amelyiknél mi vagyunk, sajnos ezen a környéken nemigen van lefedettsége és így megszűnt a telefonálás és az internetezés lehetősége is. Ez egy kicsit lelohasztott mindenkit, hiába, netfüggők vagyunk. Amúgy a telekre be van vezetve az ivóvíz illetve az áram is. Csatorna sosem lesz szerintem, gáz meg nekünk nem is kell.

Első alkalmakkor csak pár apróságot csináltunk, lassan vettük birtokba a telket. Én rettentően örültem, hogy végre van egy terület, ahol kedvemre csinálhatok ezt-azt, igazi Gardenscapes :D Így neki is estem a kis fatároló bódénak és szétszedtem, illetve a kerti árnyékszék is erre a sorsa jutott. Szerencsére már rég nem használták, hiszen a házban rendes wc kapott helyet.

A legcsúnyább az egészben a derítő. Egy nagyjából 3x3 méteres nagy betontömb, amely úgy körülbelül 40 centiméternyire kiáll a földből. A betonból pár vasrúd meredezik az ég felé, a tervek szerint egy felépítményt szerettek volna oda építeni, de félbemaradt az egész. Nagyon csúnya, mostanában már arra jutottunk, hogyha eljön az idő, szétbontatjuk és egy másik, modernebb szennyvíztárolót szerzünk a helyére. Ráadásul ezeket a derítőket nem is lehet kiszippantani, nincs teteje, elszivárgó rendszerű. Nem igazán egészséges és nem tesz jót a környezetnek sem.

A szépséges derítőnk. Háttérben a szomszéd telken épült ház.

Nagyon bizakodtam a növényekkel kapcsolatban. Ez egy jó savanyú talaj lehet itt fent az erdőben, szóval még ősszel vettünk is három tő áfonyát, egy havasszépét, illetve két hortenziát. Jól beástuk a talajba őket, almoztunk alájuk megfelelően még savanyúbb földet. 

Sosem vezettem még blogot, kíváncsi vagyok vajon meddig tart a lelkesedésem. Talán azért sem írtam, mert eddig nem volt megfelelő téma, de most úgy érzem egy saját telek sokáig tud témát szolgáltatni. Már a telek megvásárlásakor el kellett volna kezdeni írni ezt a naplót, de valahogy elmaradt. Az előzményeket így nem napra pontosan írom össze, hanem pár bejegyzésem próbálom összefoglalni a lényeget.

Lakótelepi lakásban élünk, de mindig is vonzott a természet. Mivel anyagi lehetőségeink nem engedik meg, azt hogy kertes házba költözzünk, ezért döntöttünk egy telek mellett. Szerencsénk volt, 2020 júniusában vettük meg az erdei és hegyi környezetben álló aprócska (nagyjából 500 nm) telket. A terület ugyan sűrűn beépített, viszont erdő, tele van fákkal és nagy örömömre a telekre is jutott pár nagyobb, idősebb tölgyfa. Ezen a részen az eredeti növénytársulás a gyertyános-tölgyes, nekünk is jutott a jóból vagy 8 tölgyfa és 3 gyertyán, több köztük már 80 évnél is idősebb lehet. Ilyen kis területen ennyi fa igencsak erdőnek számít.

A telken áll egy ház is, 1960-as években épült, 6x7-es Kádár-kocka, illetve pár melléképület is helyet kapott. Én már nagyon szerettem volna magaménak tudni, így végül a nyavalygásomnak meglett az eredménye és meg is vettük. Csak két oldalán volt körbekerítve, és az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nap nemigen süt be, legfeljebb nyáron reggel 9 és 13 óra között a telek egy kisebb részére. De ez egyáltalán nem zavart minket, erdőbe jöttünk, tudtuk mit fogunk itt találni. Meg se fordult a fejemben, hogy kivágjunk pár fát, a több napsütés érdekében.

Azóta már ilyen jó áron nem kapni arrafelé nyaralót, úgyhogy elkönyvelhettük a jó üzletet.

A ház az utca felől. Elég érdekes megoldás, hogy az utcára csak egy aprócska ablak nyílik