Nos igen, mit is akarunk pontosan? Egy hétvégi házat, ahova fel lehet jönni, csend van és nyugalom, bogrács, kirándulás, barátok, erdő, mókus, sör, szóval ilyenek. Ehhez viszont a házat rendbe kellene tenni és lakhatóvá kellene varázsolni. Az eladóval megegyeztünk ugyan, hogy üresen hagyja ott nekünk a házat, de nem így történt. Az egyik szemünk sírt a másik meg nevetett. Rengeteg kacat, lom, bútor maradt ott, használatlan hűtőszekrények, gáztűzhely palackkal. Ezekre egyáltalán nem volt szükségünk érthető módon, ezért egy lomtalanító társasággal kipakoltattuk az egészet. Szerintem nem érte meg anyagilag, hiszen a környéken is szokott lenni lomtalanítás, de szinte megfullasztott minket a sok lom és ezért döntöttünk amellett, hogy elvitetjük a cuccot. Persze még ezek után is akadt felesleg, hiszen ott maradt rengeteg ruha, konyhai felszerelés, ágynemű, amiket még szintén el kellett tüntetni.

Azonban maradtak ránk jó dolgok is. Ásók, lapátok, fejszék, csákány, gereblye, igaz némelyiknek ki kellett cserélni a nyelét de annyi baj legyen. Ott maradt rengeteg szerszám, harapófogó, csavarhúzó, fűrész, kombinált fogó és még jó néhány használható dolog. Szögek, talicska, bojler,létrák, stb. Ha ezeket mind meg kellett volna vennünk, jó mélyen a zsebünkbe nyúlhattunk volna. Szóval én ennek igencsak örültem.

Visszatérve arra, hogy mit is szeretnénk. Korábban említettem már, hogy megfogant bennünk a sátortető nyeregtetőre cserélésének a gondolata. Elsőként egy építészt kellett keresnünk, akivel meg tudtuk tárgyalni a dolgot, hiszen mi nem nagyon értünk hozzá. Háromszor futottunk neki, mindhárom építészt a neten találtam; nem hiszek az ismerős ismerőse koncepcióban. Az első építész egy irgalmatlanul túlárazott árajánlatot adott arra, hogy megtervezze a tető átalakítást. Én máig azt gondolom, hogy egész egyszerűen ezzel az árajánlattal akart megszabadulni tőlünk, mert azt nem gondolhatta komolyan, hogy másfél milliós tervdíjat küld el nekünk, amiben még villámhárítós terv is helyet kapott ( 25 méteres fák alatt). A következő építész akit megtaláltunk egy fiatal srác volt, lelkes, jött, fotózott felmérte. Még a kiszállásért se számolt fel semmit. Aztán hazament, kielemezte a képeket és elkezdte húzni a dolgot, azzal az ürüggyel, hogy nem tud összeget mondani mennyibe kerülne, meg nem szeretné ha pénztemető válna a házból, magyarán ne kerüljünk szopórollerre.

A konyha falán lévő repedések is csak a konyhabútor elbontása után váltak láthatóvá

Az ugyanis lassacskán számunkra is kiderült, a házzal van egy kis probléma. A délnyugati sarka süllyed. A falakon átlós irányú repedések jelezték, hogy probléma van az alappal. Kívülről semmilyen repedés nem látszott a házon, és addig belül se, amíg a lomtalanítók el nem vitték a bútorokat. Azután már igencsak szemet szúrtak. De most kérdezheted, megbántuk-e, és miért nem nézettük meg statikussal a vétel előtt. Most amikor írom ezt a bejegyzést,azt mondom, nem bánom. De mostanra már leülepedett bennünk a csalódottság, amit ez a felismerés okozott.