Eljött az idő végre, hogy elkezdődjön a valódi alkotás. A múltkor meghozták a zsaluköveket (Leier ZS30) ; első alkalommal 6 raklap jött. Mivel a telekre nem lehet betenni semmit, így a raklapokat a kerítés elé kellett lerakni, és 6-nál több nemigen fért volna el, ezért rendeltünk elsőre csak ennyit. Elég sok zsalukőre lesz szükség, hiszen a lejtő felőli oldalon 8 sort is fel kell majd rakni. 

Egy zsalukő. Arra szolgál, hogy egymásra kötésbe rakva és a közöttük lévő rést betonnal kiöntve egy betonfalat kapjunk. A felső részeken a kis vályúkba betonvasak kerülnek vízszintesen ezzel is erősítve a betont. Emellett még függőleges vasak is kerülnek a zsalukövekbe öntött betonba

A legelső feladat az árok kitisztítása volt. Mivel nem volt letakarva, ráadásul egész ősszel illetve télen ki volt téve az időjárás viszontagságainak, így telement falevéllel, illetve a vizek hatására az árok oldala is itt-ott beomlott kicsit. El is vett pár órát mire teljesen kipucoltam az árok legalsó szintjét. 

Nagyjából kipucolva

Alapozáskor jó ötletnek tűnt, hogy a függőleges vasakat,amikre a zsalukövek kerülnek, és amelyeknek a feladata, hogy az alapot összekössék a lábazattal, már a sávalap kiöntésekor belenyomtuk a betonba. Ha akkor nem tesszük bele ezeket a vasakat, akkor most kellene megfurkálni a sávalapot a vasak miatt. Nem bántam meg különben, hogy alapozáskor elintéztük ezt, viszont nagyon macerás volt így mozogni közöttük. Ráadásul elég magasra kinyúlnak - kb. 90 cm-re, illetve elég sűrűn helyezkednek el-,  így állandóan beléjük akadtam, a nadrágomat több helyen kiszakították. 

Az árok kitisztítása után be kellett jelölni, hol lesznek a zsalukövek a sávalapon. A sávalap elvileg 50 cm széles, a zsalukő 30 cm, így a sávalap mindkét szélétől 10-10 cm-el kell beljebb tenni a köveket. De a pontos helyet a földmérők által kimért pontoktól mértem, nem hagyatkozhattam a sávalap szélére. 

 Szóval ilyen függővel mértem ki a helyet a savalapon a sarok zsalukőnek. A kis rózsaszín folt a földmérők által megjelölt pont, a két zsinór pedig 10-10 cm-re van a ponttól. Nem lett tűpontos, de szerintem megfelel.

Odajön az első, sarok zsalukő

Miután a kezdő helyek megvoltak, csak be kellett tenni a köveket. Szóval azért bazi nehéz egy ilyen zsalukő, ráadásul az első sor majdnem másfél méterrel a felszín alatt kezdődik. Elég nehézkesen tudtam a köveket berakni a helyükre, de szerencsére a sávalapból kiálló vasak nem okoztak gondot (azaz nem pont ott álltak ki, ahová a kövek váza került), igaz néhol elég szűkös a tér a vas és a zsalukő fala között, de minden rendesen beillet a helyére. Természetesen néhol méretre kellett vágni a zsaluköveket, de legalább kipróbáltam a parkside-os vágókorongokat. Olcsók,de hamar el is koptak.

Az első sor a déli árokban. Még módosítható, majd az FMV megmondja lehet-e betonozni.

A kövek lerakása után még egyenesbe kellett igazítanom őket. A vasalása és betonozása majd később.

 Hát el 

Az északi szomszéd is építkezik. A tulaj megvásárol nyaralókat, felújítja majd eladja. Tavaly kezdték. A tulajdonos is szokott munkálkodni, de van egy kivitelezője, aki munkásokkal csinálja a házat. Most jutottak oda, hogy lett egy támfal, a kocsibeálló miatt. A támfal, zsalukőből készült viszont mögé föld helyett köveket akartak pakolni. Persze ott volt nálunk az a rengeteg kő, és a tulajdonos rá is kérdezett, hogy vihetnének követ. Mondtam persze, átjött megnézni hogy is lehetne átvinni a követ a másik telekre.

A tulaj nézegette a lehetőségeket, érdeklődött, persze. Én pedig udvarias vagyok válaszoltam, pedig tudtam, hogy leszarja az egészet. Mutattam, hol vannak kövek, honnan lehet vinni, szóltam a növényekről, hogy azokra vigyázzanak. A felújítást végző vállalkozó nem volt ott, így a tulaj alaposan végigjárta, még le is videózta honnan vihetik a követ, mire vigyázzanak. A megoldás az lett, hogy a két telek közti kerítést szétbontották és ott jött át a munkás a kövekért.

És B@ZMEG, az egyik áfonyát telibe kivágta a munkás, az összes ágát tőből visszametszette, az összeset! Ma megyek fel nézem hol az áfonya és kurvára sehol.  Tavaly ezen a tövön volt egyedül vagy 100 virág és termés is, aminek nagyon örültem és erre most B@ZMEG kivágták! Nagyon remélem hogy ki fog hajtani, de hogy áfonya nem lesz rajta, az biztos. Még az a szerencse, hogy nem gyökerestül ásta ki, de szerintem csak azért, mert az nagyobb meló lett volna. Mindemellett a másik tő pedig be volt feszítve a kerítés alá. 

Végiggondolva két esetet tudok elképzelni: a tulajtól eljutott az info a vállalkozóig, aki viszont telibe szarta és nem mondta el a munkásnak, mert azért azt nehezen hiszem el, hogyha valaki tudja, hol a növény, akkor biztos nem vágja ki. A másik hogy a munkás leszarta, hogy nem szabad kivágni,és mivel zavarta a kőhordásban, ezért kicseszte.

Ma voltam fent, kérdeztem a vállalkozót, miért vágták ki? Persze ment a körítés, hablaty, duma, hoznak újat stb.; előkerült a munkás is, aki kivágta. Nem tudta, nem ismerte, stb, stb. Elnézést kértek mindketten legalább, de azt kenhetem a hajamra ugye. A vállalkozóval még beszélgettünk, megpróbálta kérdezősködéssel, érdeklődéssel, elismeréssel kifogni a szelet a vitorlából, hogy ne legyen nagy balhé, érdeklődött, de szerintem ő.is telibe szarta az egészet. De persze nem ismer, nem tudja, hogy nem vitorlázom. Úgyse lett volna merszem balhézni. Még szerencse, hogy a rhodókat nem vágták ki, de csak azért valószínűleg, mert nem volt útban.

Mi a bánatos lóf@szért nyúlnak hozzá a másik telkén bármihez is, főleg ha szóltam mire vigyázzanak??? 

