Azért néha elég unalmas ez a dolog, el is vesztem időnként a kedvem, Itt ez a k urva sok tégla és csak nem akar fogyni. A barátoknak nem akarok szólni, mert elég kulimunka ez, az ismerősöknek aztán még kevésbé, fizetni nem akarok érte, a családot nem nagyon érdekli az egész, így kénytelen vagyok egyedül csinálni. A sittes konténeres autó úgysem fog tudni lejönni idáig, majd cipelhetem fel a sok szart a konténerbe, amit majd teleszórnak minden mással a környéken lakók. Sose fogok a végére érni, pedig mikor feljövök nem a lábamat lógatom. A rohadt euró is egyre feljebb kúszik, ahogy az oroszok Ukrajnában rohadt háborújukkal; a lassan összekuporgatott pénz nem ér semmivel sem többet, mint 5 évvel ezelőtt, ugyanúgy kurva sokba fog kerülni minden, a fa, a cement, stb, és persze azokat se fogják tudni idáig lehozni. 

Nah egy kicsit kieresztettem az elkeseredésemet. De ma legalább már melegebb volt, szépen sütött a nap. A változatosság kedvéért ma nem téglákat rakosgattam, hanem kiszedtem a kádat, a wc-t, lebontottam a maradék falmaradványokat, pihenésképp felszedtem egy kis parkettát, és lehordtam több mázsa vakolatot, csempét, sittet és ki tudja még mit. Rendesen összefagyott a korábbi alkalmak alatt rendesen letaposott cucc, kellett egy kis ráhatás mire engedett és össze tudtam lapátolni. Mondjuk a födém bontásakor egyáltalán nem figyeltem arra, hogy a nádat külön tegyem, így most próbáltam valamennyire szeparálni a sittet a nádtól. Remélem az a kevés ami benne maradt, belemehet a sittes konténerbe és nem kell a drágább konténert rendelni, mert ugye a sittbe nem kerülhet fa, lom, műanyag és egyéb dolog így gondolom nád se. 

Kád sehol. Végre! Egész télen várta, hogy megszabadítsam keserű cementbörtönéből

Nah, tessék, találj 3 különbséget a korábbi képpel összehasonlítva :D A komoly fejtörőkben ez 12 különbség szokott lenni; szóval lassan haladok 

Gyűlik a sok sz@r :)

Nem azért posztoltam régen, mert nem jártam fel, hanem azért,mert nemigen tudtam volna miről írni, hiszen csak monoton rendrakás zajlott. A szétdobált téglákat pucoltam le annyira, hogy normálisan fel lehessen őket kupacolni. A cél az, hogy a bontásból származott anyag ne szanaszét dobálva heverjen, mert úgy sokkal több helyet foglal és nem is lehet tovább haladni a munkával, mert folyton útban lesz. Szóval az elmúlt alkalmakkor a téglapakolás volt a fő téma, elég ingerszegény lássuk be. Eddig már több, mint 1500 téglát sorakoztattam fel, de még van legalább 1000 szanaszét. A ház falában a téglák hosszabbik oldala nem a fal síkjával volt párhuzamos hanem arra merőleges (biztos van erre valami építőipari szakszó :) ), így több tégla is lett felhasználva az építés során.A vakolatot illetve az egyéb sittet egy külön elkerített részbe kezdtem el lehordani a talicskával, hiszen lassan majd a parketta felszedése következik.

Sose tengett bennem túl a rend utáni vágy, de most erőt vettem magamon.Szépen csoportosítva teszem külön a különböző bontási cuccokat.

Viszont a sárga varázsmogyoró (Hamamelis sp.) kivirágzott és ennek igencsak megörültem. Az egyik rhododendront megrágta valami, valószínűleg valamilyen nagyvad, bár ott maradt bennem a kérdés, hogy jutott be a körbezárt telekre?

A varázsmogyoró sárga virágai

Végre sikerült az összes falat lebontani, kivéve a vékony fából készült elválasztó részt. Az csak akkor kerül ki onnan, ha elkerülnek mellőle az odadobált téglák. Az északi oldalon maradt pár sor tégla, de azt addig szintén nem fejtem le, míg rendesen hozzá nem férek. Az a helyzet, hogy azt hittem sokkal nagyobb rendben tudom majd a bontást csinálni, de nem így lett. Inkább kiválasztottam pár helyet ahova dobálom majd a bontott falazó elemeket, de így is tele lett az egész rom. Legközelebb ennek rendbetétele lesz a feladat, el is kezdtem már kupacolni a téglákat. Kisebb helyet foglalnak ha szabályosan vannak lerakva nem pedig egymásra hányva. Ki tudja mikor tudunk konténert szerezni, le lehet-e egyáltalán ide hozni konténert, de legalább a téglák addig sem lesznek útban.

