Sosem vezettem még blogot, kíváncsi vagyok vajon meddig tart a lelkesedésem. Talán azért sem írtam, mert eddig nem volt megfelelő téma, de most úgy érzem egy saját telek sokáig tud témát szolgáltatni. Már a telek megvásárlásakor el kellett volna kezdeni írni ezt a naplót, de valahogy elmaradt. Az előzményeket így nem napra pontosan írom össze, hanem pár bejegyzésem próbálom összefoglalni a lényeget.

Lakótelepi lakásban élünk, de mindig is vonzott a természet. Mivel anyagi lehetőségeink nem engedik meg, azt hogy kertes házba költözzünk, ezért döntöttünk egy telek mellett. Szerencsénk volt, 2020 júniusában vettük meg az erdei és hegyi környezetben álló aprócska (nagyjából 500 nm) telket. A terület ugyan sűrűn beépített, viszont erdő, tele van fákkal és nagy örömömre a telekre is jutott pár nagyobb, idősebb tölgyfa. Ezen a részen az eredeti növénytársulás a gyertyános-tölgyes, nekünk is jutott a jóból vagy 8 tölgyfa és 3 gyertyán, több köztük már 80 évnél is idősebb lehet. Ilyen kis területen ennyi fa igencsak erdőnek számít.

A telken áll egy ház is, 1960-as években épült, 6x7-es Kádár-kocka, illetve pár melléképület is helyet kapott. Én már nagyon szerettem volna magaménak tudni, így végül a nyavalygásomnak meglett az eredménye és meg is vettük. Csak két oldalán volt körbekerítve, és az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nap nemigen süt be, legfeljebb nyáron reggel 9 és 13 óra között a telek egy kisebb részére. De ez egyáltalán nem zavart minket, erdőbe jöttünk, tudtuk mit fogunk itt találni. Meg se fordult a fejemben, hogy kivágjunk pár fát, a több napsütés érdekében.

Azóta már ilyen jó áron nem kapni arrafelé nyaralót, úgyhogy elkönyvelhettük a jó üzletet.

A ház az utca felől. Elég érdekes megoldás, hogy az utcára csak egy aprócska ablak nyílik