UI: azóta kiderült, hogy a vállalkozó nem mondta el a munkásnak hol az áfonya, így nem is tudott róla, hogy azt nem kellene bántani

Klasszikus Hofi vicc:  gazdagéknál a fiatalasszony elmegy az állatkereskedésbe, hogy vegyen egy kutyát ami megvédi a házat. Az eladó egy aprócska kutyát ajánl neki,de az asszony kételkedik. Ugyan már asszonyom nézze csak mondja az eladó és utasítja a kutyát. Harci kutya! Kőkerítés!....Sitt...Harci kutya! Garázsajtó...Pozdorja. A fiatalasszony megveszi majd otthon mutatja a férjének hogy vett egy harci kutyát ami védi a házat. A férj kineveti: Harci kutya a tököm! Most képzeld el a sittről 😁😁😁 Itt a videó Hofi előadásában 5 perc 30 másodpercnél  , ha nem ismernéd. (valamiért a bloghuval nem tudok időpontra előtekerve videót beilleszteni)

 Nos, nálunk is járt a harcikutya 😁😁😁 Marha nagy kuplerájt hagyott 

Szóval február végén elég hideg idő jött, rendesen fagyott. Nem igen tudtam más csinálni, a következő munkához nulla pont feletti hőmérséklet kell, így döntöttem arról, hogy ismét sittet kellene pakolni. Hatalmas meglepetésemre a konténeres, aki eddig mindig fent a műúton tette le a konténert, most egészen lehozta odáig ahol ősszel betonoztunk. Az utca rendesen fel volt fagyva, nem tudom most miért hozta le, talán más sofőr volt. Nem is reméltem ezt, de nagyon nagy segítségnek bizonyult, hiszen nem kellett feltolni egészen a műútig. Úgyhogy egyik szombaton megraktam 3 m3-t, majd rákövetkező vasárnap még 3 m3-t és még egy szállítási díjat is megspóroltunk, hiszen amikor az első konténert elvitték, akkor hozták a másikat üresen. 

Eddig összesen 3 + 5 + 4 + 3 + 3  = 18 köbméter sittet rámoltunk ki a telekről és még van legalább 5 m3. Sose fogy el. Most egy darabig biztos nem fogunk sittet pakolni.

Indulási állapot. Ez maradt a harcikutya után.

Végállapot.Nem tűnik 6 m3 hiánynak. Azt hittem több tűnik el

Miután a sávalap rendbe került, a következő fázis a pincepadló alsó rétegeinek összerakása volt, mivel csak ennek megalkotása után lehet nekiállni a lábazat építésének.A terven a pincepadló rétegek a következő sorrendben szerepelnek:

• Mapecoat I 62 W műgyanta vékonybevonat
• kellősítés
• 8 cm C20/25-F2-XC1 aljzatbeton hegesztett háló vasalással
• technológiai PE fólia talajnedvesség ellen átlapolással, teljes felületen ragasztással rögzítve
• 0,4 cm 2 réteg E-G 4 F/K Extra vízszintes fal és padlószigetelés talajnedvesség ellen átlapolással, teljes felületen ragasztással rögzítve
• 1 réteg SIPLAST PRIMER® Speed SBS kellősítés
•  12 cm C20/25-F2-XC1 aljzatbeton hegesztett háló vasalással 
•  15 cm tömörített kavics ágyazat, Tr,ro= 95% 

illetve így néz ki ez a terven:

A pince terv részlete egy metszeten, amin látható, hogy a 12 cm vastag aljzatbeton elkészítése után indulnak a zsalukövek felfelé. Kékkel a sávalap van jelölve.

Bevallom, hogy a karácsonyi időszakban eléggé lusta voltam, így sokáig nem mentem fel dolgozni. 

A meló első fázisa, hogy a kavicságynak ki kellett ásni a gödröt (szakipari szakszóval tükröt). Anno erre nem is fordítottam figyelmet, mikor néztem a terveket, de most bizony arcul csapott a tudat, hogy igencsak ki kell mélyíteni a régi pincét, hogy a terven előírt szintre jussunk. Ez majdnem 50 cm-t jelentett, pedig azt hittem, hogy végre nem kell már több földet kiásnom.Ráadásul el is kellett pakolni, mert a régi pince területén elég sok csetresz, sitt, és egyéb gyűlt össze, amit a munka előtt el kellett onnan távolítani.

A munka megkezdése előtt így nézett ki a terep. Látható, hogy a talaj szintje jóval feljebb van, mint a sávalap felső síkja, és ugye odáig kellett leásni (lásd a fenti terven), sőt még az alá 15 cm-el ahova a kavics kerül majd

Egy nagyobb nehézséggel kellett csak szembenézni, mivel nemigen akadt már hely ahova a deponálandó földet fel lehetett halmozni, de végül egy kis átcsoportosítással sikerült helyet csinálni neki. Viszont több szerencse is szembe jött velem, hiszen a föld könnyen ásható volt, egy kővel sem találkoztam. De még ennél is nagyobb öröm ért, mert kiderült, hogy a zsalunak használt deszkákat igenis ki lehet szedni, nem egyszerű, de ki lehet. Többen kérdezték, akik látták, hogy ez akkor bent maradó zsalu lesz-e, de mondtam, hogy nem szeretném. Pont ezért a betonszint alatt sehol nem lettek a deszkák összeszögelve, így nagyon reméltem, hogy tényleg ki tudom szedni a zsaluhoz használt faanyagot. A régi deszkákért nem lenne kár, de jó sok szál rendes zsaludeszkát vettem és cipeltem fel, semmi kedvem nem volt csak úgy otthagyni őket a beton mellett.

A terep készen áll a kavics fogadására. A kavicsrétegre azért van szükség, hogy a talaj felől ne tudjon felszivárogni a víz az aljzatbeton aljához és onnan akár tovább is, hiszen a kavicsok közötti nagyobb hézagok nem engedik a víz talaj felszíne felé irányuló (ún. kapilláris)  mozgását..

A kavicshordás már pikk-pakk ment, a földásás után ez alig volt megterhelő. Sajnos itt is benéztem valamit. Laikus lévén nem tudtam erről, de az építőiparban kétféle kavicsot szoktak használni: az egyik tömöríthető ( sarkos kőtörmelék, kőzúzalék, éles élekkel stb.), míg a másik nem ( lekerekített, folyami kavics). Nos én ez utóbbit rendeltem és tettem be, remélem nem akkora bűn, hogy cserélni kelljen...