A két hosszú ablak felett egy-egy gerenda töltötte be a szerepet áthidaló gyanánt. Eleinte fogalmam sem volt, hogy fogom ezeket onnan leszedni, mivel úgy tűnt, elég erősen az ablakokhoz vannak rögzítve. Csak úgy ledönteni pedig mégsem akartam, hiszen szanaszét tört volna az a rengeteg üveg és a romeltakarításkor csak gondot okozott volna. De aztán kiderült, hogy csak két nagyobb szög tartotta őket, így aztán fel tudtam feszegetni, majd emelgetni őket és az ablakokat épségben ki tudtam szedni. A ház sarkait elég rendesen összedolgozták, viszonylag nehezen jöttek szét a téglák, kénytelen voltam a nagy kalapáccsal rásegíteni, majd egyben ledönteni az egészet. Kiszedtem a bejárati ajtó tokját is. Szóval kvázi kész a bontási fázis.

Kicsit szomorú következmény, de a ház kulcsaira nemigen lesz szükség a továbbiakban. Szomorú, mivel egy létező dolog tűnt el, amit mások sok hónap, vagy év alatt építettek fel, és hoztak létre.

Lassan halad a dolog, de hát rövidek a napok, csak hogy mentegessem magam :) Szilveszter napján voltam fent utoljára az extrém rekord melegben. Sütött a nap,nagyon remek időt fogtam ki. Túlságosan sok mindent nemigen tudok hozzáfűzni, bontottam és kész. "Vár állott, most kőhalom", ahogy a híres versben megfogalmazta a híres költő, de itt inkább a ház állott, most kupleráj rigmus az igaz. Jó, az is hozzá tartozik, hogy a kedv és öröm itt is 'röpkedtek".

Azért rosszak ezek a rövid napok, mert keveset lehet haladni, ráadásul estefelé sötétben, nemigen tudok a gyenge mobilfényképezővel képeket készíteni. Ezért nincsenek most se fotók, majd később rakok fel. Amúgy nem történt semmi különleges, tovább folytattam a bontást a déli illetve a középső elválasztó fallal, de előtte megszabadítottam a házat az összes födémgerendától. Kicsit macerásabb volt a feladat, ugyanis a terasz felőli oldalon a falak vékonyabbak, így nemigen mertem rajta mászkálni, kívülről, létrával kellett kibontani a födém maradékot. Elég nagy kupleráj van már most, és mi lesz később ha minden szét lesz szedve?! :) Ráadásul annak is utána kell járnom, hogy vajon a sittes konténeres teherautó le tud-e egyáltalán jönni a telekig, vagy csak fent, az aszfaltozott úton tudja lerakni a konténert? Mert ha csak fent, akkor elég nagy meló lesz felhordani odáig a sittet.

Néha felmerült bennem a kétség, hogy minek is bontottam le nyáron a vakolatot a ház nagy részéről, az egyik fickó is azt kérdezte (talán a telekomos) minek verem le, csak neki kell esni a 10 kilós kalapáccsal és kész. Most már azért érzem, hogy nem volt hiábavaló munka, hiszen az Ottót emelgetni egész nap szinte lehetetlen, nagyon fárasztó, így a vésős bontással csináltam, ami fele annyira sem megterhelő. Viszont ahol fent maradt a vakolat, elég nehéz megtalálni a téglák összeillesztését, míg ahol már nem borította semmi a falat, ott könnyen be lehetett feszíteni a résekbe a vésőt.

Csak egy szimpla bejegyzés a falak bontásának megkezdéséről. Leszedtem a fél házról a gerendákat majd lebontottam az utcafronti falat. Lehet előbb teljesen le kellett volna bontanom a födémgerendákat, de már viszketett a tenyerem, hogy a tégláknak nekieshessek, úgyhogy csak a ház utcafronti feléről szedtem le a födém tartóelemeket. Eleinte fogalmam sem volt, hogyan fogom az ácskapcsokkal összerögzített fagerendákat szétszedni, mivel az aláfeszítéses technika nem működött. Aztán marha egyszerűen sikerült kifeszítenem az ácskapcsokat, hiszen a gerendák falon támaszkodó vége nem volt a falhoz rögzítve, így csak simán felemeltem a fal tetején nyugvó végét és így nagyon könnyen sikerült kifeszítenem a csapolt rögzítést ácskapoccsal együtt. Leszedtem a maradék alsó faborítást is.