Bent a kavics is

Elvileg a terven a 12 cm vastag aljzatbetonba a tervező 15 cm x 15 cm osztású, 8-as betonvasból  készült hegesztett vashálót írt elő, azonban a műszaki ellenőr tanácsára nem vettem meg a hálót. hanem helyette a helyszínen kötöttem meg a rácsot 8-as betonvasból és valószínűleg ezt fogom tenni minden olyan esetben, amikor ilyen hálót kellene használni. Hátránya hogy lesz nyesedék vas, hiszen a betonvasat 6 m-s szálakban tudom megvenni, így biztos lesz maradék. Emellett több munkát igényel. Viszont ezt egyedül is lehet csinálni, nem kell több méterszer több méteres vashálókat mozgatni, amit igencsak nehezen tudnék kivitelezni. És egy kicsit olcsóbb is.

A helyben szerelt vasalat, mely a 15 cm x 15 cm hegesztett háló helyett készült. A kavicsos részen nem tudtam a műanyag távtartó bakokat (a képen a kis fekete bizbaszok) használni, oda köveket pakoltam be itt-ott. 

Az lenne a lényeg, hogy a beton a beletett vasakon keresztül kapcsolódjon a megmaradt ciszternához, hogy a rendszer együtt tudjon mozogni. Azonban mint látható a képeken, a ciszterna alja jóval magasabban van, mint a kiásott tükör alja, sőt még a bekerülő aljzatbeton felső síkjánál is magasabban helyezkedik el. A műszaki ellenőr javaslata az volt, hogy nagyjából 15 cm mélyen ássak be a beton síkjában a ciszterna alá, így képezve egy kvázi betonperemet, amire rá tud "ülni" a felépítmény.

A régi nyaralóban két 125 mm átmérőjű lefolyócső biztosította szennyvíz elfolyását. Sajnos az egyikbe belevágtam miközben mélyítettem a pincerészt. Azonban internetes kérdezősködés után kiderült, hogy nem lesz szükség két ilyen átmérőjű csőre, így csak a épet hagytam meg. Azon viszont a régi, kissé sérült 90 fokos könyököt kicseréltem két 45 fokos kanyarra, majd ezt karmantyúval ( ez egy szép szakipari szakszó a toldó elemre 😀 ) rögzítettem az ép cső csonkjához. Szilikonzsírozás után könnyen össze tudtam illeszteni a PVC elemeket. Egy dolog kicsit aggaszt, a karmantyú remélem nem fog ereszteni...

 A kicserélt lefolyócső kanyar. Jól látszik a két 45 fokos elem illetve a karmantyú, amely tulajdonképpen két, sima csővég összetoldására szolgál.

Szerencsére január vége felé egy melegebb időszak jött, így merészen arra gondoltam, hogy meg is lehetne csinálni a betont. Szintezéssel kimértem, hogy milyen magasságig kell lennie az aljzatbetonnak ( az első képen zölddel jelölt sáv), majd feljelöltem a zsalura illetve a kiálló vasakra mintegy iránymutatásként.

A szintezés egy kicsit macerásabb teodolit nélkül, de olcsóbb mintha geodétát hívok. Egy madzagot kötöttem feszesen a 0 szinthez, korábban földmérők által megjelölt két pont közé. Ezután a saját kis lézeres szintezőmet addig pozicionáltam fel-le, míg a kifeszített madzag kitakarta a lézersugarat, így a szintező műszer már a 0 szintet mutatta. Végül innentől lehetett használni a mérőrudat.

A cementet és a sódert szerencsére a tüzépes autó le tudta hozni a telekig 😀. Bevallom izgultam a betonozás előtt, reméltem minden rendben megy, nem fog felfagyni a beton, kész tudok lenni vele egy nap alatt; nagyjából másfél m3 betont kellett keverni.

Értelemszerűen szóltam az FMV-nek, betonozás elkezdése előtt nézze meg, hogy a vasalás rendben van-e. Nem volt kifogása, az sem okozott gondot, hogy nem tömöríthető kavics lett berakva a tükörbe. Az aljzatbetonhoz a tervben C20/25 minőségű beton van előírva, ehhez kellett "receptet" keresni, amit végül ezen a linken találtam meg.  A fenti link alapján 1 m3 sóderhez ~400 kg (C20) cement szükséges. A 3 sóder : 1 cement arányt javasolták nekem, de makacsul ragaszkodtam a recepthez,  így rendesen, mérleggel mértem ki az arányokat (fontos tudni,. hogy a beton erősségét nem lehet csak 2 összetevő alapján meghatározni, nagyon fontos a cement / víz arány is. Így a 3 sóder : 1 cement megoszlás esetén a hozzáadott víz mennyiségétől függően lehet erősebb és gyengébb betont is keverni).Persze nem minden alkalommal mértem, hiszen a harmadik-negyedik keverésre összeállt, hogy mennyi sóder és víz kell fél zsák cementhez, és onnan már gyorsabban ment a dolog. Nem mindig sikerült pontosan, de nagyjából tartottam az arányokat és ezt igazolja, hogy kb 1.6 m3 sóderhez 25 zsák (625 kg) cement fogyott el. A kész beton tetejét hosszabb vízszintmérővel illetve simítóvassal egyengettem és simítottam el. Mikor este otthagytam a kész betont még EPS lapokkal is lefedtem amennyire tudtam, de az előrejelzések szerint az éjszaka amúgy sem megy 0 fok alá a hőmérséklet,

Félkész állapotban. Este, mikor kész lett, már nem fotóztam le a sötétben

Az első alkalmat még 3 másik követte, azaz összesen 4 alkalom kellett, hogy a teljes sávalapot kiöntsük. Jobb lett volna kevesebb nap alatt megcsinálni, de nem tudtam jobban összeszervezni, ráadásul a belső árkokat több, mint 2 méter magas zsaluzat övezte, így ki kellett találni valamit, hogy miként lehet oda bejuttatni a betont. Szerencsére a korábbi malőrt nem ismételtem meg, inkább kifizettem a szállítási költséget, de egyszerre 2 m3-nél többet nem hozattam. Ez ideális mennyiségnek bizonyult, nem állt össze, nagyjából 2 és fél óra alatt el is tudtuk tüntetni.

Szóval a 2 alkalommal 4 m3-t, a két utolsó esetben pedig két-két m3-t rámoltunk be.Mivel az első két esethez elhasználtam a maradék szabadságaimat, ezért a két utolsó alkalom már szombatra esett. Szerencsére találtam egy másik betongyárat nagyjából ugyanolyan messze mint a másik, de ez szombat délelőtt is nyitva tartott, így a szombati dzsemborikhoz onnan hozattam a betont.Ez már valódi földnedvest hozott,így kevesebb víz is kellett hozzá. Párszor átkavartuk a betonkeverőben és már mehetett is a talicskába.

Az északi oldalon lévő árok áthidalása, hogy a talicskát be lehessen tolni az árokhoz. Eredetileg betoncsúszdának csináltam, de nem vált be

A belső részhez való hozzáférést csak úgy lehetett megoldani, hogy a zsaluzatot rendesen vissza kellett vágni pár helyen, így könnyebben hozzá lehetett férni az árokhoz talicskával, és nem kellett túlságosan magasról ejteni a betont. Természetesen mindig vibrátoroztuk a betont, a keresztzsaluk leszerelésekor majd látható lesz a sávalap lépcsők elülső felülete és nagyon remélem nem lett darázsfészkes (azaz nem maradtak nagyobb üregek a betonban). Illetve akadtak olyan helyek, amelyekhez még így sem tudtunk hozzáférni, így oda be kellett lapátolni az anyagot. Összességében a sávalapba 5,5+4+2+1 m3 = 12,5 m3 ment be, ami nem is sokkal több az általam számolt 12-él.

Az északi oldalon lévő vasbeton pillér indulása

Vibrátorozás

Nagyon precízen szerettem volna csinálni, ezért összetákoltam egy sablont,hogy kell leszúrni a függőleges vasakat a betonba, hogy passzoljon a 30x50 Leier zsalukőhöz. Direkt még meg is kérdeztem a Leier egyik területi képviselőjét, mert nem találtam meg sehol azt a műszaki adatot, hogy a zsalukőben a vízszintes vasaknak kialakított vályúk milyen távol esnek a zsalukő széleitől ( ha valakit érdekel: 9cm - vályú középpont  -12 cm - vályú középpontja - 9 cm)., sajnos azonban nem tudtam rendesen használni, mert az kellett volna, hogy a zsalukövek szélét pontosan tudjam. De nem volt energiám kimérni ezt betonozás közben. Ott csak azért majréztam, nehogy ránk kössön a cucc, Igyekezni kellett, és így meg nagyon fárasztó munka volt ez a betonozás.

Zsalukő sablon

Persze balfaszságot is csináltam,😭 Ott ahol felszíni zsaluk között futott a beton, azaz nem volt talaj. ami oldalról támassza a zsalut, ott a zsalu felső széleit szögeltem össze távtartókkal, azonban betonozás közben ezeket kivettem mert csak zavart minket, de nem jutott eszembe, hogy ez tartja a zsalu széleit, így egy kicsit kinyomta a beton a deszkákat. Szerencsére ezt csak a pénzünk bánta, bontani nem kell miatta. A műszaki ellenőrnek és a FMV-nek sem volt kifogásolnivalója a betonozással kapcsolatban. Őszintén megmondva, elég kemény meló volt ez a 4 nap, elsősorban amiatt.,hogy sietni kellett az anyaggal. Szerencsére az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, egyik nap sem esett az eső,

Szóval kész lett a sávalap, eltűnt a vasalás, jöhet a pincepadló. Köszönjük szépen mindenkinek, aki segített.😀😏🤘

A sündisznónk.😉 Nem teljesen tökéletesen állnak a vasak, tudom, de a zsalukőbe jó lesz.

Vaserdő. Itt sem tökéletesek a vasak.

A vasalás elkészülte és annak a műszaki ellenőr illetve FMV általi elfogadása után nem maradt más hátra, mint be kellett önteni betonnal az alapárkot. Már régóta tervezgettem, hogy s mint legyen ez a dolog, A legegyszerűbb megoldás az lett volna ha jön egy betonpumpa és betonkeverős autókkal felhozzák a betont, majd a pumpa betolja a megfelelő helyre az árokba, Azért tűnt célszerűnek ez a választás, mert így biztos olyan minőségű és összetételű beton kapok amilyen kell. Nekünk a statikus - ez is fel volt tüntetve az alapozási kiviteli terven -  C25/30-16-S2-XC2-F2 betönt írt elő a sávalapba. Ez a kódsor értelemszerűen emberi nyelvre fordítható, de ezt most nem írom le ide, akit érdekel megtalálja a neten, pl az építőabc.hu-n is.

Találtam egy betongyárat, felvettem velük a kapcsolatot, elmondtam a problémát. Előre egyeztetett időpontban kijött két betonember - egy pumpa és egy mixer sofőrje - és megnézték a terepet, hova is kellene hozni a betont. Sajnos nem kivitelezhető a pumpa + mixer kombináció, a pumpás ember azt mondta, hogy a pumpa karjával nem tudna megfelelően mozogni a villanyoszlop és a fák miatt. Lehetett volna az is megoldás hogy a pumpa végére még csöveket szerelnek, de ez már annyira megdobta volna a költségeket (plusz emberek kellettek volna, plusz a csövezésnek is rendes méterenkénti ára van), hogy feladtam. Azért is jó lett volna ez a mixeres pumpás megoldás, mert ezzel egy nap alatt letudtuk volna az egészet.

A betonemberek azt tanácsolták, hogy hozassak földnedves betont - ez a beton abszolút nem folyik, lehet szállítani platós teherautóval is, nem kell hozzá mixer. Szóval a földnedves betont kihozzák, ott helyben egy kicsit felvizezzük, hogy folyósabb legyen és mehet be az árokba. Ez viszont azt jelenti, hogy kell egy betonkeverőgép, kell pár ember, víz, stb. És viszonylag hamar be kell dolgozni, mert egy idő után megköt és mehet a kukába  Ahogy ment is. lásd később😭🤣. Illetve ezt a verziót alkalmazva, tuti hogy egy nap alatt nem lehet kiönteni az egész árkot. 

A harmadik megoldás a helyben keverés lett volna, azaz sóder + cement + víz. Ez azért nem volt szimpatikus , mert így az előírt betont nagyon nehéz lett volna előállítani; a 3 lapát sóder + 1 lapát cement régi ökölszabály nem működött volna, hiszen rettentően pontatlan, pontosabban kellene összerakni az alapanyagokat, de a méricskélés sok időt venne el.

Szóval a földnedves beton verziónál maradtam, mert ebben az esetben biztos hogy a megfelelő beton keverik be és hozzák ki. Persze ilyen esetben, mivel a beton fel lesz vizezve, a beton erőssége is csökken a cement/víz hányados csökkenése miatt, így eggyel erősebb betont kellett rendelni, 25/30-as helyett 30/37-est. Ez felvizezve nagyjából adja a 25/30-ast. (ezek a számpárok a nyomószilárdság értékekre vonatkoznak, minél nagyobb annál erősebb) Hárman mentünk fel reggel 8-ra, mert akkor jött az első adag, mintegy 2 m3. Kiderült, hogy nem is földnedvest hoztak, hanem szárazbetont, ami egy fokkal jobb, mint a földnedves, mivel nincs benne szinte semmi víz lassabban áll össze feldolgozhatatlan döglött betonná. A betonkeverőt még előző nap vittem fel raktam össze, de nem tudtam kipróbálni, mert nem akadt megfelelő kábel, de most már volt az is és szerencsénkre a betonkeverő működött.