A téglákat sokkal egyszerűbben sikerült lebontani, mint gondoltam. Eleinte a nagykalapáccsal csapkodtam a falat, de végül rájöttem semmi szükség rá, hiszen egy sima vésővel szét tudtam feszíteni a téglákat, amiket eleinte megpróbáltam a házon kívül gyűjteni egy kupacban, de végül több halom lett belőle a házon belül. Estére a teljes utcafronti falat lebontottam. A koszorú helyett alkalmazták a házon a vonóvasas megerősítést, amelynek lényege, hogy a ház két hosszabb fala mentén a két szemben lévő falat egy merev vasrúd fogta össze. Ennek a négyzetes alakú vége látható az egyik képen. Állítólag ezeket nem szabad csesztetni, mert szétdőlhet a ház, de itt már nem állt fenn ennek a veszélye. A nap végén még a használható faanyagokat le kellett takarnom fóliával, kiszedegettem pár szöget is. 

Most az a kérdés, hogy vajon erre a bontott téglára valakinek szüksége van-e akár ingyen is. Ez ugyanis már nem sima tömör kis méretű tégla, hanem ikersejtes falazóelem és a bontott téglákat áruló weboldalakon ilyeneket nem találtam. Mert ha senkinek nincs rá szüksége, akkor felesleges arra energiát pazarolni, hogy lepucoljam őket. Amúgy jó lenne ha el tudnám passzolni, hiszen akkor kevesebb sittes konténert kellene rendelni. Pár tucat téglát mindenképpen megtartok, mivel tesóm ötlete alapján ezek nagyon jól mutatnának, ha néhol ezek lennének a kerti ösvények járóelemei.

A hétvége helyett hétfőn mentem fel, mert jöttek a földkábel miatt. Ez tulajdonképpen annyiból állt, hogy kora délután megérkezett egy középkorú fickó civil autóval, majd lefotózta a mérőszekrényt, a villanyoszlopot. Ezután egy kis kerekes távolságmérővel lemérte az oszlop és a szekrény közti távolságot. Papírozott, majd aláíratta velem. Érdekes, hogy most sem kellett a meghatalmazás. Egy kicsit beszélgettünk, megkérdeztem mikorra várható eredmény. Panaszkodott, hogy a tulajdonosváltás miatt egy kicsit összekavarodtak a dolgok, de folyamat menete során először ő felméri a terepet, ez alapján készítenek egy tervet, amelyet beadnak az MVM-nek, majd ezután MVM kiosztja a munkát és akkor történik a valódi kivitelezés. Ha márciusra lesz áram, akkor egész jól sikerült a dolog, jegyezte meg. Bátornak látszott, mert le mert jönni kocsival a házig a nyirkos avaron. Visszafelé egy kicsit azért kipörgött a kereke a nagy erőlködésben,

Ma már az alsó deszkázatot bontottam le, Azaz bocsánat, bontottuk le. Ma Ottó segített. Ottó igazán magának való, nem szívesen mozdul ki otthonról, de a kedvemért most eljött melózni. Igazi kemény fickó különben, nem ismeri a kudarcot, de mindemellett vaj szíve van. Lesöpörtem a födémről a faleveleket, és minden egyéb maradékot. Sikerült végre leszednem a tetőtartót is, ledobáltam még vagy 30 téglát, majd szóltam Ottónak. És belevágtunk.

Ottó. 10 kg. A helyi Dvéjn Szikla Dzsonzon. 

Ottóval rendkívül egyszerűen be tudtam szakítani a deszkákat, csak huss és pöcc. Ott ment nehezen, ahol alul válaszfal ellentartott. A fürdőszoba falnál a felső sor téglát ki kellett szednem, hogy a deszkákat le tudjam szedni. Amúgy az alsó borítás faanyaga között elég sok jó állapotú deszkát találtam, így a legtöbbet betettem az alsó tárolóba, későbbi felhasználásra. Úgy is kellene egy újabb komposztálót összedobni, madárodúk is tervben vannak és betonozásnál is jól jöhetnek még. Azért Ottóval nem volt könnyű, így amikor elfáradtam a szögeket húzgáltam ki a deszkákból. Volt és még maradt is elég.