Betonvárás

A 2 m3-t sikerült olyan 2 és fél óra alatt bedolgozni az árokba.Az FMV is feljött (20 e Ft ) hogy megnézze,hogy csináljuk és szerencsére meg volt elégedve. Aztán itt jött sajnos a feketeleves, Úgy volt tervezve a dolog, hogy reggel 8-ra hoznak 2 m3-t, majd olyan 11 körül még kettőt és 14 óra körül hármat. A betonos céggel folyamatos volt a kontakt, és fel is hívott a nő, hogy mikor jönne a következő, de sajnos elromlott a keverőjük és már nem tudnak kétszer jönni, csak egyszer, úgyhogy kérem egyben az 5 m3-t vagy kevesebbet.Itt követtem el azt a hibát, hogy azt mondtam jöhet az 5 m3 egyben.

Betonérkezés. Megjött az 5 m3. Kurva soknak bizonyult.

Tapasztalatlan voltam, az FMV is azt mondta sikerülhet bedolgozni. Hát nem sikerült. Rajtam volt a nyomás, hogy az FMV szerint jó lenne ha két alkalommal meglenne a betonozás, ehhez viszont mindenképp az kellett volna hogy bemenjen a napra tervezett 7 m3. A betonos cég is elszólta magát, korábbi telefonálás alkalmával mondta is a nő a telefonba, hogy péntek délután már lasszóval kell fogni az embereket, sofőröket. Rosszindulatúan azt is gondolhatnám, hogy nem is romlott el semmi, csak egyszerűen nem akartak már kora délután is kijönni. De száz szónak is egy a vége, f@sz voltam.

Lábazati vasak b@szogatása, illesztése, leverése

Hiába hoztak szárazbetont, az 5 m3 nagyon soknak bizonyult. Nagyjából 3,5-et tudtunk bedolgozni. Utána az anyag már nagyon rosszul működött, alig állt össze, de a legrosszabb, hogy a kupac belseje kvázi megkötött és kemény lett, mint a kő; lapát, ásó már nem segített. Szóval 4 m3 felett két keverő kell, különben gáz lesz.

A maradék 1.5 m3 egy részével az utca, autókerekek által vájt mélyedéseit töltöttük fel - már leszállt az est, de a többi ott maradt az utca szélén. Duplán kidobott pénz lett, mert nemhogy nem tudtuk bedolgozni, de még szét is kell valahogy törnöm és megy a sittbe, aminek elszállítása szintén nincs ingyen.

16-os vasak indítják majd a vasbeton pillért.

A kudarc ellenére azért nem zártunk összességében rossz napot, hiszen bement nagyjából 5 és fél m3, sikerült nagyjából szintbe simítani a betont, sikerült betenni a zsalukövek közé kerülő függőleges vasakat, amelyek tulajdonképpen az alapot kötik össze a lábazati betonnal, sikerült elhelyezni a pillérhez szükséges indító vasakat is és tudtuk használni a betonvibrátort is, amelynek segítségével hézagmentesíteni tudtuk a betont.Kezdőként, minimális tapasztalattal.

Pillanatkép egy Tarr Béla filmből 🤣 A gereblyés ember.

Miután a földmunka elkészült, a betonvas vázat kellett betenni az árokba. Régebben még betonvas nélkül, sima beton sávalapot öntöttek a házak alá, azonban manapság már nem készül rendes beton sávalap megfelelő vas betét nélkül. A vas dolga, hogy a húzóerőket kiegyenlítsük a vasbetonban, a nyomóerővel a beton foglalkozik..

Nagyon sokat jártam utána, hogy is kell a betonvasat behelyezni az árokba. Videókból, könyvekből, internetes cikkekből szedtem össze, hogy is kell szerelni a vasat. Elég sok szabályt be kell tartani, hogy a vas megfelelően működjön a betonban, nem lehet csak úgy tetszés szerint szerelni. Szerencsére nekem ugye van egy felügyelőm, ráadásul kettő (FMV és műszaki ellenőr), úgyhogy ha valamit elcseszek majd szólnak 😀

A sávalapban az alappal párhuzamos, hosszanti, úgynevezett futó vasak, amik a munkát végzik. Viszont ezeket valahogy a megfelelő pozícióba kell helyezni az árokban, mielőtt a beton teljesen befedi. Az hogy a futó vasak a helyükre kerüljenek, egyrészt az ún. kengyelek biztosítják.Ezek a futó vasakra keresztbe helyezkednek el és segítségükkel a hosszanti vasak a megfelelő helyükre kényszeríthetőek, méghozzá úgy hogy a kengyeleket kötöződróttal a vasakhoz rögzítjük. A kengyelek méretét a statikus az alapozási tervben határozza meg, ahogy azt is ő adja meg, hogy hány szál futó vasnak kell lennie, illetve a felhasznált vasak milyen méretűek. A mi esetünkben a kengyel 43 cm x 17 cm-es volt (10 mm-es vasból), és 4 futó szál vas (szintén 10 mm) került az alapba. 

Egy kengyel a mieink közül. Ahol összeér a hajlítás (jobb felső sarok) az a kengyel "szája"

Az árokban (vékony szürke vonal) a mi esetünkben így helyezkedik el a betonvas. A feketék a futó vasak, kékkel vannak jelölve a kengyelek.

És ez így néz ki a valóságban

Az armatúrának a sávalap felső részében kell elhelyezkednie, mert így dolgozik rendesen a kész vasbeton. Ez nálunk azt jelentette, hogy az árok aljától nagyjából 40 cm-re kell lennie. Ezért szükséges volt a kész, összeszerelt betonvas rendszer drótokkal való felfüggesztése (belógatására az árokba), hogy a megfelelő magasságba kerüljön az egész. Tehát a futó vasakat egyrészt a kengyelek, másrészt a felfüggesztés tartja a helyén.

Gondolkoztam rajta, hogy magam hajlítgatom meg a kengyeleket, elvégre egy betonvas hajlító kell hozzá, meg egy sarokcsiszoló amivel méretre lehet vágni a darabokat. Azonban mégis úgy döntöttem, hogy előre legyártattam a hajlítandó vas elemeket.és magam szállítottam fel a telekre kisebb adagokban. Így nem kellett vagdosni, nem maradt felesleg, hulladék vas (mivel a szálvasakat vagy 6 vagy 12 méteres szálban lehet csak kapni).és sokkal rövidebb időbe telt illetve még az árában sem volt nagy különbség (mivel elmaradt a szállítási költség).

Alapvető szabályok, amiket figyelembe vettem a szerelés során:

• A kengyelek nagyjából 20 cm-ként vannak egymástól
• A kengyelek szája felül van
• A kengyelek szája felváltva helyezkedik el 
• A kötöződrótok kilógó végeit behajtottam az armatúra belsejébe
• A toldási hossz legújabban a betonvas átmérőjének 50-szerese, azaz mivel esetünkben a futó vasak 10 mm vastagok, így 50 cm. Csak egy szakaszon kellett toldani a 4 futó vasat, mert rövidek voltak a 6 méteres szálak.
• A toldásoknak nem szabad ugyanott lenniük, így nálunk az egyik vason 2 méternél, a másikon 3,5 méternél, stb. helyezkedtek el. 

• A kész betonvas rendszernek teljesen, mindenhol a betonban kell lennie, és van egy ún. minimális betonfedés, ami földdel érintkező részeken 3 cm, azaz a vas és az árok földdel érintkező oldala között minimum 3 cm vastagnak kell lennie a betonnak.A kengyeleink is ezért 43 cm-esek az 50 cm széles árokban
• a műszaki ellenőr javaslatára a hosszabb, egyenes szakaszokon párokban, nagyjából két méterenként leütöttem egy-egy vasat az árok aljába és azokhoz is hozzákötöttem az armatúrát.(mondjuk ilyet nem olvastam sehol)
• Bárhol, ahol két futó vas azonos irányban találkozik - magyarán toldás van -, vagy a pipavas egyik szára egy futó vas mellé kerül, akkor ott a megfelelő toldási hosszal kell egymás mellé tenni a vasakat.
• T-elágazásokban, illetve a sarkokban rendesen meg kell erősíteni a vasalást, nem elég ha a sima futó vasak összeérnek. Ráadásul ezek az erősítések 12 mm-es vasakból állnak. Ezeket a derékszögben meghajlított vasakat pipavasnak becézik szakmai berkekben. Rendszerint ezek is fel vannak tüntetve az alapozási kiviteli terven
• T-elágazásokban, illetve sarkokban a futó vasaknak át kell fedniük egymást, nem elég ha összeérnek.
• Sarok vasalása. 

A kiviteli tervünkön így szerepel a sarok vasalása (szóval külső oldalról belső oldalra, belső oldalról külső oldalra, illetve külső oldalról külső oldalra 😀 ) és ez az alsó illetve felső futó vas párnál is, azaz összesen 6 db, 80 cm x 80 cm pipavas kell,

Így néz ki nálunk. A képen kicsit közel van a talajhoz a felső oldalon, de meg lett igazítva. Szerintem tök fasza lett 😀

• T-elágazás vasalása. A mi kiviteli tervünkben ez nem volt lerajzolva, úgyhogy példát kellett keresni a neten.

Móricka rajz a T-elágazás vasalásról. A piros és kék pipavasak kellenek az alsó illetve a felső futó vas pároknál is, azaz összesen 8 db.

• Szintlépés vasalása. Ez sem volt lerajzolva a tervünkön. Erre egyszerűen nem találtam példát, úgyhogy végül a műszaki ellenőr által javasolt (vagy inkább kért) vasalási rendet csináltam.

Függőleges keresztmetszet Móricka rajz a szintlépés vasalásáról. Tehát a felső szint felső vasa és az alsó szint felső vasa két pipavassal van rögzítve egymáshoz, az alsók szintén és ez ugye a másik alsó-felső futó vas párnál is meg kell csinálni, úgyhogy összesen 8 pipavas kell hozzá. Ide a 80 cm x 80 cm-es méret nem fért el úgyhogy rövidebb vasakat használtam, de figyelembe vetettem a toldási hosszra vonatkozó szabályt is természetesen, azaz mivel 12 mm-es pipavasak vannak ezért. 60 cm toldási hossz maradt.

A mi árkunkban így néz ez ki. Itt elég szép lett, sajnos a többi lépcsőnél az alsó és felső futó vasakat összekötő pipavasak elég közel vannak egymáshoz

A betonvas szerelés nem egy könnyű dolog, ha egyedül csinálja az ember. Általában úgy szokták csinálni, hogy a gödrön kívül bakokon, vagy valami alkalmas helyen összeszerelik a kész armatúra egy részét, majd beemelik az árokba. Egyedül meg se tudtam volna emelni a kész cuccot, nem hogy betenni az árokba! Ráadásul a lépcsős alap eléggé megnehezítette a helyzetet, hiszen a keresztzsaluk alatt kellett kúszkálni ki-be. Kellett pár szakasz mire összeraktam egy olyan módszert, ami végül elég hatásosnak és jól kivitelezhetőnek bizonyult, de azért így is voltak kényes részek. Ha árokban szerelsz, azért annak is vannak előnyei, például az, hogy csinálhatod egyedül is, illetve nem lesz elméretezve a rendszer, hogy esetleg nem fér be a helyére és át kell alakítani.

Gondolom mindenhol akadnak vis maior helyzetek, amik nincsenek a terven, hanem helyben kell kiötölni rá valamilyen megoldást. Persze hogy nálunk is akadt egy ilyen helyzet, egy szakmabelinek biztos könnyen jött volna a megoldás. A déli oldalon van egy 15 cm-es ugrás (mivel a ház alatti lábazatra 15 cm-es szigetelés kerül, de a pince falán azaz a terasz alatt nem lesz), ráadásul egy elágazásnál. Ide egy eltolt T-elágazás vasalása került, de a műszaki ellenőr tanácsára a futó vasak is össze lettek kötve 

Az eltolt T-elágazás vasalata. A sima T-elágazás vasalása van belerakva, de mivel a futó vasak megszakadnak ( a kép tetején és alján lévő árkokban lévő futó vasak), ezért azokat is össze kellett kötni egy-egy vassal alul-felül figyelembe véve a toldási hosszt. Szóval még 4 darab nyújtott S alakú vas is került a rendszerbe, Nálunk ez volt a legbonyolultabb csomópont.

A legjobb szerszám, ami nélkülözhetetlen volt számomra, az a kézi betonvas kötöző. Mivel a vasakat össze kellett kötni ( melynek célja, hogy beton öntésekor a vasak ne másszanak szanaszét, utána már senkinek nem kell) ezért szereztem be egy ilyet, mert különben kézzel vagy fogóval kellett volna tekergetnem a drótokat, amelyeket biztos nem tudtam volna szorosra megkötni. Ezt a kötöző szerszámot viszont csak húzgálni kell, nem tekergetni és ez hallatlan előny, ha nehezen hozzáférhető helyeken kell kötni. Egy hátránya van, hogy ehhez ún. füles huzal kell, mert a szerszám végén egy kampó van, amelybe a füles huzal két lyukát be kell akasztani és már huzigálható is; a húzgálás hatására a drót szépen összetekeredik Ez a füles huzal gyártható egyedileg is, de lehet kapni ezres, több ezres kiszerelésben is. Mint ahogy mindenre, a betonvas kötözésre is vannak kézi szerszámgépek, de abszolút nem volt kedvem beruházni egy ilyenbe, teljesen feleslegesnek éreztem.