A képeket elnézve, azért örülök, hogy. Ottó a barátom és nem az ellenségem:) Persze, gondolom felmerül. hogy talán a csillárokat, lámpákat korábban le kellett volna szednem :) De pont ezt szeretem ebben az egészben, azt csinálhatok amit akarok, nem mondja meg senki mit mikor bontsak. És azt is fontos megjegyezni, hogy ez nem csak a spórolásról szól. Természetesen afelől nincs kétség,hogy elég sok pénzt meg lehet takarítani azzal, ha saját magunk végzünk el minden olyan munkát, amelyhez nem kell különösebb szakértelem. De mindemellett az is fontos számomra, hogy itt lehetek az erdőben és értelmes munkát végezhetek.

A bontás következő fázisa a födém leszerelése volt. A ház tetejét, ahogy ennek is utánaolvastam, borított gerendafödém takarta, azaz a gerendákra alulról is és felülről is deszkákat szegeltek, alulról pedig nád felhasználásával rendes vakolat fedte.Szerencsére a deszkázatok közti rész nem volt feltöltve sem kohósalakkal, sem arannyal, sem mással, így egy nagy feladattól menekültem meg. Tehát felülről nem is volt szigetelve a ház. Viszont a felső deszkázatot két rétegben hullámpapír borította. Talán ennek szánták a feladatot, hogy valamit megőrizzen a melegből. A papírhadsereg persze rendesen elázott már, de nem is baj, mert a palabontásból maradt por és egyéb aprólékok így nem okoztak gondot.

A hullámpapír alatt megbújó 1966-os újságból megtudtam, hogy az apai szigor a csehszlovák Holik-fivérek sikerének a titka. Gondolom a szigort a szíj testesítette meg.

Először ezt a hullámpapír réteget dobáltam le a házról. Mint korábban említettem, a házat felül nem fogta össze koszorú, viszont a fel tetején körben, élére állított téglák sorakoztak szorosan egymás mellett, tetejüket itt-ott misung borította. Kézzel könnyedén fel tudtam szedni őket, majd ezeket is ledobáltam a házról. Ezután következett a kémény. A kémény tetején a téglákat egy aprócska vasbeton koszorú tartotta össze, azonban a téglák közül az időjárás már alaposan kiráncigálta a habarcsot. Valószínűleg Jengában nem lennék túl jó, hiszen elég volt két téglát kiütnöm és az egész kémény ledőlt. Ezután visszabontottam a kéményt a födém szintjéig.

Borított gerendafödém, kicsit koszosan, darázsfészkesen

A felső deszkázat lekalapálása nem okozott túl nagy gondot, egymás után repültek le a házról. A múltkor a tetőn maradt pár gerendadarabot szedtem le a tetőről, és már akkor is feltűnt, hogy jó részét megették a szú bogarak. De most nem is törődtem ezzel és talán ez vezetett oda, hogy egyszer csak beszakadt alattam a födém, pont ott ahonnan a szúrágta fadarabokat dobáltam le.Szerencsére nem estem le, csak az egyik lábam kíváncsiskodott be alulra és a gatyám repedt szét. Apropó, nem bíztam a véletlenre már a szögeket, beszereztem egy munkacipőt, kemény, acéllemezes talpú, orrában acélbetét, vízhatlan bőr. És milyen szerencse, mivel ha nincs ez a cipő, ma biztos beléptem volna jó pár alattomosan kikandikáló szögbe,hiszen éreztem a talpam alatt.

11 ezerért a hülyének is megérte. A végén még ebben fogok túrázni is

Rövid nap miatt nem haladtam túl sokat, bár hozzátartozik, hogy még a ledobált elemeket is rendbe tettem. Legközelebb az alsó deszkázat eltávolítása következik.

A bontási eredmény rendszerezve

Talán kifogtuk az idei utolsó napot, amelyen rendkívül jó idő volt. Megvettük az első adag növényt a tervnek megfelelően. Pár kimaradt mivel nem lehetett beszerezni a kertészetben. Lehet ha több helyet is meglátogatunk megtaláljuk az összes szükséges növényt, de úgy éreztem elég volt egyet végigjárni. Ami kimaradt majd ültetjük jövőre. így is elég nagy melónak ígérkezett a közel negyven tövet beásni.