A kézi kötöző és a füles huzal

Az FMV illetve a műszaki ellenőr is megnézte a vasalást, és mindkettő elfogadta (20 e Ft + 60 e Ft, mármint egy alkalom mikor feljönnek, ennyibe kerül, amiben az útiköltség is benne van ) . úgyhogy jöhet a beton! 😱😬😎💪

A rhododendron már adott évben megkezdi a bimbók növesztését a következő tavaszi virágzásra. Ezt elő lehet segíteni azzal, ha elvirágzás után az elhervadt részeket levágjuk, így a növény nem használ energiát a termés növesztésére. Tavaly is azt hittem, hogy na majd idén szép virágok lesznek a rhodón, de nem így lett. Az egyik kertészetben csak úgy mellékesen megkérdeztem, honnan lehet tudni, hogy a hajtáscsúcsokon megjelenő bizbasz rügy lesz vagy virág? Azt mondták, hogy a rügyek olyan rakétásabb, nyúltabb, keskeny alakúak, míg a leendő bimbók teltebbek, ducibbak. És tényleg! Most ősszel megvizsgáltam a töveket és azt hiszem most már valóban van rajta bimbaj. Három is.😀

Egy rügy tavaly késő ősszel

Egy bimbó idén ősszel

Az árok kizsaluzása után meg kellett csinálni a betonlépcsőknek is a "gátat". Ezek akadályozzák meg, hogy a beton szétterüljön, ennek a célja, hogy formában tartsa az anyagot és az elvárt lépcsős alakot adja ki végül. Az alapban összesen 10 szintlépés van, mindegyikhez kellett csinálni egy ilyen keresztben fekvő akadályt. Nem is a formára alakítás okozta a nehézséget, hiszen csak le kellett vágni pár 50 cm-es deszkát, majd szépen két keresztben fekvő tartóra rászögelni. Nehezebbnek bizonyult a kész, deszkákból álló táblák beillesztése a megfelelő helyre, hiszen nézni kellett a függőlegest, a derékszöget, a vízszintest is és arra is ügyelni kellett, hogy a megfelelő magasságban legyen, de ebben nagy segítség volt a múltkor, a zsalu oldalára felfestett betonszint. Különben a szintlépések 45 cm-esek a terven, így az 50-es magas táblák megfelelőek.

Az árok sajátosságai miatt a keresztzsalukat vagy olyan helyre kellett tenni, ahol mindkét oldalt zsaluanyag helyezkedett el, de akadt olyan rész, ahol csak az egyik oldalt volt faanyag a másik oldalon föld, illetve a keleti árok szakaszban előfordult olyan rész, ahol az egyik oldalt szintén zsalu állt, de a másik oldalon viszont beton határolta az árkot. A fával érintkező helyeken a tartókat hozzászögeltem a zsaluhoz. A földdel érintkező oldalon átfúrtam a tartót és olyan 40 cm-es, 8-as betonvas tüskéket ütöttem be a földbe, majd 30 cm mélyre. Ahol beton mellé került a kereszt zsalu ott viszont a betont fúrtam meg és szintén 8-as betonvassal rögzítettem, igaz itt csak 10 cm mélyen.

Emellett a zsalu oldalán még egy kereszt merevítőt is beszögeltem. A földdel szomszédos oldalon pedig egy faékkel és egy hosszabb léccel is kitámasztottam a keresztben fekvő táblákat. Az egyik esetben viszont nem tudtam ezeket a pótlólagos kitámasztókat betenni, így ott kénytelen voltam a szemközti agyagos földhöz feszíteni a táblát.

Majd az FMV megmondja elég lesz így rögzíteni ezeket a keresztzsalu táblákat, vagy erősebben kell. Ezután végre már jöhet a vasszerelés! :)

A deszka keresztzsalu tábla egyik oldalon fa merevítővel, a másik oldalon pedig betonvas szárakkal rögzítve és tetőléc darabbal kitámasztva és kiékelve

Ahol betonba rögzítettem ott nem támasztottam ki

Sajnos a keleti oldalon a külső beton sáv alatti földes rész több helyen kimosódott így néhol hosszabb deszkákra volt szükség.

Itt nem tudtam a szokásos módon kitámasztani a táblát, ezért került bele ez a merevítő amely a táblával  szemközti földfalnak támaszkodik

Az alcím sejtet valamit abból, hogy miért is lett az alapárkok kiásása ennyire hosszú történet. Persze nem csak ez a közmondás játszott szerepet ebben, de ez is benne volt mi tagadás. Meg ahogy az is, hogy a régi alapároknál jóval komolyabbra volt szükség, meg az esős idő is, illetve a kövek. De kezdjük az elején.

Mint korábban írtam, nagy vehemenciával álltam neki a régi épület alapjának elbontásának. A régi alap terméskövekből készült semmi cementelő anyaggal ( csak agyag volt a kövek közé tapasztva) és nagyjából 60 cm mélységben ágyazódott bele a talajba, azaz olyan 20 cm-re mélyebbre, mint ahol a humuszos felső réteg véget ér és kezdődik az agyag. A kövek között, mivel nem kötötte őket egymáshoz semmi, illetve a lejtős talajban igencsak szivárgott a víz, főleg tavasszal, néhol igen jelentős rések alakultak ki és így nem csoda, ha néha elmozdultak, illetve az egész alap itt-ott megsüllyedt, sőt egészen a bontásig süllyedgetett. Tulajdonképpen ezért kellett eliminálni az egész házat.

Azt hittem nagyon egyszerű dolgom lesz, csak kiszedegetem a köveket, aztán megfelelő mélységig leások és kész is vagyok. De elég sok, előre nem várt akadályba ütköztem. Ha egy hozzáértő csinálta volna, akinek van tapasztalata már ebben, neki valószínűleg nem lett volna vis major helyzet, de nekem sok ilyen jött szembe. Egy hozzáértő sejtette volna mi van a mélyben, hogy kell védeni a kiásott árkokat, hol vannak betonozott részek, jobban fel tudta volna mérni mennyi idő is kell ehhez. Emiatt folyton optimizmusban éltem, már csak két munkanap és megvagyok egy munkafázissal, Vagy csak három. De persze mindig több lett.

Felmerülhet a kérdés, miért nem béreltem árokásót, biztos hamarabb megcsinálták volna. Igen, aláírom,biztos lett volna sokkal gyorsabb megoldás, nem is vitatkozom ezzel. Pár dolog viszont nagy valószínűséggel extra felárral lett volna elszámolva, például az egyik árok szinte közvetlen a szomszéd kerítése mellett húzódik, Nem tudom hogy fért volna oda be egy bobcat. Emellett közvetlen az építési terület mellett jó pár tő védett orchideaféle is növöget, ezek megóvása szinte kivitelezhetetlen lett volna, ha nem magam csinálom. De mindegy, nekünk ez így volt jó, szívesen csináltam. Igaz az is, valószínűleg olcsóbban kijöttünk, mintha csináltattuk volna, még akkor is ha beleszámolom az üzemanyagot.