Ahol korábban feltúrtam a földet, oda pillanatok alatt elültettük a csengőbojtokat, a somot, a hortenziákat és pár tő loncot, kövérkét, meténget. Minden gödör aljára tettünk egy kis istállótrágyát, illetve humuszt is, A levélkomposztálót nagyjából másfél talicskányi komposzttal kurtítottuk meg. Azonban a telek délnyugati sarkával  eléggé megszenvedtünk. A területnek ezen a részén a lejtő monotonitását megtöri egy nagyobb vízszintes placc és a terv szerint ide is kellett ültetnünk. Az első ásónyomok után kiderült, hogy itt az agyag közvetlenül a felszínen található pár centiméteres földréteg alatt. Kegyetlen nehezen sikerült kiásnom a megfelelő méretű gödröket a növényeknek. A talajt ezután feldúsítottuk humusszal, istállótrágyával, sőt még bazalt zúzalékot is kevertünk bele, de ennek ellenére elég tartózkodó vagyok a sikert illetően, nem tudom hogy gyökerek miként fognak maguknak utat találni abban a morc agyagban. Nem akartunk ott helyben hirtelen újratervezést, tehát követtük az eredeti elképzelést. Lehet jövőre nagyobb talajmunkát kell ott végezni, hogy a felszíni agyagot mindenhol fellazítsuk és feljavítsuk.

Agyag mindenhol

Az az érzésem, hogy az agyag nem természetes úton került ide, feltételezésem szerint amikor a házat építették, akkor ide hordták az alapozás során, a mélyebb rétegekből előbányászott agyagot. Ahogy utánaolvastam, a lentebbi részeken felhalmozódó agyag természetes folyamat eredménye; nálunk úgy vélem agyagbemosódásos barna erdőtalaj boríthatja a felszínt.

Amúgy elkészült a kapu is. Legalább nem dzsemboriznak a borzok a szarvasokkal a frissen ültetett reménységek között.

Jó hír. Végre elhiszem, hogy élnek itt állatok, mivel a telek közepén egy nagy adag szarvas vagy őz bogyóhalmot találtam. Ráadásul még korábban vettem egy adag, direkt árnyékosabb helyre való fűmagot, a dobozt pedig csak úgy ott hagytam a tárolóban. Mára valamilyen kis rágcsáló kirágta és el is vitte a mag jó részét :)

Az utcafrontra egy átmeneti kerítést szerettünk volna rakni egyelőre, Már a múltkori alkalommal kiástam a kerítéshez szükséges oszlopok gödreit, igaz nem vittem túlzásba és  csak 3 oszlopnak csináltam helyet. Valamennyi szárazbeton még maradt, de nem elég, így most fejeztem be a betonozást. Deszkákat tettem oszlopok gyanánt. Igaz, hogy a deszkát nem fogja a beton de a vasat igen, így a deszkákon átütöttem 6-8 darab 100-as szeget és így ment a betonba. Remélem tényleg kitart pár évig. Ezután a maradék drótfonatot kifeszítettem a deszkák között, felül megerősítettem egy vezetődróttal. Már csak a kapu maradt hátra.

Ideiglenesnek jó lesz. Kocsival úgysem fogunk beállni

Elültettem egy nyeszlett rhododendront, amit egy ismerőstől kaptunk, mivel náluk nagyon szenvedett. Kicsit fellazítottam a talajt, majd alátoltam egy zsáknyi savanyú földet. Bár még mindig meg vagyok győződve arról , hogy a kötött (és talán nem elég savanyú) talaj miatt nem fejlődött rendesen a tavaly ültetett bokor. Érdekes, hogy amit most ültettem, annak két szép nagy bimbója érett meg mostanra (október közepe), viszont a tavalyin találtam ugyan 12 bimbót, de alig látszódnak. Szerintem jövőre nem fog virágozni, ilyenkorra már nagyobbaknak kellene lenniük a virágkezdeményeknek

A ház bontása most egy kicsit szünetel, mert jó lenne még idén ősszel elültetni  pár cserjét, így fontosabb a telek rendberakása. Elkezdtem felásni a kertnek azt a részét, ahova nemsokára telepíteni szeretnénk.