Hogy miért fárad kétszer a rest? Mint már egy korábbi bejegyzésben írtam, talán az volt a legnagyobb hiba amit elkövettem, hogy nem zsaluztam ki egyből a kiásott részeket, hogy nem egy szakaszt csináltam meg teljesen, megfelelő mélységre kiásva. Ennek az lett a következménye, hogy a korábbi lábazati feltöltés szép lassan megadta magát az időjárásnak és beomlott több helyen.

A déli árok miután a régi alaphoz tartozó kövek ki lettek szedve.A régebbi bejegyzésekben sok kép van a korábbi állapotokról.

Eleinte nem okozott gondot a kiásott talaj elhelyezése. Nem szerettem volna az egész telket csatatérré változtatni, csak a terület utcához közeli felét használtam. A végére már nagyon nehezen fértem el, de csak sikerült elhelyezni a kiásott agyagot egy elég nagy kupacba.Még szerencse hogy tavasszal eltűnt egy konténernyi sitt is, mert ha még az is itt foglalta volna a helyet, akkor nem tudom hogy lehetett volna megoldani a talaj deponálását.

Természetesen a legkönnyebb résznek az északkeleti szakasz adódott, ahol csak 80 cm-el kellett a talajszint alá ásni, a legnehezebb pedig a legmélyebb rész, amely 180-200 cm-el fekszik a talajfelszín alatt. Nagy szerencsémre, miután ki lettek termelve a régi alap kövei, az agyagban nemigen találkoztam már nagyobb andezittel. Egy-két darab azért akadt, sőt olyan is, amely egyelőre benne van még az árokban, majd az FMV ( felelős műszaki vezető) és/vagy műszaki ellenőr eldöntik, maradhat-e úgy, hogy egy részük belóg az árokba vagy valamilyen úton-módon, de ki kell szedni. Elvileg nincsenek a betonba kerülő vas útjában...

A középső árok észak felől nézve kezdetleges zsaluzással. Na például ezt sem lett volna szabad így itt hagyni, hanem ki kellett volna ásni rendesen és bezsaluzni

Néhol annyira keményre száradt a talaj, hogy szinte csak faragni lehetett, ásni nem. Eleinte nem védtem semmivel a munkát, de aztán beszereztem ponyvákat és lefedtem az egész árkot. Az a gond az esővel, illetve a vízzel, hogy mivel az agyag tényleg, de tényleg vízzáró, ezért nemigen szivárog el a talajba a víz, hanem összegyűlik a mélyebb részeken és vízben ásni nem tudtam. Ráadásul ha nem is feküdt már víz alatt a rész, akkor a cuppogós, mindenhez tapadó és ragadó agyag szintén megnehezítette a kitermelést. Főleg úgy, hogy akadt olyan rész, ahol két méter magasra kellett a lapáttal kivetni a földet a talicskába. Ezért lett szükséges az árkok befedése, de ezt sajnos tavasszal egy kicsit kevésbé alaposan végeztem el - nem azt mondom hogy hanyagul, csak nem elég odafigyelve, nem végiggondolva, hogyan is folyik majd a víz - és így az eső elég rendesen befolyt, birtokba vette a mélyebb részeket, volt ahol 50 cm víz is összegyűlt. A fene se fogja ezt kézzel kimeregetni,, megpróbáltam sima gravitációval - értsd megszívom a slag végét és majd kifolyik, de olyat szívtam majd megfulladtam. Így végül beszereztem egy Einhell szivattyút előszűrővel és azzal tüntettem el a szeszélyes április és május folyékony következményeit.

A délkeleti sarok, amely nagyon sokáig víz alatt állt.

Mivel az alappontok megvoltak, így nem okozott túl nagy nehézséget a zsinórállvány összerakása. Igaz, ez nem a hagyományos értelemben vett zsinórállványt jelentette, hiszen csak madzagokat húztam ki a pontok között, és mindig csak azokat használtam, amelyekre éppen szükségem volt. Az ároknak 50 cm szélesnek kellett lennie és persze függőleges falúnak. Legalábbis azon a részen ahova majd a beton kerül. Ez 60 cm mélységet jelent. Megvoltak a zsinórok, a magassági pontok, volt mérőrudam, így meg tudtam határozni milyen mélységre kell ásnom. A függőleges méréséhez egy madzagra felkötött nagyméretű alátétet használtam. 

Függőleges megállapítása az alátétes függővel 😀

A zsaluzáshoz eleinte a lebontott házból megmaradt másfél méteres deszkákat használtam. Ezek nem igazi zsaludeszkák, vastagságuk maximum másfél centi lehetett, de olyan helyekre teljesen alkalmasak, ahol a sávalap árkának oldalán föld volt, és ez a földréteg nem volt magas. Akadtak viszont olyan helyek, hova rendes zsaludeszkákat kellett tenni, ilyen például az északkeleti rész, vagy azok a belső szakaszok, ahol a lábazat majdnem 3 méter magasra ért fel. Nem tudom szükséges volt-e, de én mindegyik deszka végét nyíl alakúra fűrészeltem és így tettem a helyükre, mindegyiket egy kicsit beütve a földbe. Öt alkalommal - egy adag átlagosan 20 ezer Ft volt (3 m hosszú, 2,5 cm vastag)- vittem fel deszkát a telekre, egyszerre olyan 25-30 darabot, nem akartam túlságosan megterhelni az autót.

A sávalap felső szintjének bejelölése szintezéssel

Az utolsó előtti fázisban a zsaluzat aljára felfestettem, hogy a betonnak meddig kell majd érnie. Egy lézeres szintezővel ez nem volt nagy feladat. a délkeleti sarokban belőttem a szintet és utána csak végig kellett vonulni az árkon és festeni a vízszintest. Legutolsó lépésként pedig a bejelölt szinthez igazítottam az árkot, hogy mindenhol meglegyen az 50 cm-s szélesség és 60 cm-s mélység. Mivel az ásás közben nem méricskéltem folyamatosan milyen szintben vagyok éppen, ezért akadt olyan szakasz ahol 10 cm-t is utána kellett mélyíteni.

A nyugati oldali árok

Az északi oldal nyugat felől két szintlépéssel és székkel 😀

A középső árok észak felé szintén két szintlépéssel és vödörrel 😀

 Északi oldal kelet felől. A jobb oldalra, megfelelő mélyítés és kavicsozás után majd jön a dréncső